A Harapó Mókus ugyanis minden tekintetben középszerű, átlagos hely, de a leggyengébb pontja nyilvánvalóan a konyhája - márpedig ugyebár egy étterembe enni megy az ember elsősorban. Asztalt foglaltunk előzőleg interneten, külön kértem őket, hogy a kerthelyiségbe szeretném, de megérkezésünkkor sajnos kiderült, hogy benti asztalt választottak számunkra. De a felszolgáló készséges volt és közölte, hogy természetesen kint is leülhetünk. Amikor azonban szembesültünk azzal, hogy egy miniasztalnál kellene szoronganunk, inkább mégis a benti helyet választottuk. Én egyébként a kerthelyiséget is átkeresztelném valami másra, ez ugyanis csupán az étterem meghosszabbítása. A kert, mint megnevezés, rendkívül megtévesztő. Odabent azonban iszonyú meleg volt, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább valami más vendéglő után nézünk, valahogy nem éreztük jól magunkat, nem tetszett nekünk sem a hely, sem az asztal. Ám miután ezt a felszolgáló tudomására hoztuk, ő felajánlott nekünk egy nagyobb asztalt kint a szabad levegőn, az általuk „kerthelyiségnek” nevezett étterem-meghosszabbításban. A felszolgáló vendégkezelése igazán üdítőnek tűnt számunkra más éttermekhez képest, ezért maradtunk és elfogadtuk az invitálást. Sajnos azonban a felszolgált ételek nem elégítették ki a várakozásainkat. Én rántott csirkecombfilét rendeltem hasábburgonyával, és meglepve láttam, hogy mindössze egyetlen kis szelet húsból és kevéske krumpliból áll az étel. Jó néhány étteremben jártam már az elmúlt harminc évben, de kijelenthetem, hogy ez nagyon szerény adag. Nem volt sem túl ízletes, mondhatni tökéletesen átlagos volt, csupán a só ízét éreztem, ráadásul nem is laktam vele jól. Éhes maradtam. A párom által rendelt étel, a grillezett kacsamell érmék mennyisége és minősége is nagyjából ugyanezt mutatta. Szerény adag volt és a fűszeres sült nudlit ízetlennek éreztük, ráadásul a lilahagymás-barackos mártogatós enyhén csípős is volt, holott ezt az étlapon semmi sem jelezte, párom pedig nem szereti a csípős ételeket. Mindent összevetve, nem volt ehetetlen egyik étel sem, de ízletesnek nem nevezhetném őket, arra a magasztalásra pedig egyáltalán nem szolgáltak rá, amelyeket az étterem internetes vendégkönyvében találtam. Mivel éhesek maradtunk, ezért kértünk desszertet is, ami viszont a főételekhez képest aránytalanul nagy adag volt. A csokis-túrós palacsinta viszonylag ízlett, de a Mókus palacsinta, melyet párom rendelt, azt hiszem, életünk egyik legrosszabb palacsintájának bizonyult: a diólekvárt iszonyúan keserűnek találtuk, és olyan hatalmas mennyiségben uralta az egész palacsintát, hogy lényegében nem tudtuk megenni. Borzalmas volt. Kizárólag azért segítettem be páromnak az elfogyasztásában, mert nem általában semmit sem hagyok az asztalon, amiért fizettem, de sajnos ez még az én edzett ízlésemen is kifogott. Az összhatást tekintve a Harapó Mókus nincs túlzottan hangulatos helyen, hiszen szürke lakóházak között áll, de ezt valamennyire kárpótolta a normális – bár egyáltalán nem kiemelkedő – kiszolgálás. Viszont a csapnivaló ételeket semmivel sem tudják kárpótolni. Bevallom, nem értem, miért kapott ilyen jó értékeléseket másutt ez a hely. Szerintünk egy teljesen átlagos, sőt, az átlagnál egy kicsit gyengébb étteremről van szó, amely legfeljebb baráti áraival teheti jóvá elmaradt várakozásainkat. Ha véletlenül botlunk bele egy séta alkalmával, és úgymond impulzusvacsorára térünk be, talán meg is nyeri tetszésünket. De ha valaki színvonalas helyre vágyik Budán, egyáltalán nem ajánlanám.
