Szépjuhászné Büfé-Étterem Budapest

Ő menüt kért, hát hallottam, hogy van menü, azt kértem, borsólevest brassóival. Borsóleves elfogyott, egyek zöldséglevest. Ok, akkor nem kérek menüt, kérek babgulyást, vagy csülkös bablevest, ki van írva. Jó, de akkor azt külön kell fizetni, szólt rám durván a nem olyan szép juhászné. Mondtam, ok, persze, külön fizetek mindent, rendben. Nem menü, külön van. De akkor 1800 a leves, meg 1800 a második is! A menü csak 2100 körül lett volna összesen. Nem baj, kifizetem az 1800 meg 1800 forintot. Kaptam egy tényleg teletál levest, meg egy adag krumplit hússal. Egyik sem az volt, mint amit hittem. A bableves sokszorosan maszattá főtt valami volt, bab szinte semmi sem volt benne, csak pár szem szétfőtt babszemhéj váza, néhány apró cupákdarab elvétve meg valami kritikán aluli olcsó kolbász. Sok volt, nagy mennyiség. Megkaptam a másodikat is vele együtt, ott hűlt az erős szélben, de eleve jéghideg volt, és semmiféle rokonsági kapcsolat nem fűzte a brassói aprópecsenyéhez, egyszerűen hideg krumpli volt, és hideg húsdarabok voltajk rajta valami szafttal. A végét nem ettem meg. Egy jó élmény volt közben, az igazán bűbájos kislány odajött mellém, ő volt a gyerekvasutas, és ő indította tárcsával a szerelvényt, ami mellettem vonatozott. És amikor elment a vonat, a tünemény odafordult hozzám és jó étvágyat kívánt nagyon kedvesen. El voltam olvadva. De mindössze ez volt ez ebéd egyetlen szép pillanata.

A berendezést azért lehetett volna ötletesebben, természetközeibben megoldani, ezek a csiri-csáré össze-vissza napernyők nem igazán hangulatosak. Ebben a kategóriában sokkal jobb erdei, természetközeli helyek léteznek. Engem nem győzött meg, de ajánlásra érdemes, ha éppen arra jártok.

Egy nagyon egyszerű büfét kell elképzelni, kiszolgálás és fizetés a pultnál, kizárólag készpénzzel, ha elkészül az étel, nem hozzák ki az asztalhoz, hanem érte kell menni. Leülni a sörreklámos napernyők alatt lehet egyszerű hosszú faasztaloknál, támla nélküli padokra. Az ételválaszték nagyon sokszínű, van hétköznap 2 fogásos napi menü, magyaros ételek, pl. lecsó, pörköltek, kolbász, de vannak frissensültek, rétes, szendvicsek, sőt főtt kukorica is. Rántott sajtot kértem (1190 Ft), mivel a köretet nem kérdezték meg, számomra is meglepetés volt, hogy mit fogok hozzá kapni (fűszeres sült krumplit kaptam), a tartárért +100 Ft-ot kellett fizetni. A sajt és a krumpli is helyben frissen készült, kb. 10-12 percet kellett rá várni. Elég nagy adag, 2 db sajt, és rengeteg sok krumpli hozzá. Főleg erre kirándulók járnak ide, és ami furcsa volt, jelentős számban idősebb urak, de ők csak iszogatni (talán környékbeli lakók? nem tűntek egyáltalán túrázóknak). Szóval egy kicsit kocsma-teraszos hangulat volt, de mindenki kedves. Bár a tányér eldobható műanyag, viszont az evőeszközök acélból vannak, és jó minőségűek. Elég nagy ingyenes parkoló van a Budakeszi út mellett, ahonnan több túraösvény is indul, valamint játszótér is van, így gyerekekkel is jó program lehet ide kilátogatni.

! ! ) lilahagymával. Nem sokkal előtte fenn a libegőnél a büfés unottan közölte, hogy zsíroskenyér csak hétvégén van, eszébe se jutott, hogy csináljon egyet. Bár mit is vártam ott, amikor az előző igencsak hűvös és erősen szeles vasárnap szintén fásultan közölte, hogy nincs forraltbor! ! A Szépjuhásznénál miindig kedvesek, nem csak jókat eszünk ott, hanem mindig jól is érezzük ott magunkat. Mindenkinek szívből ajánlom! ! !

Örülnék ha a külcsínre is áldozna a tulajdonos bár így van egy utánozhatatlan hangulata az biztos. . . Az étel a lényeg az pedig isteni!

Ennyi még nem fáraszt! Nekünk ez a gyógyszerünk! A természet a mi ingyenpatikánk! Mindenkinek ajánlom. Már több barátommal is megismertettem a helyet és mindannyian visszatérő vendégek lettek! ! ! A természet mindig szép és a Szépjuhászné mindig jó! Nem fényes lokál, de a hangulata sokkal jobb! Az egyszerű egytál ételek pedig mindig ízletesek és megfizethetők! Aki szereti a természetet az minden évszakban biztosan jól érzi itt magát!

A minap záróra körül indultunk volna haza a Szépjuhászné egyik faasztalától, de egy bizonyos zöldborsó leves vadhússal nem hagyta nyugodni öreg gourmet barátomat: "Ő megkóstolja, csak egy kanállal kér! " - szerénykedett. A rendelés után közeledett az asztalhoz, gondoltam nem adnak, elfogyott . . . stb. , stb. Ehhez képest ezt figyeld:
Gourmet-nk visszaült, majd néhány perc múlva érkezett a nagytányér leves melegen, csípőssel, sóval, friss kenyérszeletekkel gazdagon! ÉS NAGYON FINOM VOLT! (fizetni nem hagytak, de ez csak zárójelben)

Az étel íze, vagy a gesztus, nyilván e kettő, már nem tudom, de bearanyozta a hetet.