Zila Kávéház, Étterem & Cukrászda Budapest

A másik hogy amikor beálltunk a sütis részhez mert hogy szerettünk volna elvitelre is kérni sütiket na ott káosz volt nem is kicsi! Össze-vissza szolgálták ki az embereket kissé meg voltak zavarodva az ott dolgozok. Valaki nem bírta cérnával és szóvá is tette,hogy nem kevés ideje várakozik szolgálják már ki. Ettől függetlenül a hely szép és ahogy írtam is nagyon finomak a sütik. Szerintem kicsit drága de hát a "minőséget" meg kell fizetni.

Az üzletvezető csak a mi kérésünkre jött oda hozzánk, pedig állítólag -az Ő elmondása szerint- neki feltűnt, hogy túrogatom az ételt. Felajánlás sem jött Tőle, hogy akkor ne fizessük ki a számlát, vagy esetleg, a következő vacsorát Ők állják, hogy megtartsanak bennünket. Szóval marketingből is egy nulla az étterem.

A tisztaság, a berendezés, a hangulat első osztályú. Tényleg jó ide visszatérni.

Ha utánrendelni akartunk fel kellett állni és odamenni a pulthoz, mert a pincér elkerülte az asztalunkat, vagy nem hallotta ha szóltunk. Már sem az ételek sem a süteményeik nem olyanok mint régen, sokat vesztett a minőségből és összesen a szinvonalból a hely. Sem csoportoknak, sem családosoknak nem ajánlom.

Elköltözött a piac, átalakult/átépült a három mozi is. A Szarvas csárda sincs, de a róla elnevezett tér még mindig központi hely. A Madách mozi helyét sok bolt vette át. Pedig de jó is volt a film után elballagni a Krisztina cukrászdába egy fagyira. Ugyan ide jártunk pancsolás után is. Merthogy a Zila kávéház az én gyermekkoromban a Május 1 strandként üzemelt. Ahol most ínycsiklandó sütemények készülnek, öltözők voltak. A pultok helyén jegypénztár. Vannak dolgok és helyek itt a kerületben, amit bánok, hogy nincsenek már (Liget mozi), de ennek az átalakulásnak örülök. Mert a régi lövész klub helyén egy igazi kávéház található. Lehet itt beszélgetni egy kávé mellett, romantikázni két pohár házi szörpöt kortyolgatva, sütivel, fagyival vagy több fogásos vacsorával ünnepelni családi, munkahelyi sikereket. Familiánk szülinapi tortái csakis innen vannak, elvitelre vagy előre ladott rendelés alapján. Jöhetsz ide egyedül, párban vagy csapattal. Aki ide belép visszarepül a múltba, amikor még kisinasok hordták ki az italt és a főpincér csak a törzsvendégeknek engedett meg egy-egy mosolyt. Itt meg lehet kicsit pihenni és a hatalmas választékot végigböngészve megjutalmazni magunkat. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy négyszer nyerte el az itt készült édesség "Az ország tortája" elismerő címet! Ha Pestszentlőrincen van dolgod, ide betérni kötelező, hogy elmondhasd: Itt jártam!

Nyáron a kerthelyiség nagyon hangulatos, bár az étterem környezete kicsit lehangoló, hiszen a villamosra, egy üllői úti kereszteződésre,egy Spárra és egy dm-re néz, de ha ettől elvonatkoztatunk, akkor maga az épület nagyon patinás és szépen helyreállított. Nagy a süti választék, sok a fagyi. A kiszolgálással volt már némi gondunk, mert bizony sokszor éreztük azt, hogy megfeledkeztek rólunk. Volt, hogy a foci eb idején a pincér leállt a kivetítő elé focit nézni, és elfelejtett dolgozni (mondjuk érthető ;) ) Kicsit drága is. . .

Ennek oka az volt, hogy a kiszolgáló hölgy inkább a kolléganőjével beszélgetett ahelyett, hogy velünk foglalkozott volna. Érdekes volt számomra az is, hogy a kis mignyonyok bár egy árban voltak, a méretük mégsem volt azonos. A régi Zila már csak emlék.

minket egyáltalán nem zavart a nyüzsgés a kertben, a csak fagyira betérő gyerekek zaja, mert mi is gyerekekkel voltunk, akik nem mindig maradtak az asztal mellett. A kiszolgálás figyelmes volt, az ételek nagyon finomak, az árak kicsit húzósak, de azért máskor is eljövünk még ide.

Itt van lehetőség arra, hogy nagyobb társaság is kényelmesen elférjen. A hangulat igazi századfordulós, és a személyzet is kedves, udvarias. Magam Zila-salátát kértem és nagyon meg voltam vele elégedve. Persze a társaságban volt olyan, aki mellé választott, ő nem volt annyira elragadtatva. Desszertként Créme brülée-t fogyasztottam, isteni volt. A tágas helynek, a jó kiszolgálásnak, a finom sörnek köszönhetően egészen zárásig kitartottunk.