A lenti pincér első nekifutásra még egész szimpatikusnak tűnt. Bár azt mondta, nem tud cukormentes limonádét hozni a páromnak, de azért felajánlott ásványvizet két citromkarikával, így ez rendben is lett volna. Figyelmes gesztusnak értékeltem, hogy kaptunk kis kenyérkéket fűszeres vajjal -- grátisz, mint előételt, míg várunk. A napi ajánlatból választottam a levest -- ez vezetett ahhoz, hogy végül az egész vacsora sorsa megpecsételődött. A levest elég gyorsan kihozták, és gyönyörűen volt tálalva, de rettenetes íze volt, ezért jeleztem a pincérnek, hogy természetesen kifizetem, de szeretnék inkább húslevest kérni helyette. Nem akartam konfrontációt -- udvarias és csendesen diszkrét voltam. A probléma okát firtató kérdésre megmondtam, hogy fura az íze a levesnek. A pincér ezen vérig sértődött és visszaszólt, én viszont nem folytattam, mert nem akartam, hogy eszkalálódjon a probléma. Őszintén reméltem, hogy ezzel pontot tehetek a mondat végére, de nem. A húsleves jó ízű volt. A főfogást is megkaptuk, azok is egészen jó ízűek voltak. A pincér közben egy másik asztalnál félhangosan tárgyalta, milyen igazságtalanok velük, akik negatív értékeléseket adnak. Amikor megkaptuk a számlát, a pincér hangosan megjegyezte, hogy nem számolták fel a visszavitt levest, és újra kezdte, hogy másoknak mennyire ízlett és még senki sem panaszkodott miatta. A számlán viszont rajta volt az első leves, sőt, még drágábban is, mint ami a bejáratnál a táblára volt felírva. Nem mentünk bele szócsatába, nem is reklamálunk, de egy fillér borravalót sem fizettünk. Nem megyek ide máskor és senkinek sem fogom ajánlani, mert szerintem elfogadhatatlan, hogy így bánjanak bárkivel is.