Bádog Gundel Budapest

Röviden azt mondhatom, hogy a rántott dolgokat túlsütik, sok minden előre lesütnek, biztos ez a rutin, de ez nem tesz jót a minőségnek. A rántott cuccok lényege épp az, hogy akkor a legfinomabb, amikor az olajból kiszedve és lecsepegtetve a tányérra teszik. Onnan kezdve az élvezhetősége gyorsan csökken a teljes kihűlésig amikoris beáll egy hosszabb “plató” a minőségi görbe tekintetében. Jók viszont a pörköltek, van pacal, birka (1300 egy adag ezidőtájt), halászlét is volt alkalmam náluk enni régebben. A kiszolgálás kedves, kommunikatív, jól esett elbeszélgetni kicsit a pultossal, akinek nem volt kifogása az ellen, hogy lefotózzam a “Bádoggundelt”. Nem csodálom hogy a helynek az értékelése meglehetősen rossz ezen a fórumon, lehet hogy ha jómagam is egy három órával korábban lesütött rántott húsra fizetek 3000 forintot (300 ft 10 deka), amikor 2200-ért nagyságrenddel jobbat kapok a Buja Disznókban, akkor más lenne ennek a bejegyzésnek is a hangulata. Nekem az összélményem jó volt. Most is, korábban is. A konyha gyenge és a közepes között mozog, a hangulat meg ízlés kérdése, nekem bejön ez a lepattant fíling.

Elsősorban afféle vasgyomrú férfibarlang a Pléh csárda, ahova annak kötelező ellátogatnia, aki még nem látott 900 grammos rántott húst, vagy aki tudni szeretné, milyen az, ha a tányérjára halmozott (egyébként isteni finom) sült krumpli mellé két deci tartármártást kap. A kiszolgálás abszolút korrekt, az árak is rendben vannak. Az ízek átlagosan jók, semmi sem kiemelkedően finom, de itt nem is érheti szó a ház elejét: a rántott hús pont olyan, amilyennek szeretjük, a velőrózsa is teljesen rendben van, a szalontüdőt (adagonként fél liter! ) is szerettük, csak a cordon bleu volt csalódás annyiban, hogy a pulykahús nem tűnt színhúsnak, inkább afféle húsdarálék volt, mint amilyenek a mélyhűtött és gyorsan elkészíthető, nagyáruházas cordon bleuk szoktak lenni (ugyanakkor gyerekfej-méretű volt, és ez némileg kárpótolt minket). Kommersz üdítőitalok helyett alma- és málnaszörp van, mindkettővel tökéletesen elégedettek voltunk. Fél adagot nem lehet kérni, ugyanakkor villámgyorsan csomagolják el a maradékokat, és szimpatikus, hogy borravalót nem fogadnak el. Kerekesszékkel magába a bódéba nem lehet önállóan bejutni, csak ha vannak markos segítőink, akik felemelnek, viszont jó időben van kint több asztal is, így maga az étkezés kerekesszékeseknek is gond nélkül megoldható a helyszínen (sőt, a személyzetet elnézve biztosak vagyunk benne, hogy ha egy kerekesszékes az ajtóból felszól, akkor szívesen felveszik a rendelését odakint is). Senki se számítson tehát Michelin-csillagos helyre, de aki szeret néha jó nagyokat "zabálni", annak kötelező zarándokhely. :)

A rántott hús nem volt rendesen átsütve, a hagymás krumpli félig nyers volt, a párom cordon bleu-jében a gomba csikorgott a homoktól - az utána ránk törő rosszullétről nem is beszélve - ez már nem is pusztán az ablakon kidobott, de még a sárba gondosan bele is taposott (és nem is kevés) pénz esete volt. Az ételtől egyébként még maximum csalódottan távoztunk volna, az igazán felháborító az volt, ahogy a [moderálva - a szerk. ] az alkalmazottait kezelte - folyamatosan ordibált velük, megalázta őket, csodálatos lehet egy ilyen helyen dolgozni. Nem hiszem, hogy még egyszer elmennénk hozzájuk.

Otthon 2 felnőtt + 2 gyerek részére 2 kiló karajt rántok ki és 2-3 kiló krumplit sütök meg egy vasárnapi ebédre. Ennek a felét én eszem meg, kenyérrel szaporítva. Ha éhes vagyok, ősi ösztönök ébrednek fel bennem: enni szeretnék, mégpedig minél előbb, minél többet, minél kevesebb ráfordítással - és lehetőleg olyasmit, ami a fogamra való. Ezek közül rendszerint egy-vagy két elvárás nem teljesül. Nos, amikor 2016. június 19-én, vasárnap du. 1-2 óra tájban a Bádog Gundelben (Pléh Csárdában) jártunk, ott teljesült mind a négy kritérium. Azzal a feltett szándékkal kerestem fel ugyanis a helyet, hogy végre egyszer kevés pénzből teletömöm magam anélkül, hogy saját magamnak kellene elkészítenem az ebédet. Ez meg is történt: ennyi ételt ennyi pénzért még sehol nem kaptunk, pedig jártunk már jó néhány helyen az országban és külföldön is. Beküldtem egy képet is, azon látszik a teljes mennyiség - szerintem ez nagyon jó teljesítmény 2. 720 Ft-ért. Bárcsak másutt is ennyiből meg tudnánk ketten ebédelni úgy, hogy én is jóllakjak. (Másutt 2-3 adagot kell rendelnem adagonként kb. 1500 Ft-ért, hogy ne maradjak éhen. )

Az étel az én ízlésemnek megfelelt, a kiszolgálás úgyszintén. Nem vagyok sem gourmet, sem sznob - valószínűleg ez lehet az oka. A feleségem rántott csirkét evett, én rántott sajtot, mindketten rósejbnivel. Desszert: 1 máglyarakás elvitelre, ital: fél liter málnaszörp. (A máglyarakás 400 Ft-ért akkora volt, hogy nem fért bele a műanyag dobozba, össze kellett nyomni. ) Én kenyeret is ettem. Ha tudtam volna, hogy kb. 6-8 centi vastag egy szelet, akkor csak egyet kérek. . . A feleségem krumplijának a felét is megettem, mert ő már nem bírta. A tartármártás pont olyan volt, amilyennek szeretem (ez megint csak szubjektív), és nem egy gyűszűnyit adtak belőle, hanem egy egész kistányérra valót. Hazára vettem egy adag szalontüdőt knédlivel. 1,10 kg volt, 1200-ért. Ezt már itthon, Pécsett fogyasztottam el éjfél körül. Ugyanaz az íz volt, mint nagyon régen, gyerekkoromban. Normális hangnemben, normális módon szolgáltak ki, nem kellett sokat várni. Ennél többet nem is várok el egy piaci vendéglőben - sőt másutt sem, nem szeretem a bájolgó pincéreket/pincérnőket. Írta itt valaki, hogy "mindent kézzel adnak" (más testrésszel szerintem furcsa is volna), de nem tudom megerősíteni, hogy használnának-e vagy sem tálalóeszközt hozzá. Ugyanis csak arra figyeltem, hogy jó sok kerüljön a tányéromra. Őszintén mondom: nekem édesmindegy, hogy kézzel adja, vasvillával vagy színarany barokk merőkanállal - csak jó legyen, sok legyen és főleg olcsó. A tisztaság tekintetében csak annyit tudok nyilatkozni, hogy feltűnő koszt nem láttam sehol - igaz, nem is kerestem :-), mert az étellel voltam elfoglalva (ugyebár azért megyek vendéglőbe; ha a tisztaságra vagy cicomára vagyok kíváncsi, akkor inkább egy kastélymúzeumba látogatok el). A feleségem sem tett szóvá semmit a tisztasággal kapcsolatban, pedig ő nálam e téren jóval kritikusabb. Otthonos, kellemes hely, jól éreztük magunkat a bódé előtti műanyag asztalok egyikénél ülve - persze lehet, hogy hétköznap zajosnak találtam volna a közeli út vagy a piac forgalma miatt. Alattam általában el szoktak törni a műanyag székek, de ez minőségi darab volt, kibírta a 120+ kilómat, még csak el sem hajlott. Összességében: mi nagyon jót ettünk a Bádog Gundelben, ha legközelebb járunk Bp-en, biztosan megint elmegyünk. A beszámolónk alapján a gyerekek már alig várják, mikor visszük el őket is. Egyetlen kritika a részemről: a málnaszörp lehetne egy picivel sűrűbb. De ez is szubjektív, ugyebár.