Utoljára akkor jártam itt, amikor a Dunán -túl egyik leghíresebb étterme volt> Most ezt nem mondhatom el. Mindhárman egy ételt választottunk a nagyon bő étlapról, de éppen azt nem lehetett kapni. Régebben ha valami elfogyott, arról a felszolgáló tájékoztatta a vendéget, amikor az étlapot átadta>Hát ez itt nem történt meg> Ha már itt vagyunk, mégis rendeltünk, csak a magaméról beszélek.
A sivár egyszerű, mára már jellegtelen étteremben egy rántott ponty 1700 ft+400 a köret+300 a tartár. A hal langyos volt, valószínű felmelegített, a köret majdnem hideg, s az adag? Egy haldereka volt rántva, az sem nagy szelet lehetett, filézve, bizonyára úgy gondolták, hogy a főt krumpli laktató>Az étteremben éget zsírszag, olajszag terjengett. Ha valamiért sajnáltam a pénzt, hát ez a vacsora az volt>Az étteremben síri csend, vendég is csak két asztalnál ült. Egy kis halk zene emelné, az amúgy jellegtelen étterem hangulatát.
Másodszor kerestük fel a helyet - most már családdal - mivel előző évi tapasztalatunk aránylag kellemes volt. Most viszont csalódottan keltünk fel az asztaltól. Két halastálat rendeltünk, melyeken mindenféle finom(nak ígérkező) halétel kellette magát. Ezek közül az egyik halfajta (mind a négy szelet) kimondottan iszapízű volt.
A rántott halszelet esetében pedig olyan vastag panír volt, hogy nem sült át, és bizony, keresni kellett benne a kicsi haldarabot. Ráadásul íztelen is volt. A köret száraz rizs, sült burgonya. Fantáziátlan, unalmas tálalás, mindenféle zöldség nélkül. A tartármártás finom volt. Sok minden maradt a tányéron, és nemigen laktunk jól. A legfinomabb az ötletes kis szódásüvegben kapható szóda volt, meg a sör. Ezen a helyen biztosan nem ebédelünk többé és mást végképp nem viszek oda. Lehet, hogy rossz napot fogtunk ki? De ennyire? Ezek után nem ajánlom jó szívvel senkinek.
Még a hetvenes években jártam osztálykirándulással a legendás dunakömlődi Halászcsárdában, ahogy mondani szokták a mai napig érzem a számban az ízét az akkor evett halászlének és túróscsuszának. Sokáig még az onnan hozott papírszalvétát is őrizgettem. Ha bármikor halászlevet ettem, mindig mondtam, hogy jó, jó, no de a dunakömlődi.
. . . . Bár a család nincs oda érte, idén sikerült rávenni mindenkit, hogy egy kirándulás keretében menjünk el Dunakömlődre halászlevet enni (ez nekünk oda-vissza 600 km). Nem kellett volna, nagyon illúzióromboló volt az egész. Minden olyan volt, mint a hetvenes években (már a helyiség és a pincérek is), egyedül az étel és a hangulat nem. A rendkívül meleg retro helyiségben az idő nagy részét a nagyszámú légy hessegetésével kellett tölteni, ami eléggé rontotta a hangulatot, de ez még önmagában nem lett volna gond, sajnos azonban a halászlé sem olyan volt, mint amit az emlékeimben megőriztem. Finoman szólva a 12 egy tucat kategória, környékünkön több helyen is kapni jobbat, pedig nem vízparti településen élünk. A feleségem valami orly módra elkészített halat evett, ami elmondása szerint zsíros volt és pocsolyaízű. Úgyhogy nem a legjobb hangulatban jöttünk vissza Dunakömlődről, a feleségem néhányszor elmondta, hogy abból a pénzből, amibe csak a benzin került ehettem volna vagy 10-15 halászlét a közelükben lévő étteremben (azt már be sem vallottam neki, hogy az ottani halászlé jobban is ízlik, mint a kömlődi). A régi szép emlék ugyan megmaradt, de a kömlődi halászlé különlegességével kapcsolatos illúzióm odalett.
A Dunakömlődi halászcsárda olyan, mint a hetvenes évekből itt maradt múltdarab, erős a szocreál fíling, különösen az utasellátókat idéző vendégváró feliraté, de a beltér is a közelmúltat idézi. A halászlé törmelékes, de nem fogyaszthatatlan, a sült halak élvezhetőek, bár túlsütik és túlsózzák őket.
A túrós csusza sem átütő élmény. Több ízben is megálltunk itt az elmúlt években, főleg mikor még nem volt használható az M6os, kínálja magát a hely az átutazóknak. Jobb híján megteszi a hely, de alatta marad az amúgy nem túl erős középvonalnak.
Másodszor jártam az étteremben. Ezúttal vendégeket is vittünk a múltkori jó tapasztalatok miatt. Egy haltálat választottunk, amin sokféle(? ) hal volt elkészítve a sztenderd módon: kirántva. A tálon köret szerepelt , illetve a szokásos tartármártás. A ponty ízvilágában kilógott a többiek közül, enyhén iszapízűnek, nem a közeli folyóvízből származott.
Filének tüntették fel , de szelet volt. A süllő, és a harcsa hozta a szokásos ízvilágát. A panír meglehetősen vastag volt a halon, ellensúlyozandó a tiszta hús tömegét. A tálon semmi zöldségköret, amely rontotta az összképet. A rizs állaga a 70-es, nyolcvanas évek száraz, sörétszerű minőségét hozta, csavar nem volt benne, én nem szeretem így elkészítve, a burgonya el volt készítve, kellemesebben mint a rizs. Összegészében a múltkori látogatáshoz képest csalódást okozott az étel, a tál az alsó közepes határt súrolta, fantáziátlan tömeggyártmány képét mutatva. A többi szolgáltatás megfelelő színvonalú volt.
Ha Dunakömlőd fele járunk mindig betérünk. Igazi halászcsárda, csendes, nyugodt hely, kitűnő halászlé , kedves kiszolgálás. Az étterem elég retro, viszont minden nagyon tiszta volt. Egy kicsit szerintem húzós az ár de még azért elfogadható. Érdemes kipróbálni, nekem mindig hozta az 5 csillagot.
Jó híre miatt választottuk a halászcsárdát. Az étlapon gazdag volt a választék halételekből. Rántott vizát, és kecsegepörköltet rendeltünk. Ízletes, finom volt mindkettő. A kecsege-adagot (a halat) egy kicsit keveselltük. Az étlapon elszörnyedve láttam, hogy rántott békacomb is van - eszembe jutottak azok a szerencsétlen, láb nélkül visszaengedett kis állatok, melyeket a Worldpress-fotó kiállításon bemutattak.
Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Hajdanán nagyon sokszor jártam szüleimmel a kömlődi csárdában. Most az autópályáról letérve páromnak is megmutattam a régi 6-os melletti legendás helyet. Az étlapot tanulmányozva meglepődtünk az óriási halétel-választékon. Hol kap az ember manapság kecsegét, vagy vizát? Nosztalgiából mégis a pontyhalászlé és a túrós csusza mellett maradtam.
Végülis mindkettő finom volt, de a gyufatészta gyári volt, a csuszát pedig nem forrósították át a sütőben. Páromnak ízlett a rántott harcsa. A hangulat, valamint a konyha felől áramló nosztalgikus halászlé-illat a régi. Bárki mármit is mond, nekem ez nagyon tetszik.
kedves, hangulatos hely, változatos étlappal, jó kilátással. Ajánlásra mentünk ide és nem bántuk meg. Hazafelé úton, előrendeléssel ki volt készítve az étel, így nem kellett várakoznunk, ami rendkívül jól esett. Sajnos a haltepertő ehetetlenül zsíros volt, pedig nagyon fentem rá a fogam, pontosabban fentük, mert az itthon maradottak is ezt kértek, azonban az egész a kukában végezte.
Nevelőapán nem szeretett túlzottan vezetni. Ezért az egy helyért viszont azt mondta, megéri leugrani Budapestről egy halászlére! Én szeretem a szocreál hangulatát, szintén betérek ide, amikor csak tehetem. Nyilván a halászléért, elsősorban. De a rántott békacombot is szívesen eszem a hallé után. Nagyon jó érzésekkel utazom tovább, ha ott voltam. És szívesen letérek ezért az M6-ról is.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
