Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A bérlakások jellemzően az emeleteken kaptak helyet, míg a földszinten és a pincékben az üzletek, műhelyek, raktárhelyiségek kerültek kialakításra. A kiállításon a helyi zsidók mindennapjait ismerhetjük meg, egyrészt berendezett lakrészeket, szobákat, konyhákat láthatunk (konyha, nappali, étkező, gyerekszoba), másrészt a különböző jellegzetes iparágaik, szakmáik bemutatását a Mesterségek szobájában, de a Rabbi dolgozószobájába is benézhetünk. A kiállítás az emeleten kapott helyet a gangos épületen belül, míg a földszinten előadóteret hoztak létre az aulában. A tetőtérben kutatóbázist és dokumentumtárat alakítottak ki. A bejárat mellett található az időszakosan nyitva tartó korabeli Hircz Kávéház, amely rendezvények idején van nyitva. Ottjártamkor éppen aznap volt a megnyitója egy időszakos kiállításnak (Szolnoki Csanya Zsolt Hangok és Kövek c. kiállítása), így minden eseményt sikerült elcsípni és még a kiállítást is végig tudtam nézni. Búcsúzóul kaptam ajándékba néhány olvasnivalót a kerület többi zsidó látnivalójáról, emlékhelyéről, a zsinagógákról. Az állandó kiállítás 14-18 óra között tart nyitva kedd-péntek között, illetve vasárnap. A felnőtt belépő ára 2500 Ft.

Mi, turista-halandók biztos elgondolkodunk, hogy miért volt mániájuk uralkodóknak ilyen brutális mennyiségű pénzből, iszonyatsok cirádás, csicsás, magas, egytornyú, kéttornyú, száztornyú kivagyiságokat építeni, azért, hogy egy koma elmondja a mélyben szokásos ünnepi beszédét, de hát ez a hagyomány ezerévek óta, pagodákra, mecsetekre, zsinagógákra, bármi hasonló intézményre. Nyilván ez úgy beivódik a hívekbe, hogy ez van, megszoktuk, ezt így kell csinálni, nincs itt mit gondolkodni. Kifűteni nem lehet ezeket az óriásokat, nem baj, a fázás, szenvedés nemesít, pallérozza a lelket. Szóval, láttam ezt is, élmények első kézből, itt ez jutott eszembe.

A földszinten egy tágas térben van a recepció, a lobby bár (kültéri résszel) és egy játszósarok (billiárdasztallal, darts-szal és egyéb játékokkal). Mint megtudtuk, a hotelnek saját strandja is van, amit a hídon átjutva lehet elérni a tóparton, illetve a szállodához egy elég nagy kültéri rész is tartozik, játszótérrel, parkkal. A szobánk szép, tiszta, új dizájnos volt, de elég kicsi és nem nagyon volt hely a ruháinkat, leginkább a kabátjainkat elhelyezni. Az étterem két részből áll, a külső részből kilátás nyílik a tájra. Az ételválaszték reggelinél és vacsoránál is széles, finom volt minden amit megkóstoltunk, talán egy kicsit a péksütemény választék volt szűkösebb más helyekhez képest. A wellness részlegben két közepes melegvizű medence található mindenféle élményelemmel, egy gyermekmedence, az alagsorban pedig a szaunavilág, 3 különböző hőmérsékletű finn szaunával, egy infraszaunával, gőzkabinnal, merülő medencével, jégkúttal és sószobával. Illetve innen nyílik a kertre egy pihenő/napozó terület is. A bejáratnál lévő wellness bárban étel és italfogyasztásra is van lehetőség. A lobby báron kívül igénybe lehet venni a legfelső emeleten kialakított bárt is, aminek egyetlen hátránya, hogy csak beltéri, tehát nincs kiülős része. A lobby bárban élőzene volt esténként, ami szerintem zavaróan hangos volt, nem lehetett hallani egymás hangját még szerencse hogy a földszint másik oldalán is voltak asztalok, így átültünk oda. A sarokban gyerekeknek ki van alakítva egy játszósarok. Mindent összevetve jól éreztük magunkat, lehet hogy még jövünk majd.

Érdekesek ezek a "kerítéskápolnák", Nak községben is van négy vagy öt, az egyik koma azt mesélte, hogy jön az egyház, mint a Pásztor fiúk a Fűvészkertből, oszt aszongya, hogy einstand, ez a kétszer két négyzetméter a miénk, nem a tiéd többé a kertedben, itt most akkor kápolna lesz vagy kereszt. Ennyi. Te meg ott kerülgeted, mint egy miniállamot. Na, de itt van szintén Pincehelyen egy, nem tudom, ki építette, mi célból, de nyilván azt szerette volna, hogy lássák, nyissák ki az ajtaját és menjenek be, mert ez itt nyitva is van. Bent meg hát ezeket a rendkívüli esztétikai értékkel bíró holmikat találod, és így intim közelségben kerülsz a művészettel is.

mint a közúti gépjárműveknél. Még arra is gondoltam, hogy nejemnek egy szív alakú édességüzenetet vegyek estére, magamnak helyben fogyasztásra egy linzert, valamit gyümölcslevet és kávét is, az éberség fenntartása céljából. Semmi panaszom, kifogásom nem fakadt.

Nagyon jó kis antik hangulata van, a valaha fénykorában zengve dicső, öregkorára meg a szuszogva szendergő, megürült templomok sajátossága ez. Felhágtam a karzatra is, húú, hát a tatárjárás óta nem volt itt fent ember, az állapotokból ítélve. De valahogy így még patinásabb. Nyilván a csappant gyülekezet beéri a lenti laza térrel. Érdekes, de ritkán előfordul, hogy a szószékhez nem tartozik láthatóan egy külső grádics, amin felmegy a fekete malaclopós ember, hanem vizslatni kell, hogy hol is van ez, mi is a megoldás. . . Ravasz, a Mózes székéből a fél hátlap egy amolyan titkosajtó, na, ott lehet behatolni és a falban vezető titkos kis lépcsőcskén felmenni. Szóval tetszett a templom, remélem másnak is tetszik, és kedvet csináltam hozzá, azután, hogy kiéltem belső vágyaimat, újra kiléptem a napvilágra, és a templom előkertjében emlékművet bóklásztam, amikor érkezett egy piros Suzukis lány, és odajött, odakérdezett nekem, hogy nem megyek már be? Mármint a templomba. Én megköszöntem szépen, hogy bent lehettem, ő bezárta a templomot és elment. Na ne mondja senki, hogy ez nem Isten angyalának közbenjárása volt!

Elnézést az öszinteségemért, de éppen ezt nem írtam eddig véleményt. Az ettermi felszolgálókkal nagyon meg voltam elégedve, éppen úgy, mint az ételekkel, es a mennyiséggel. Egyébként jól ereztem volna magam, az ár-érték arányt a leírtak alapján közepesnek tudom megítélni.

Az új szobor azonban nem az eredeti helyre, hanem szintén a 2-es villamos vonalán, de több megállóval délebbre, a Fővám térhez került, a Corvinus Egyetem előtti sétaút szélére, a korlátra. A kis alkotás hivatalos neve Jeanne d'Arc. A megkötözött Lizát, mint Jeanne dArc-ot láthatjuk, utalva a televíziós sorozat Klasszikusok gyerekeknek (Tales from the Public Domain) című epizódjára, amelyben Lisa Jeanne dArc-ot alakította a Simpson család rajzfilm sorozatban. Egyébként olvastam olyan városi legendát is, miszerint nem is lopták el a régi Jászai Mari téri szobrot, hanem maga az alkotó szedte le és vitte el egy kiállításra. Ez számomra új információ, korábban ezt a verziót nem hallottam, és Kolodkó Mihály (Mykhailo) sem erősítette meg ezt. Reméljük, ezúttal jó szorosan kikötözte Lisát, és így többet már nem fog eltűnni a szemünk elől. Érdekesség a többi Kolodko szoborhoz képest, hogy a filmhez híven sárgára van festve a kis figura teste és haja, megjegyzem, az orrán már igencsak le van kopva a festék, pedig még 1 éve sincs kint.