)
Az étterem nagyon szépen, ízlésesen, stílusosan berendezett, semmi kivetnivalót nem talál az ember, egyszerűen jó hangulata van. Egyszerűen de szépen megterített asztal, az átlagosnál igényesebb evőeszközök, az ünnepek közeledte okán klassz karácsonyi díszek, a székek is nagyon jók, szóval minden klappol. Látszik, hogy aki a dizájnt kitalálta, jártas a tartalom és forma egyensúlyának kérdésében, hiszen ahogyan a falakon igen szemrevaló a borosüveges díszítés, úgy a betérő vendég egy átlagosnál jóval igényesebb borlapot kap készhez, méltón a JÓFAJTA egri borokhoz. Nagyon sok minőségi bort lehet decivel is kóstolni (tehát nem kell megvenni egy teljesen palackkal), ez mindenképp dícséretes - sajnos még egyáltalán nem megszokott, pedig régesrég annak kellene lenni mindenhol. . . Sajnos azonban már a megérkezésünk estéjén jött a "feketeleves". . . Megjegyzem, egyáltalán nem vagyok az a "fikázó" fajta, sőt, ennél az értékelésnél nagyon szívesen elhallgattam volna az "apróbb hibákat", és úgy egyáltalán, annyit jó olvastam a Zsálya Bisztróról (és főleg az ételek minőségéről) előzőleg, hogy teljesen pozitívan vártam az ételeket, DE nem volt túl nagy elvárásom, tehát nem ez volt a hiba. . . . A hibát ugyanis az étterem követte el, illetve hibákat, méghozzá olyanokat, amiket véleményem szerint nem hogy egy háromcsillagos hotel étterme, de egy magára kicsit is adó BÁRMILYEN étkezdének se lenne szabad, semmilyen körülmények között. Menüs étlapról válaszhattunk (2 féle leves, 2 féle második - ezzel nincs is semmi baj, egy félpanziós ellátásnál ez (gondolom) normális). A marhahúsleves helyett a magyaros gombalevest választottuk vajas galuskával, másodiknak pedig valamilyen töltött hús helyett a ropogós csülköt sült burgonyával. Még közbevetve: a kiszolgálással meg voltunk elégedve, az ételt gyorsan kihozták (főleg annak fényében, hogy épp két nagyfős rendezvény is volt két nagy asztalnál - ahogy hallottuk, születésnap), a tányérok is szépek, igényesek, a pincérek udvariasak voltak. Szóval megjött a gombaleves. Kinézetre szép volt (ahogy a későbbi második is), ám már az illatán érződött, hogy valami nincs rendben. Párom már ekkor megjegyezte, hogy ez szerinte konzerv gomba, nekem csak annyi tűnt fel, hogy ez egy sima olcsó termesztett csiperke, ő szerinte biztos, hogy szeletelt konzerv gomba - tapasztalt "szakértő", hiszek neki. De még ha nem neki van igaza, és "élő" gomba volt, akkor is elég gáz szerintem egy bármilyen hipermarketben kapható, ki tudja honnan származó csiperkéből készíteni levest egy olyan étteremnek, ami úgy reklámozza magát, hogy különös tekintettel van a helyi alapanyagok használatára. Na de egy "bolti" csiperkéből is lehet jó gombalevest csinálni, ekkor még bizakodók voltunk. Ám az íze. . . Nem ecsetelem hosszan, hogy mekkora csalódás volt egy totálisan tasakleves ízű, "fűszerezésű" levest kanalazni. Nagyon rég ettem szerencsére porlevest, de annyira nem régen, hogy emlékezzek, ugyanilyen íze van neki. Borzasztó volt. (Jaj, hogy mondjak egy pozitívat is, a vajas galuska benne viszont nagyon finom volt. )
Ekkor még azért az hittük: oké, mindenkinek lehet rossz napja, elsózhatja az ételt, még egy étteremben is, nincs ezzel semmi, emberek vagyunk. Ám jött a második. Egész csülök, házi sült burgonya, szemre gyönyörű mindkettő. A csülökkel különösebb gond nem volt, finom volt, időnként még ropogott is a bőre (amikor el tudtam vágni a késsel), viszont a krumpli. . . Azt hiszem, mindenki tudja, milyen a NEM FRISS sült burgonya, főleg ha annyira nem friss, hogy mondjuk másnapos. Na mi egy erősen nem friss sült krumplit kaptunk. Ugyan vizuálisan annak tűnt, tehát mindent megtettek (némi zsiradékkal) annak érdekében, hogy a látszat "friss" legyen, de nyilvánvalóan már az első falatnál kiderült, hogy egy totál szét dermedt sült krumpli recycled verziójáról van szó. Szerintem nincs annél kiábrándítóbb (na jó, van. . . ), mint egy étteremben kimeredt és újramelegített kapni frissen sültként, akár a'la carte, akár menüs étkezésről van szó. Mondanám, hogy "akciós csomagjánlat", ahhoz tartozó félpanzió, ne szóljon semmit az ember. . . . de nem. Ilyet egy étterem semmi szín alatt nem adhat a vendég elé. Nekem ez a véleményem. Óriási csalódás. Elmondanám, hogy előzetes terv szerint a hétvégén a ebédünket is itt akartuk elfogyasztani, a'la cart "FIZETŐS" étlapról, de már az első vacsinál elhalasztottuk ezt a "tervet". Nem ragozom tovább, így is jó hosszú lesz ez a bejegyzés. A második vacsoránk se sikerült sokkal jobbra, ugyan a zellerkrémlevesnek nem volt ezúttal tasakleves íze, de különösebben más íze se. Olyan semmilyen volt, mint egy bármilyen krémleves egy menzán. Jó ötlet volt a frissen beleszeletelt ropogós zöldség, ez vitt némi színt az összhatásba, de ettől ez még egy ízetlen átlagleves volt. A második: csikós tokány galuskával. Ekkor már nem vártunk semmit, csak hogy legalább ehető legyen. (Rossz az, ha egy étteremben ide jut a vendég. . . ) Hát, ehető volt, semmi extra. Nem sok íz, a galuska állaga megfelelő, a párom úgy egyharmadát tudta megenni, és azért küzdöttem vele, éhes voltam. Jobb fajta menza tokány, így tudnám jellemezni. Ennyi. Hogy még egy jót írjak, a külön kért, felszolgált vörösbor megfelelő hőmérsékletű volt, megfelelő pohárban, és hála Don Simonnak, finom is. Ez volt a két napi vacsorában az egyetlen színvonalas tétel - sajnos. A svédasztalos reggeli számomra teljesen megfelelő volt, kb. ennyit és ilyet vártam egy három csillagos helytől. Minden tiszta és rendezett, több féle zsömle, friss kenyér, kalács, két féle (jó minőségű) üdítő, a szokásos dolgok mellett (rántotta, felvágottak, müzli stb. ), minden finom volt. Ehhez gratulálunk. A vacsorához viszont nem. :( Én nem vagyok egy borzasztó nagy igényű, "mega-gurmé", de az a véleményem, hogy egy bizonyos szintet azért üssön meg egy étterem, főleg ha ilyen jó híre van. És van amit egy utolsó kifőzde se engedhet meg magának. Befejezésül: bukott tehát az étterem (bocs, bisztró) két min. 8000 Ft-os ebédet (megkóstoltam volna jó pár bort is a borlapról) a két nap folyamán, és nyert egy ilyen kritikát. Remélem tanulnak belőle. Nem tudom, ha legközelebb Egerben járok, lesz-e bátorságom egy újra próbálkozással. Vágyom vissza a "hely szelleme" miatt, és mert gyönyörű a külcsíny, de nagyon de nagyon elriaszt az elszenvedett tapasztalat. Már csak az motoszkál a fejemben, hogy ha csak úgy betérő vendégek vagyunk, és az étlapról rendelünk, vajon akkor is ezt a minőséget kapjuk. . . . . ?
