Dunakömlődi Halászcsárda Dunakömlőd

A rántott halszelet esetében pedig olyan vastag panír volt, hogy nem sült át, és bizony, keresni kellett benne a kicsi haldarabot. Ráadásul íztelen is volt. A köret száraz rizs, sült burgonya. Fantáziátlan, unalmas tálalás, mindenféle zöldség nélkül. A tartármártás finom volt. Sok minden maradt a tányéron, és nemigen laktunk jól. A legfinomabb az ötletes kis szódásüvegben kapható szóda volt, meg a sör. Ezen a helyen biztosan nem ebédelünk többé és mást végképp nem viszek oda. Lehet, hogy rossz napot fogtunk ki? De ennyire? Ezek után nem ajánlom jó szívvel senkinek.

Filének tüntették fel , de szelet volt. A süllő, és a harcsa hozta a szokásos ízvilágát. A panír meglehetősen vastag volt a halon, ellensúlyozandó a tiszta hús tömegét. A tálon semmi zöldségköret, amely rontotta az összképet. A rizs állaga a 70-es, nyolcvanas évek száraz, sörétszerű minőségét hozta, csavar nem volt benne, én nem szeretem így elkészítve, a burgonya el volt készítve, kellemesebben mint a rizs. Összegészében a múltkori látogatáshoz képest csalódást okozott az étel, a tál az alsó közepes határt súrolta, fantáziátlan tömeggyártmány képét mutatva. A többi szolgáltatás megfelelő színvonalú volt.

Ilyet biztosan soha nem fogok enni. Az étterem hangulata retró, kívül-belül. Egy kis frissítés ráférne. Az ételek minősége miatt ajánlom.

Végülis mindkettő finom volt, de a gyufatészta gyári volt, a csuszát pedig nem forrósították át a sütőben. Páromnak ízlett a rántott harcsa. A hangulat, valamint a konyha felől áramló nosztalgikus halászlé-illat a régi. Bárki mármit is mond, nekem ez nagyon tetszik.

A fénye ennek az étteremnek is megkopott paksi társához hasonlóan, nem sok változott a 80-as évek óta, és itt kilátás sincs a Duna partra, mint Pakson, a belső részt azonban igyekeztek kicsit kikupálni. A ponty és a harcsa halászlé viszont finom volt, a kiszolgálás pedig kifejezetten udvarias és kedves. Kora délután mi voltunk az egyetlen vendégek, lehet, hogy a vendéget ezért becsülték meg ennyire. A 4-es és 5-ös határán helyezkedik el a hely, a kiszolgálás színvonala billentette az 5-ös felé a mérleget.

. . ezért (na meg a kiadott nem kevés pénzért) kár volt. egyébként jó hely, a többi étel nagyon finom volt és éppen elég :)

A sivár egyszerű, mára már jellegtelen étteremben egy rántott ponty 1700 ft+400 a köret+300 a tartár. A hal langyos volt, valószínű felmelegített, a köret majdnem hideg, s az adag? Egy haldereka volt rántva, az sem nagy szelet lehetett, filézve, bizonyára úgy gondolták, hogy a főt krumpli laktató>Az étteremben éget zsírszag, olajszag terjengett. Ha valamiért sajnáltam a pénzt, hát ez a vacsora az volt>Az étteremben síri csend, vendég is csak két asztalnál ült. Egy kis halk zene emelné, az amúgy jellegtelen étterem hangulatát.

. . . . Bár a család nincs oda érte, idén sikerült rávenni mindenkit, hogy egy kirándulás keretében menjünk el Dunakömlődre halászlevet enni (ez nekünk oda-vissza 600 km). Nem kellett volna, nagyon illúzióromboló volt az egész. Minden olyan volt, mint a hetvenes években (már a helyiség és a pincérek is), egyedül az étel és a hangulat nem. A rendkívül meleg retro helyiségben az idő nagy részét a nagyszámú légy hessegetésével kellett tölteni, ami eléggé rontotta a hangulatot, de ez még önmagában nem lett volna gond, sajnos azonban a halászlé sem olyan volt, mint amit az emlékeimben megőriztem. Finoman szólva a 12 egy tucat kategória, környékünkön több helyen is kapni jobbat, pedig nem vízparti településen élünk. A feleségem valami orly módra elkészített halat evett, ami elmondása szerint zsíros volt és pocsolyaízű. Úgyhogy nem a legjobb hangulatban jöttünk vissza Dunakömlődről, a feleségem néhányszor elmondta, hogy abból a pénzből, amibe csak a benzin került ehettem volna vagy 10-15 halászlét a közelükben lévő étteremben (azt már be sem vallottam neki, hogy az ottani halászlé jobban is ízlik, mint a kömlődi). A régi szép emlék ugyan megmaradt, de a kömlődi halászlé különlegességével kapcsolatos illúzióm odalett.