Nagyon szép kis emlékház ez, kristálytiszta időben, színeket festő napsütéses novemberben érkeztem ide, és már tudtam is, hogy kit kéne megtalálnom ahhoz, hogy bejussak, de első körre nem találtam. Aztán megkérdeztem valakit az utcán, a nő megkérdezett egy másik nőt az utcán, és hamarosan már négyen-öten szaladgáltak, hogy megtalálják a nekem megfelelő személyt, a kulcs őrzőjét, Magosnét, az áldott asszonyt, aztán amikor az meglett, már szervezte is nekem a spontán érdekvédelmi csapat, hogy ki lesz majd az a másik asszony, aki majd kinyitja nekem a reformtus templomot, meg megmutatja a híres kertet. Szerettem őket ezért, na. A drága hölgy meg bevezetett a házba, mindenféle érdekeset mesélt, hát elméláztunk a szülőkön, hogy a pap lánya milyen méltatlan házasságot kötött, de ha egyszer ez volt a kényszerűség, meg hogy ez volt a szülőház vagy nem, mert sokáig úgy jelölték, de később kiderült az igazság, hogy módosabb ház van az, és már meg sincs, csak a rendszer politikából nem szerette volna azt megjelölni. , ezért lett ez, és 5 éves koráig amúgy tényleg itt nevelkedett az író, hát nézzünk szét a falak között. És szét is néztünk a picike, mesebeli házban. mondom, jó szívvel, nézz szét te is! És akkor sokmindent megtudhatsz erről korról, az irodalmi gyökerekről.
