Ma sort kerítettünk a kipróbálására. Fél egy körül érkeztünk, a legjobbkor, mert még válogathattunk az asztalok között, de kb. 20 perc múlva már tele volt az utcaszinten lévő két helyiség. A pincében is vannak termek, ezért meglepődtem, mikor egy betérő párral közölték, hogy sajnos nincs szabad asztal. Persze könnyen lehet, hogy a személyzet kevés, a hoppon maradt pár pedig kiülhetett a teraszra, bár lógott az eső lába. A párom sztrapacskát kért, amivel az volt a legfőbb baj, hogy nemrég egy tökéleteset evett máshol. Ami a juhtúrótól volt krémes, és nem úszott a tejfölben. Az itteni alul maradt az összehasonlításban, de "nem volt rossz". Én az Öreg palóc kedvencét választottam, ami alul-felül egy tócsni, közöttük pedig roston sült csirkemell, sült csirkemáj és roston sült sertéskaraj. A felső tócsni bőségesen meg volt locsolva tejföllel. Olvasva jobb, mint a valóságban. A tócsni nehéz volt, népiesen mondva "szalonnás". A tejföl sokat javított rajta, és az elkelt volna a húsokhoz is, mert a három réteg hús így magában meglehetősen száraz és nyögve nyelős volt. Ezért próbáltam a kupac tetejéről átmenteni a tejfölt a rétegek közé. Ami nem volt egyszerű, mert a tányért úgy telepakolták, hogy nehéz volt enni, miután a rétegek szétcsúsztak, illetve direkt szétkotortam. Savanyú káposztát és almapaprikát adtak a kompozícióhoz. Tulajdonképpen ezért is esett a választásom erre az ételre, mert a legtöbbhöz külön köretet kellett volna rendelni, de nem volt hangulatom se a hatféle krumpli, se a négyféle rizs egyikéhez sem. :) Lenyűgöző választék, meg kell hagyni. Többféle csapolt és üveges sört kínálnak, a borválaszték is gazdag. A tisztaság kielégítő, a kiszolgálás udvarias, és a telt ház ellenére viszonylag gyors. A tócsni nagy része és két (nagyon finom) almapaprika megmaradt, de így is jól laktam. Ideális hely a nagyétkűeknek, az ínyencek inkább menjenek máshová.
