Gyönyörű, gondozott park, rengeteg fa várja a futkározni, sétálni, esetleg anyjuk figyelő tekintete elől elbújva bogarat kóstoló gyerekeket. Ha mégis észreveszi, már a sikolyért megérte. A szállásunk tágas, tiszta volt, és bár zuhany-párti vagyok, kedvemre való volt a sarokkád is. A gyerekek ágya számomra túl puhának tűnt, ők azonban nem panaszkodtak, az egész napos aktivitás után másodpercek alatt álomba szenderültek. Oké, tán nem is én vagyok a mérce, mert én szeretek a parkettán is aludni. Az udvarházi szobánkból pár perc séta vezetett a medencékhez, melyek kellemes hőmérsékletűek és jó elrendezésűek. S elég nagyok ahhoz, hogy ne legyen zsúfolt. Jó hír azoknak, akik nem tudtak gyereket kölcsönözni (vagy esetleg a benzinkúton felejtették), hogy a Marokkói fürdőrész elvileg „gyermekzsivajtól mentes”. A rossz hír az, hogy csak elvileg. Az egyértelmű jelzés ellenére sajnos többen bevitték a kisebbeket. Itt most nem mennék bele a társadalom általános kulturáltságának elemzésébe, valószínűleg mindenki nap mint nap találkozik szabályokhoz alkalmazkodni képtelen létformákkal. Bár állandóan nem állhat őr az ajtóban, a helyszínen dolgozóknak fel kellene vállalniuk az alkalmankénti konfliktust, ha észlelik a „besurranást”. A többi vendég miatt. Szintén pár perc séta a reggeli helyszíne, ahol a napot kellemesen el lehet indítani. A szokásos svédasztalos választékra lehet számítani, mely színvonalát emeli a frissen, igény szerint elkészített rántotta. A tejbegríz igazi joker, jár a pont érte. Ezt a gyerekek üzenik. Ha már eszünk, legyen szó a vacsoráról is, amit a Reneszánsz Palotában lévő Lovagteremben költhetünk el. A választékra este sem lehet panasz, külön dicséret a – minden este meglévő – halételekért. Ezt viszont nem a halak üzenik. A minőséget sem érheti kritika, finom ízű ételekkel telíthetjük el magunkat. Mindkét étkezésre igaz, hogy a pincérek körülzsongják az embert, de egyáltalán nem tolakodó módon: mindig akkor jelennek meg, amikor arra éppen gondolunk, egyébként nem zavarnak. Szintén közös jellemző a mini gyereksarok, ahol egy vagy két animátor foglalkozik a – szülők által minimumként meghatározott ételmennyiséget nagy duzzogva legyűrő – gyerekekkel. Bár a végére hagytam, mégis, a legnagyobb durranás az Élménybirtok és az Állatudvar. Mindkettő bejárható minden nap. Mi reggeli után mindig összeszedtük az almafák lehullott gyümölcseit, és vittük a lovaknak, szamaraknak, és a ronda, mégis szerethető varacskosnak. Az Élménybirtok azonban hetente kétszer – jellemzően csütörtökön és szombaton – megelevenedik. Korabeli viseletű népek lakják be, akik közé mi is elvegyülhetünk jelmezeket kölcsönözve. Rengeteg program várja e napokon a látogatókat: autentikus pékségben sütés, solymászbemutató, lovagi torna, szabás, faragás, ékszerkészítés, és itt még nincs vége. . . . . . és hogy a fentiekért mit érdemeltem? Az utolsó képen látható. Egészen biztos, hogy még el fogunk menni Bikalra, és bátran merem ezt ajánlani mindenkinek!