Hai Nam Pho Bistro Budapest

Hatalmas adag, egy tányérral kb. jól is lehet lakni. Ettem még valami sült zöldséget marhahússal, ennek nem emlékszem a nevére, de finom volt. Úgyhogy az étel minden pozitív és negatív híresztelések ellenére nekünk bejött. Ami nekem egy kicsit szokatlan volt, és eléggé elrontotta a hangulatunkat, hogy a pincérnő előre közölte (nyilván már mások is értetlenkedtek emiatt), lehet, hogy odaültetnek majd más(oka)t is az asztalunkhoz. (Egy négyszemélyes kis asztalnál ültünk ketten, úgyhogy nem valami hatalmas nagy asztalra kell gondolni. )
Erre ugyan végül nem került sor, de nekem ez akkor is furcsa, ez Magyarországon még a hamburgeres gyorséttermekben sem szokás. Lehet, hogy én vagyok nagy igényű, de ha vasárnap elmegyek ebédelni a feleségemmel egy étterembe, akkor ne ültessék már az asztalunkhoz bele a szánkba a Mari nénit, aki szemérmetlenül fülel, hogy miről beszélünk, vagy taknyosorrú Józsikát, aki meg a feleségemet stíröli. . . . Erre a rendszerre figyelemmel beülős ebédre nem is nagyon vagyunk vissza, viszont a leves olyan jó, hogy elvitelre biztos fogok még hozni.

(Azért itt a helye egy botrányos csalódás jelzésének is, a Szegeden működő Aradi büfé hamburgere botrányos volt. Húsügyileg. De az éppen elég a hamburgernek a hús a lelke. )
A Hai Nam hangulatos, kellemes hely, a Pho kiváló, de szerettük a tavaszi tekercset is, a már nem tudom milyen néven, de meglepően kedvező áron kínált gőzgombócszerű sós előétel nem volt csúcs, de elfogyott. A tulaj adott a kölköknek egy tálka ropogós rákszirmot, értékeltük a gesztust is, s persze a csemeték örömmel ették a ropogóst. Kellemes, nem drága hely a Hai Nam, lehet, hogy még betérünk, bár a felfedezés vágya szokott dominálni a célpontválasztásban.

Étteremnek nem mondanám, mert ahhoz azért meglehetősen fapados, viszont az asztaloknál veszik fel a rendelést, felszolgálnak, míg fizetni a pultnál lehet az idős családtagnál, szóval egy gyorsbüfénél többet tud mutatni. Egy vietnami családi vállalkozásnak tűnik, a fiatalok tudnak magyarul is a személyzet tagjai közül, illetve közös nyelv az angol (vagy a mutogatás), külföldiek is járnak ide szép számmal, ahogy körbenéztem, de leginkább és legnagyobb számban magyar egyetemista, huszonéves korosztály. A személyzet nem kedves, teszik a dolgukat, de a vendégekre nem igazán fogékonyak. Holtidőben jártam náluk, ebéden túl, vacsorán innen, mégis tele voltak. A 4 személyes asztalokhoz megszokott, hogy összeültetnek idegeneket is, amit nem vett minden vendég jó néven. Az étlapon kizárólag vietnami ételek, melyek egy része más ázsiai országban is ismeretes (pl. a tavaszi tekercs Kínában is menő). Az étlap viharvert nejlon, látszik, hogy több ezren forgatták már. levesek 1290 Ft-ba kerülnek, sajnos az étlapon nem volt feltüntetve, hogy van kis adag is, a pincérlány nem mondta, én meg nem vagyok törzsvendég. Szóval utólag, már okosabban: aki nem nagyétkű vagy/és esetleg szeretne még a 2. fogásnak is helyet hagyni, az kérjen kis adagot. A sláger a Pho leves, én ezúttal egy húsgombócosat kértem, mert ezt másutt nem láttam még az étlapon. Az alapja ennek is pho-lé, de azért egy kicsit más. A gombóc nem egyben van a levesben, hanem vékony csíkokra vágva. Az adag kiadós, hatalmas, tartalmas és tűzforró. Mellette a 3 kiegészítő közül sajnos egyik sem nyerte el a tetszésemet: csípős chili paprika, csípős szósz, fokhagyma szeletek. A zöld citrom csak egy gerezd volt, annak a leve nagyon kellett és jól passzolt a levesbe. A koriandert hiányoltam, azt másutt szintén szoktak adni külön tálkában, itt annyi volt, amennyit a levesbe tettek, maradjunk annyiban, hogy lehetett volna több. A légkör, a hangulat kifejezetten piaci kifőzdés jellegű, pusztán funkcionális, minimál bútorok, enyhe kajaszag, tányérjukból bőszen kanalazó emberek, ide nem társassági életet élni jönnek az emberek. Egy kicsit ki is nézik azokat, akik az étel elfogyasztása után még itt ragadnak beszélgetni, romantikázni, társas életet élni, hiszen ezzel csak foglalják a helyet másoktól, akik enni szeretnének. Összességében a hely népszerűsége indokolt, a levesek bejövősek. Sok a törzsvendég. Ár-érték arány korrekt. De nekem annyira nem nyerte meg a tetszésemet, hogy hetente itt egyek, igaz, a város másik felében lakom. Érdekesség, hogy tőlük pár méterre nyitott egy másik vietnami étterem is a ház aljában, nem tudom, az mennyiben más, vagy esetleg ugyanehhez a családhoz tartozik az is? Az nem volt tele. Most olvasom Ugor értékelését, miszerint a másiknak nincs köze ehhez.

És ekkor jön a nagy magyar logika: mi az az étel, amiből hatalmas adagot elfogyasztva, sem kell lelkiismeret furdalástól gyötörve elmenni az edzőterembe szaunázni? Hát nyúl az nem vagyok, és kecske sem. A salátát tojásos nokedlivel vagy paprikás krumplival szeretem. És felötlik a megoldás: LEVES. Mi magyarok ezt az ételt nem is tartjuk valódi tápláléknak, hacsak nincs benne husi, lehetőleg jó sok. De ekkor már gulyásnak hívjuk ami mellől nem hiányozhat a házi kenyér vagy a jófajta krumplis pogácsa. Nos, ez nem a diétás verzió, így kipróbáltam a vietnámi levest, mert hát nem hiába olyan vékonyak az ázsiai nők. Ebédidőben vettem be a helyet Párommal, aki bármikor képes enni és férfi lévén ezt teheti büntetlenül, mert izmos válla a strandon feltűnőbb mint macis pocakja. Nos, bementünk, és máris mosolygós pincérlánykák köszöntöttek, asztalhoz vezettek, és azonnal hozták is az étlapot. Nem nagy a választék, ami számomra pozitív, hiszen megerősítette bennem azt, hogy a hely nem "büfé", azaz az ételek frissen készülnek. Van napi menü, ami az üzleti ebédre betérők életét könnyíti meg, de mi maradtunk a klasszikus pho leves mellett. Párom egy hátszínest én pedig egy csirkéset rendeltem. Szintén pozitívum, hogy van kisadag is, ami nekem bőven elegendő volt, hiszen ez is legalább 8dl. Rendelést követően 10 percen belül az asztalon gőzölgött az illatos leves, ami látványra is nyálcsorgató volt. A lé-rizstészta aránya hibátlan, az ecetes-chilis fokhagyma, valamint a lime amit mellé tálaltak, szintén zseniális. A friss koriander pedig úgy olvasztotta össze az ízeket, hogy egy pillanat alatt azt éreztem, Robbin Williams mindjárt előugrik a konyhából és elkiáltja magát, hogy "jóóó reggelt Vietnáááám! ". Mindent össze vetve, függő lettem egy alkalom után. Aki még nem kóstolt ázsiai tészta levest, az szerintem itt kezdje ezt kalandot, mert akkor tutira nem éri csalódás. Fontos megjegyezni, hogy a vendégek között igen nagy számban voltak ázsiaiak, ami szintén igazolja azt, hogy feltehetően autentikus konyhával állunk szemben. Szóval kalandra fel és irány ez a remek hely!

És a kettőnek semmi köze egymáshoz. A szomszéd ház lakóinak életére esküszöm, hogy itt a lapon is külön volt régen, okkal. A lényegi differencia sok dologban megmutatkozik, nyilván, ha van hely, akkor a jobbikba megyek mindig, más is odajár, végszükségben meg a Pho 36-ba. Ma is ez történt. A jobb helyek, már az ablakból látszott, teljesen tele voltak, átléptem a másik kirakathoz, ott meg csak egy asztalnál árválkodott egy eltévedt társaság, Mivel szemerkélt az eső, úgy döntöttem, hogy nem állok az utcán, bementem a Pho 36-ba, oda ültem, ahová csak akartam, itt egy viseltes étlap, mit kérek, pho-t kértem marhából, de csak egy kicsit, utána meg rákokat tésztával. Kissé klozetszag van a helyiségben, a lányok igénytelen otthonka-küldetésű melegítőben szolgálnak fel unottan, jellemző, hogy a második fogást csak úgy odacsúsztatta az asztal végére a leány, se egy tessék, se egy jó szó, semmi, és már mozdulat közben el húzott, vissza a pultba mobilozni. Könyököltek, unatkoztak, néha az asztalra dőlve pihentek. Néha meg kiabáltak, de azt anyanyelven. A leveshez adott kanál nem volt jól elmosva, rászáradt anyag volt rajta, inkább mellőztem, a tartóból vettem elő kanalat, aztán törölgettem a szalvétámmal. Viszont a leves nem volt rossz, szósz is járt hozzá, nem csak citrom és fokhagyma, szóval, lehetett vele mit kezdeni. A rákos tészta reménytelen volt. Próbáltam rácsöpögtetni némi szóját, nem segített. Dögunalom, feleslegesen eltöltött idő. De már 4000 forint felett fizetsz ennyiért is, ugyanis rohan az idő és az infláció. Rosszkedvűen megettem, ami ehető volt, aztán kimentem, és bosszankodva láttam, hogy azóta a szomszédban több hely, üres asztal is akad. . . valaki ott fenn nagyon pikkel rám.

Nem baj, ettől még jó lehet. De az nem tetszett, hogy a srác megkérdezte, hogy hányan vagyok, és amikor nem tagadtam, hogy egyedül, akkor szelíd erőszakkal egy nem túl kellemes helyen – átjáróban – álló kétszemélyes asztalhoz vezényelt, pedig máshová szívesebben ültem volna. Na, sebaj. Lássuk a pho-t! Az viszont tényleg jó volt! Gazdagabban ízesítve, sűrűbb, mint máshol, friss és forró és gyorsan jött! Távozáskor mondtam egy kicsivel nagyobb összeget, de a tulaj azt mondta, hogy itt nincs borravaló, csak annyit kell fizetni, amennyi jár. Ennyit első összbenyomásra.

Bor csak 2 decis palackban kapható, elég borsos áron. Egyébként barátságos kis beülős hely, a kiszolgálással semmi gond nem volt. Mondjuk komolyabb találkozók alkalmára inkább nem ezt ajánlanám.

Az egész étterem gyakorlatilag hasonlít egy kifőzdére, senki nem ül órákat, csak beugrik enni egy jót. Sok mindent ettünk már az étlapról, de minden finom és ízletes volt. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek!

Déltől egyig ipari jelleg tombol a házban - néha olyan éhesen vár az ember, hogy már tombolna lázban. Hogy valamelyik online ajánlóoldalt idézzem, a hangulat autentikus "koreai" - az ilyen szerzőket nyilvánossághoz engedni kicsit még korai. A világevő világverő, az adagokról csak adaggióban szabad nyilatkozni. Ide lehet anyát-papát-fiat hozni. Fizetni csak készpénzzel, és sokat - a pénztárcából két kézzel kell mederni a kijáró százasokat. A pultos fószer néha kissé flegmásan riposztol; elmaradt a rákszirom - mi tényt kretök ide kiposztol.