Na, sebaj, egy Kéhli ebédért azért csak eljövök ide újra. Ma volt ez az újra. Ilyen-olyan fórumokon szoktam olvasni, hogy fúú, nagyarcúak a felszolgálók, nagyon kifogásolható a stílus, ennek ma semmi nyoma nem volt. A Kéhli egy elsőosztályú étterem, volt és az ma is, és úgy is működik. Megfelelő érdeklődéssel fogadtak, megfelelő asztalt kaptam, választhattam is, étlap jött, de már előre tudtam, hogy fácánlevest szeretnék enni fürjtojással, meg rántott csirkecombot rizibizivel, barackkompóttal. . . a fácánlevest nem tudnám kifogásolni, de a másodikat sem. Pont jóízű rántott csirke volt ez, ezt onnan tudom, mert éppen elég semmilyen, vacak rántottcsirkét ettem már, a rizibizi is a topon volt, sózni se kellett, a barackkompót meg valahogy krúdyssá is tette. Utána növekvő kedvvel egy krigli friss, hideg Pilsner Urquellt gurítottam le a mélybe a torkomon, hát mi bajom lehetne ezzel az egésszel? Kedvesen érdeklődtek, hogy meg vagyok-e elégedve, hogyne lennék, mondtam korábban a legénynek, hogy akkor kérem a sört, amikor a másodikat befejezem. . . figyelt, és amikor az utolsó falatot emeltem a számhoz, akkor indult a sörért. Na, így kell ezt! Hálásan jöttem el a Kéhliből.
