Kőfejtő Vendéglő Fertőrákos

" - mondta riadtan, miután valaki pénzt jött elkölteni a szomszéd országból. A rendelés elején megkérdezte, hogy mit hozhat inni ebben a kánikulában, de szegénykém ezt gyorsan elfelejette, így az étkezés végén újra kellett tőle kérnünk. Azonban legalább hozott evőeszközöket! Nem tudni, miért - talán a nagy éhezés látszott rajtunk - sikerült kettőnknek 8-8 kanalat, villát és kést is prezentálnia egy mélytányérban, majd minden egyes tányér eleséget egyesével varázsolt elénk. Állítólag a mama főzött, bár az ezirányú tapasztalata nem érződött - teljesen egyedi ízvilággal ismerkedtünk meg. Ilyen leveseket még nem ettünk - ételhez nem tudom hasonlítani őket. A csontleves a legrosszabb menzás levestől kategóriákkal gyengébb, a babgulyás valami egészen furcsa ízű. Estére . . . ot kellett vennem, mert a gyomrom rosszul volt az ebéd után. A rizs száraz, nyers - nem al dente, hanem egyszerűen csak ehetetlen. Nem is értem, hogy lehet ezt felszolgálni! A rántott sajt valamilyen olcsóbb mirelit lehetett - ottani mércével egészen ehető. A palacsinták szintén, pedig akkor már nagyon féltem, hogy mit kapok. A kétféle menü ára 2. 700. - Ft volt, de volt egy olyan menü is, ami 5. 500. - Ft-ot kóstált! Utólag azt mondom, de jó, hogy nem azt kértük! Az összegyűjtött csatornavíz az asztal melletti vödrökben vagyon tárolva - talán azzal mosogatnak, mert a kerti növényeken nem látszik, hogy locsolnák őket? A rozsdás rajzszegekkel megtűzött műanyag abroszok már régen elveszítették a mintájukat, így igazán lehetett egy kicsit nosztalgiázni látványukban. Az asztalok iskolai táblakrétával vannak sorszámozva egytől tízig - nagyon cuki! A használt, lekváros, palacsintás tányérok nem kerültek le az asztalokról amíg ott voltunk, pedig nem volt tömeg. Mindenhol kosz és rendetlenség volt. A mellékhelyiséget nem használtuk - ahogy most olvasom, szerencsére. Természetesen(? ) csak a készpénzes fizetés működött, viszont utána már csak a menekülés maradt hátra. Hihetetlennek tűnik, de állítólag 35 éve működtetik ezt a vendéglőt. Érthetetlen, hogy még mindig van erre engedélyük. Ha valaki nem sajnálja a pénzt egy ilyen "élményre", akkor tegyen próbát - meglátja, hogy mindannyian igazat írtunk. Egyébként meneküljetek! 100 méterre van egy pizzéria.

Amikor a néni hatósugarába került, azonnal rákezdett panaszkodni. Természetesen úgy, hogy mindannyian jól hallottuk. Úgy éreztük magunkat, mint valami kellemetlen vírus, amely megtámadta a vendéglátó egységüket. A berendezési tárgyak, az étlap, a sótartó, mind-mind úgy nézett ki, mintha a KÖJÁL által a '80-as években lefoglalt limlomokat rejtő raktárból lovasították volna meg. A babgulyás pirospaprikás vízbe dobott babszemek és különböző húsdarabok elegye volt. A húsokról ordított, hogy már korábban más ételekben is jártak. Az egyik világos színű főtt volt, a másik sötétebb, más formára vágott pörkölt. Palacsintát véletlenül sem sikerült azt kihozni, amit rendeltünk. Szomorú, letaglózó élmény.

Már ekkor gyanús volt de később egyértelművé vált ,hogy a biztonsági ember az étteremben dolgozi egyik hölgy családtagja. Oda kísért minket az tteremhez és bekiabált a felszolgálónak az ablakon ,hogy "Riadó Vendégek" ! Ez már önmagában is röhejes volt de ez csak a kezdet volt. Le ültünk kint az asztaloknál, kissé lustán és duzzogva előbújtak ,hogy elnk dobják az igénytelen koszos étlapot. Futni kellett volna de mi rendeltünk. A csontleves sótlan volt és érezni lehetett a töménytelen leveskocka poros ízét. A rántott sajt valamelyik áruház olcsó mirelit terméke volt a hasáb burgonya tocsogott az olajba a rizs száraz volt,a konzerv ízű babgulyás is kritikán aluli volt a palacsinta nem volt rossz . Az összes üres tányért nekünk kellett a pincér kezébe adni mert megsem erőltette magát ,hogy elvegye az asztalról. Mellkhelység igénytelen koszos , büdös finoman fogalmazva. Már érkezésünkkor jeleztük,hogy számlát kérnénk ezt 1,5órával később sem sikerült megcsinálni. Kifel menet az jutott eszembe,hogy jól orrba kellene vágni a biztonsági embert. Csak azt tudom javasolni ,hogy fuss ,menekülj ha kell éhesen is!

Hármat kihozott, a negyedikért a férjem ment be, és ő hozta ki. A gombapörkölt ízre, állagra és kinézetre is undorító, gyomorforgató volt. Szívesen megetettem volna a szakáccsal. A gombás sertésbordát szintúgy. A magyaros sertésborda helyett csirkemellet kaptunk,de ezt már szóvá sem tettük, nem változtatott semmin. A magyaros változat azt jelentette, hogy párolt csirkemellre rákentek csemege Piros Aranyt, és mellé öntöttek egy kevés konzervpaprikát. Még legehetőbb a mirelit rántott sajt volt. A sószóró ragadt a kosztól. Számlát nem kaptunk. Összefoglalva: igénytelenség, kulturálatlanság, kosz, minősíthetetlen ételek, és magas árak. Teljesen elképesztő és szégyenletes, hogy egy ilyen hely még működhet 2019-ben. Nyilván annak köszönheti a létezését, hogy egy turisztikai látványosság mellett helyezkedik el.

Csak azt nem értem, hogy ha ennyire egyértelműen negatív a vélemény - az itteni korábbi beszámolók is ezt támasztják alá -, akkor hogyan tud még mindig, évek óta működni ez a hely? ? Amúgy az elhelyezkedése nagyon kedvező - talán ez lehet a magyarázat? - közvetlenül a kőfejtő mellett, a főút mentén, előtte lekerített, nagy parkolóval. A sorompós bejárat közös a kőfejtő parkolójával. Az étterem nyitva tartása a kőfejtő nyitva tartásához igazodik valamelyest, azzal az eltéréssel, hogy az étterem korábban bezár. Az egyik napon a gyerekek a szálláson maradtak, és én vállaltam a vacsora beszerzését és házhoz szállítását, gondoltam, teszek egy próbát, annyira rossz csak nem lehet. Hát, ételhez nem jutottam, mert ugyan elvileg még nyitva lettek volna, de már nem óhajtottak kiszolgálni, mondván már nemsoká zárnak (volt még több mint egy óra), de lehet, jobban is jártunk, hogy kihagytuk. A fogadtatás egyáltalán nem volt kedves, pedig egyetlen vendég sem volt. Próbálkoztam még a helyi kézműves sör beszerzésével is (szigorúan elvitelre), hát kb. olyan fejet vágtak, mintha a cipőboltban akartam volna sört venni. A berendezés retró, lepukkant, barátságtalan, egyáltalán nem vendéghívogató.

/: különféle konzervekből összelöttyintve: bab félnyers konzerv+zacskós gulyáslevespor vízzel hígítva+ meg nem határozható félnyers húscafatok+ valószínűen házikészítésű csipetke/ha a törököknek ilyen kartácstöltelékük lett volna, egy nap alatt beveszik Eger várát! /. Magyaros sertésszelet: előző napokról megmaradt sülthúsra halmozott, össze sem melegített nyers lecsókonzervegyveleg. A mirelit rántottsajtot szerencsére nem tudták elrontani. . . A mirelit rósejbni ehető volt. Miközben ezen eledelekkel viaskodtunk, a "műintézmény" értel
mi képességeit szerényen rejtegető egyetlen felszolgálója - a szakácsnő, s egyben kasszírnő szerepét is betöltő hölgy leánya - asztalunktól EGY méterre harsányan kávét fakasztott valamilyen hangos szerkezetből, megcukrozta, déli harangzúgásszerű élmény kíséretében percekig kevergetve mixelte, majd majd egyéniségéhez illő torokhangorkán kíséretében lehörpölgette. Ezután feltette az ideillő kérdést: hány kávét kérünk? Mi a "hány"-nál maradtunk! Bocs! A majonézt, a kecsapot - egyiket sem kértünk - bolti, de koszos, szinte üres flakonokban kaptuk,,,
Végül - a kasszírnő, látva, hogy étkezés helyett inkább evezőgyakorlatokat végeztünk műremekeiben - megjegyezte, hogy ami nem ízlett, nem kell kifizetni! Mi fizettünk, és nagyon csúnya véleményt adtunk borravalóként. Számlát sem erről sem arról nem kaptunk! ! ! Hetvenhároméves vagyok, becsületben őszültem meg. A kirándulással háromgyerekes lányom születésnapját ünnepeltük! Ilyen megaláztatásban még nem részesültem! Azóta gondolkodom:
1. / ki adott engedélyt egy ilyen borzalomnak európahírű büszkeségünk meggyalázására? 2,/ki nem veszi észre ennek a Vanek Úr szerint is borzalmas intézménynek a fenntarthatatlanságát? 3. / mit szól ehhez a NAV, a tűzoltók, a NÉBIH, a helyi Önkormányzat, a helység önmagára méltán büszke lakossága? 4. / Mit tud ez a két hölgy? !

Kiültünk a teraszra az asztalok itt sem voltak megterítve az étlap fedőlapja pecsétes kértünk egy cukormentes üdítőt ami nem volt majd egy tonicot és egy vizet. Hamar megkaptuk kb fele jéggel ami egyben volt alig tudtunk belőle inni. Na itt már nagyon elegem volt, ételt hála a jó égnek nem kértünk mert a választék nulla. Gyorsan fizettünk és távoztunk. Ráadásul a konyhán főző anyukának kellett a pénz oda adni. Ez nem tudom mennyire jó, hogy kezeli a pénzt és főzz is. Azt sem értjük, hogy ezt miért tűri az Önkormányzat a kőfejtő és barlangszínház mellett egy ennyire rossz étterem üzemeljen. Az a vendég aki egyszer járt itt ide többet nem tér be. Nagyon remélem segítettem azoknak a turistáknak akik ide akarnak menni.

Én, kis naiv, azt hittem, hogy ilyen már nincs. És mégis. A kóla pohárban szervirozott teszkógazdaságos fekete lötty, persze kokakólaként eladva. Mindez a kőfejtővel egy telken belül, annak nevét bitorolva. Emberek, ha istent ismertek, messze kerüljétek el ezt a földi poklot! Illetve, ha valaki szereti húsz méteres kederkötéllel a bandzsidzsampingot a tíz méteres szakadékban, annak ez is be fog jönni.