Kőfejtő Vendéglő Fertőrákos

Én, kis naiv, azt hittem, hogy ilyen már nincs. És mégis. A kóla pohárban szervirozott teszkógazdaságos fekete lötty, persze kokakólaként eladva. Mindez a kőfejtővel egy telken belül, annak nevét bitorolva. Emberek, ha istent ismertek, messze kerüljétek el ezt a földi poklot! Illetve, ha valaki szereti húsz méteres kederkötéllel a bandzsidzsampingot a tíz méteres szakadékban, annak ez is be fog jönni.

A vegen, amikor mondtuk hogy az etel nemeheto, csak megrazzta a vallat. Ezen a helyen utoljara jartunk. Pedig a Kofejto es barlangszinhaz gyonyoru volt.

Amikor a néni hatósugarába került, azonnal rákezdett panaszkodni. Természetesen úgy, hogy mindannyian jól hallottuk. Úgy éreztük magunkat, mint valami kellemetlen vírus, amely megtámadta a vendéglátó egységüket. A berendezési tárgyak, az étlap, a sótartó, mind-mind úgy nézett ki, mintha a KÖJÁL által a '80-as években lefoglalt limlomokat rejtő raktárból lovasították volna meg. A babgulyás pirospaprikás vízbe dobott babszemek és különböző húsdarabok elegye volt. A húsokról ordított, hogy már korábban más ételekben is jártak. Az egyik világos színű főtt volt, a másik sötétebb, más formára vágott pörkölt. Palacsintát véletlenül sem sikerült azt kihozni, amit rendeltünk. Szomorú, letaglózó élmény.

/: különféle konzervekből összelöttyintve: bab félnyers konzerv+zacskós gulyáslevespor vízzel hígítva+ meg nem határozható félnyers húscafatok+ valószínűen házikészítésű csipetke/ha a törököknek ilyen kartácstöltelékük lett volna, egy nap alatt beveszik Eger várát! /. Magyaros sertésszelet: előző napokról megmaradt sülthúsra halmozott, össze sem melegített nyers lecsókonzervegyveleg. A mirelit rántottsajtot szerencsére nem tudták elrontani. . . A mirelit rósejbni ehető volt. Miközben ezen eledelekkel viaskodtunk, a "műintézmény" értel
mi képességeit szerényen rejtegető egyetlen felszolgálója - a szakácsnő, s egyben kasszírnő szerepét is betöltő hölgy leánya - asztalunktól EGY méterre harsányan kávét fakasztott valamilyen hangos szerkezetből, megcukrozta, déli harangzúgásszerű élmény kíséretében percekig kevergetve mixelte, majd majd egyéniségéhez illő torokhangorkán kíséretében lehörpölgette. Ezután feltette az ideillő kérdést: hány kávét kérünk? Mi a "hány"-nál maradtunk! Bocs! A majonézt, a kecsapot - egyiket sem kértünk - bolti, de koszos, szinte üres flakonokban kaptuk,,,
Végül - a kasszírnő, látva, hogy étkezés helyett inkább evezőgyakorlatokat végeztünk műremekeiben - megjegyezte, hogy ami nem ízlett, nem kell kifizetni! Mi fizettünk, és nagyon csúnya véleményt adtunk borravalóként. Számlát sem erről sem arról nem kaptunk! ! ! Hetvenhároméves vagyok, becsületben őszültem meg. A kirándulással háromgyerekes lányom születésnapját ünnepeltük! Ilyen megaláztatásban még nem részesültem! Azóta gondolkodom:
1. / ki adott engedélyt egy ilyen borzalomnak európahírű büszkeségünk meggyalázására? 2,/ki nem veszi észre ennek a Vanek Úr szerint is borzalmas intézménynek a fenntarthatatlanságát? 3. / mit szól ehhez a NAV, a tűzoltók, a NÉBIH, a helyi Önkormányzat, a helység önmagára méltán büszke lakossága? 4. / Mit tud ez a két hölgy? !

" - mondta riadtan, miután valaki pénzt jött elkölteni a szomszéd országból. A rendelés elején megkérdezte, hogy mit hozhat inni ebben a kánikulában, de szegénykém ezt gyorsan elfelejette, így az étkezés végén újra kellett tőle kérnünk. Azonban legalább hozott evőeszközöket! Nem tudni, miért - talán a nagy éhezés látszott rajtunk - sikerült kettőnknek 8-8 kanalat, villát és kést is prezentálnia egy mélytányérban, majd minden egyes tányér eleséget egyesével varázsolt elénk. Állítólag a mama főzött, bár az ezirányú tapasztalata nem érződött - teljesen egyedi ízvilággal ismerkedtünk meg. Ilyen leveseket még nem ettünk - ételhez nem tudom hasonlítani őket. A csontleves a legrosszabb menzás levestől kategóriákkal gyengébb, a babgulyás valami egészen furcsa ízű. Estére . . . ot kellett vennem, mert a gyomrom rosszul volt az ebéd után. A rizs száraz, nyers - nem al dente, hanem egyszerűen csak ehetetlen. Nem is értem, hogy lehet ezt felszolgálni! A rántott sajt valamilyen olcsóbb mirelit lehetett - ottani mércével egészen ehető. A palacsinták szintén, pedig akkor már nagyon féltem, hogy mit kapok. A kétféle menü ára 2. 700. - Ft volt, de volt egy olyan menü is, ami 5. 500. - Ft-ot kóstált! Utólag azt mondom, de jó, hogy nem azt kértük! Az összegyűjtött csatornavíz az asztal melletti vödrökben vagyon tárolva - talán azzal mosogatnak, mert a kerti növényeken nem látszik, hogy locsolnák őket? A rozsdás rajzszegekkel megtűzött műanyag abroszok már régen elveszítették a mintájukat, így igazán lehetett egy kicsit nosztalgiázni látványukban. Az asztalok iskolai táblakrétával vannak sorszámozva egytől tízig - nagyon cuki! A használt, lekváros, palacsintás tányérok nem kerültek le az asztalokról amíg ott voltunk, pedig nem volt tömeg. Mindenhol kosz és rendetlenség volt. A mellékhelyiséget nem használtuk - ahogy most olvasom, szerencsére. Természetesen(? ) csak a készpénzes fizetés működött, viszont utána már csak a menekülés maradt hátra. Hihetetlennek tűnik, de állítólag 35 éve működtetik ezt a vendéglőt. Érthetetlen, hogy még mindig van erre engedélyük. Ha valaki nem sajnálja a pénzt egy ilyen "élményre", akkor tegyen próbát - meglátja, hogy mindannyian igazat írtunk. Egyébként meneküljetek! 100 méterre van egy pizzéria.

Már ekkor gyanús volt de később egyértelművé vált ,hogy a biztonsági ember az étteremben dolgozi egyik hölgy családtagja. Oda kísért minket az tteremhez és bekiabált a felszolgálónak az ablakon ,hogy "Riadó Vendégek" ! Ez már önmagában is röhejes volt de ez csak a kezdet volt. Le ültünk kint az asztaloknál, kissé lustán és duzzogva előbújtak ,hogy elnk dobják az igénytelen koszos étlapot. Futni kellett volna de mi rendeltünk. A csontleves sótlan volt és érezni lehetett a töménytelen leveskocka poros ízét. A rántott sajt valamelyik áruház olcsó mirelit terméke volt a hasáb burgonya tocsogott az olajba a rizs száraz volt,a konzerv ízű babgulyás is kritikán aluli volt a palacsinta nem volt rossz . Az összes üres tányért nekünk kellett a pincér kezébe adni mert megsem erőltette magát ,hogy elvegye az asztalról. Mellkhelység igénytelen koszos , büdös finoman fogalmazva. Már érkezésünkkor jeleztük,hogy számlát kérnénk ezt 1,5órával később sem sikerült megcsinálni. Kifel menet az jutott eszembe,hogy jól orrba kellene vágni a biztonsági embert. Csak azt tudom javasolni ,hogy fuss ,menekülj ha kell éhesen is!

Hármat kihozott, a negyedikért a férjem ment be, és ő hozta ki. A gombapörkölt ízre, állagra és kinézetre is undorító, gyomorforgató volt. Szívesen megetettem volna a szakáccsal. A gombás sertésbordát szintúgy. A magyaros sertésborda helyett csirkemellet kaptunk,de ezt már szóvá sem tettük, nem változtatott semmin. A magyaros változat azt jelentette, hogy párolt csirkemellre rákentek csemege Piros Aranyt, és mellé öntöttek egy kevés konzervpaprikát. Még legehetőbb a mirelit rántott sajt volt. A sószóró ragadt a kosztól. Számlát nem kaptunk. Összefoglalva: igénytelenség, kulturálatlanság, kosz, minősíthetetlen ételek, és magas árak. Teljesen elképesztő és szégyenletes, hogy egy ilyen hely még működhet 2019-ben. Nyilván annak köszönheti a létezését, hogy egy turisztikai látványosság mellett helyezkedik el.

Én még ilyen helyen nem jártam teljesen feháborodtunk de ez senkit nem érdekelt nem tudom ki az üzemeltető de szívesen elbeszélgetnék vele a mihez tartás végett ! Én már kínomban röhögtem mert nem tudtam a helyzettel mit kezdeni ! Mindenki kerülje el ezt a helyet hacsak nem akar egy jót röhögni mert garantálom ilyet kevesen láttak!