Még a hetvenes években jártam osztálykirándulással a legendás dunakömlődi Halászcsárdában, ahogy mondani szokták a mai napig érzem a számban az ízét az akkor evett halászlének és túróscsuszának. Sokáig még az onnan hozott papírszalvétát is őrizgettem. Ha bármikor halászlevet ettem, mindig mondtam, hogy jó, jó, no de a dunakömlődi.
. . . . Bár a család nincs oda érte, idén sikerült rávenni mindenkit, hogy egy kirándulás keretében menjünk el Dunakömlődre halászlevet enni (ez nekünk oda-vissza 600 km). Nem kellett volna, nagyon illúzióromboló volt az egész. Minden olyan volt, mint a hetvenes években (már a helyiség és a pincérek is), egyedül az étel és a hangulat nem. A rendkívül meleg retro helyiségben az idő nagy részét a nagyszámú légy hessegetésével kellett tölteni, ami eléggé rontotta a hangulatot, de ez még önmagában nem lett volna gond, sajnos azonban a halászlé sem olyan volt, mint amit az emlékeimben megőriztem. Finoman szólva a 12 egy tucat kategória, környékünkön több helyen is kapni jobbat, pedig nem vízparti településen élünk. A feleségem valami orly módra elkészített halat evett, ami elmondása szerint zsíros volt és pocsolyaízű. Úgyhogy nem a legjobb hangulatban jöttünk vissza Dunakömlődről, a feleségem néhányszor elmondta, hogy abból a pénzből, amibe csak a benzin került ehettem volna vagy 10-15 halászlét a közelükben lévő étteremben (azt már be sem vallottam neki, hogy az ottani halászlé jobban is ízlik, mint a kömlődi). A régi szép emlék ugyan megmaradt, de a kömlődi halászlé különlegességével kapcsolatos illúzióm odalett.
A Dunakömlődi halászcsárda olyan, mint a hetvenes évekből itt maradt múltdarab, erős a szocreál fíling, különösen az utasellátókat idéző vendégváró feliraté, de a beltér is a közelmúltat idézi. A halászlé törmelékes, de nem fogyaszthatatlan, a sült halak élvezhetőek, bár túlsütik és túlsózzák őket.
A túrós csusza sem átütő élmény. Több ízben is megálltunk itt az elmúlt években, főleg mikor még nem volt használható az M6os, kínálja magát a hely az átutazóknak. Jobb híján megteszi a hely, de alatta marad az amúgy nem túl erős középvonalnak.
Utoljára akkor jártam itt, amikor a Dunán -túl egyik leghíresebb étterme volt> Most ezt nem mondhatom el. Mindhárman egy ételt választottunk a nagyon bő étlapról, de éppen azt nem lehetett kapni. Régebben ha valami elfogyott, arról a felszolgáló tájékoztatta a vendéget, amikor az étlapot átadta>Hát ez itt nem történt meg> Ha már itt vagyunk, mégis rendeltünk, csak a magaméról beszélek.
A sivár egyszerű, mára már jellegtelen étteremben egy rántott ponty 1700 ft+400 a köret+300 a tartár. A hal langyos volt, valószínű felmelegített, a köret majdnem hideg, s az adag? Egy haldereka volt rántva, az sem nagy szelet lehetett, filézve, bizonyára úgy gondolták, hogy a főt krumpli laktató>Az étteremben éget zsírszag, olajszag terjengett. Ha valamiért sajnáltam a pénzt, hát ez a vacsora az volt>Az étteremben síri csend, vendég is csak két asztalnál ült. Egy kis halk zene emelné, az amúgy jellegtelen étterem hangulatát.
Másodszor jártam az étteremben. Ezúttal vendégeket is vittünk a múltkori jó tapasztalatok miatt. Egy haltálat választottunk, amin sokféle(? ) hal volt elkészítve a sztenderd módon: kirántva. A tálon köret szerepelt , illetve a szokásos tartármártás. A ponty ízvilágában kilógott a többiek közül, enyhén iszapízűnek, nem a közeli folyóvízből származott.
Filének tüntették fel , de szelet volt. A süllő, és a harcsa hozta a szokásos ízvilágát. A panír meglehetősen vastag volt a halon, ellensúlyozandó a tiszta hús tömegét. A tálon semmi zöldségköret, amely rontotta az összképet. A rizs állaga a 70-es, nyolcvanas évek száraz, sörétszerű minőségét hozta, csavar nem volt benne, én nem szeretem így elkészítve, a burgonya el volt készítve, kellemesebben mint a rizs. Összegészében a múltkori látogatáshoz képest csalódást okozott az étel, a tál az alsó közepes határt súrolta, fantáziátlan tömeggyártmány képét mutatva. A többi szolgáltatás megfelelő színvonalú volt.
A 6-os úton hazafelé tartva tértünk be halászlére az étterembe, a Paksi Halászcsárdával emblematikus helynek számítottak, régen kötelező volt megállni valamelyik helyen. A Paksi Halászcsárdát 2 éve próbáltuk, most Dunakömlődre esett a választás a római kori erődnyomok megtekintése után.
A fénye ennek az étteremnek is megkopott paksi társához hasonlóan, nem sok változott a 80-as évek óta, és itt kilátás sincs a Duna partra, mint Pakson, a belső részt azonban igyekeztek kicsit kikupálni. A ponty és a harcsa halászlé viszont finom volt, a kiszolgálás pedig kifejezetten udvarias és kedves. Kora délután mi voltunk az egyetlen vendégek, lehet, hogy a vendéget ezért becsülték meg ennyire. A 4-es és 5-ös határán helyezkedik el a hely, a kiszolgálás színvonala billentette az 5-ös felé a mérleget.
Már visszatérő vendék vagyok. Nyaralás alkalmával soksor megfordulunk az étteremben. A halas palacsintát mindenkinek ajánlom, az nagyon finom. A hangulat jó, kiszolgálás megfelelő. Édesapám már a korábbi években, fiatalkorában is járt már itt. Ő azt mondja, hogy a halászlé akkor jobb volt, de ez se rossz. Képen görögsaláta. Mindenkinek ajánlani tudom!
Ha Dunakömlőd fele járunk mindig betérünk. Igazi halászcsárda, csendes, nyugodt hely, kitűnő halászlé , kedves kiszolgálás. Az étterem elég retro, viszont minden nagyon tiszta volt. Egy kicsit szerintem húzós az ár de még azért elfogadható. Érdemes kipróbálni, nekem mindig hozta az 5 csillagot.
Másodszor kerestük fel a helyet - most már családdal - mivel előző évi tapasztalatunk aránylag kellemes volt. Most viszont csalódottan keltünk fel az asztaltól. Két halastálat rendeltünk, melyeken mindenféle finom(nak ígérkező) halétel kellette magát. Ezek közül az egyik halfajta (mind a négy szelet) kimondottan iszapízű volt.
A rántott halszelet esetében pedig olyan vastag panír volt, hogy nem sült át, és bizony, keresni kellett benne a kicsi haldarabot. Ráadásul íztelen is volt. A köret száraz rizs, sült burgonya. Fantáziátlan, unalmas tálalás, mindenféle zöldség nélkül. A tartármártás finom volt. Sok minden maradt a tányéron, és nemigen laktunk jól. A legfinomabb az ötletes kis szódásüvegben kapható szóda volt, meg a sör. Ezen a helyen biztosan nem ebédelünk többé és mást végképp nem viszek oda. Lehet, hogy rossz napot fogtunk ki? De ennyire? Ezek után nem ajánlom jó szívvel senkinek.
Jó híre miatt választottuk a halászcsárdát. Az étlapon gazdag volt a választék halételekből. Rántott vizát, és kecsegepörköltet rendeltünk. Ízletes, finom volt mindkettő. A kecsege-adagot (a halat) egy kicsit keveselltük. Az étlapon elszörnyedve láttam, hogy rántott békacomb is van - eszembe jutottak azok a szerencsétlen, láb nélkül visszaengedett kis állatok, melyeket a Worldpress-fotó kiállításon bemutattak.
Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Hajdanán nagyon sokszor jártam szüleimmel a kömlődi csárdában. Most az autópályáról letérve páromnak is megmutattam a régi 6-os melletti legendás helyet. Az étlapot tanulmányozva meglepődtünk az óriási halétel-választékon. Hol kap az ember manapság kecsegét, vagy vizát? Nosztalgiából mégis a pontyhalászlé és a túrós csusza mellett maradtam.
Végülis mindkettő finom volt, de a gyufatészta gyári volt, a csuszát pedig nem forrósították át a sütőben. Páromnak ízlett a rántott harcsa. A hangulat, valamint a konyha felől áramló nosztalgikus halászlé-illat a régi. Bárki mármit is mond, nekem ez nagyon tetszik.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
