Jelentem, van és működik. Hogy teljesen személytelen és számomra visszatetsző, az nem számít. A jelek szerint az étterem arra rendelkezett be, hogy minél gyorsabban, minél több emberen legyenek túl. Ehhez segíti őket a nagy mennyiségű pincérsereg (ilyet még nem tapasztaltam, hogy az asztalhoz ültetés, ital/étel felvétele, tálalása/elvitele, fizetés során nem sikerült kétszer találkozni ugyanazzal a pincérrel). Mondom, teljesen személytelen a hely, ami nálam negatív dolog. Persze azt sem szeretem, ha a tulaj/főnök, már ötödjére jön oda az asztalhoz, érdeklődni, ízlik-e, jól érezzük-e magunkat (és még csak az előételnél járunk), az egészséges egyensúly, kicsit kevésbé személytelen, valamennyire a fogyasztót emberszámba (esetleg visszatérő embernek) vevő helyeket szeretem, ahol érzem, hogy értem/értünk vannak. Itt végig azt éreztem, amit már többen is írtak, hogy minél gyorsabban pörögjenek az asztalok. Persze ebben van a profit, és gondolom a tulaj nagyon is tisztában van vele, hogy a vendégek jelentős része átutazó, vagy pár napot ott eltöltendő turista. Ez már a módszer váltás előtti Gebines időkben sem volt szerencsés, most pedig kifejezetten visszatetsző. És akkor magáról a helyről: az abrosz nálunk is koszos volt, cserébe az italt és a levest 1-2 perc után már hozták is. Az adag nagy volt, a levesekbe nagy mennyiségű reszelt sajt volt, nem sajnálták, viszont pl. a paradicsom levesben a rizs összeragadva (mint a sajt, csak az egyik esetén ez velejáró opció, a másiknál pedig elkerülendő). Még be sem fejeztük a levest, máris az asztalunkon gőzölgött a második fogás, ami ennek köszönhetően picivel az éppen kellemes, ehető hőfok alatt volt (akár mondhatnám hidegnek is, pedig kb. 2-3 perc alatt végeztem is a levesemmel). Nagy adag volt, jól is laktam, de nem volt egy kiemelkedő gasztronómiai élmény. A hely előnye, ha valaki siet, itt nem kell órákat várni a ki- és felszolgálásra, ár/érték aránya nagyon jó, de személytelen, a minél gyorsabb pörgésről szól az egész. (megjegyzem, amint szóltam hogy fizetnék, már landolt is az asztalunkon a foglalt tábla. Még véletlenül sem azt sugallva, hogy marasztalnának, akárcsak egy plusz percig is). Az is fura volt, hogy aki kérte az elvitelt, azt meglepték egy dobozzal, hogy akkor csomagolj (mi nem éltünk ezzel az opcióval, nem maradt mit eltenni, meg nem is szokásunk), és eredj utadra.
