De túl ezen, ez egy fantasztikusan szép, megnyugtató, kellemes hely. Autót letesz a fűben valahol, aztán besétálni a zöld utakon a szent kútig. Kétoldalt oszlopos, árkádos hosszú épületsor, gyóntatószékekkel, a többi kegyhely, szentkút képeivel, feltüntetésével, akárhány ember befogadása. De itt csak én lézengtem egyedül, hogy befogadjam mindezt. Gyönyörű kicsi kápolna a szűzanyával, kisdeddel, mellette nagyobb templom, a nagyobb áhítatnak. Van szabadtéri miséző hely, barlangimitátor, a Szent Szűz meg Bernadette, és ott adják elő az ismert élőképet a magasban, az emeleten. És hát persze itt minden nyitva is van, ez a terület Isten rezervátuma, már hogy lenne zárva az ember elől? Valaha itt egy falu volt, a templom annak maradványa, mindössze két ház maradt meg az enyészet után, a templom és az iskola. Az iskola épülete ma Mária múzeum. Hátul kolostor van, és végül itt találkoztam egy valódi, élő emberrel, aki úgy nézett ki, mint egy testes közmunkás, éppen pakolta a fát, de kiderült, hogy inkább lengyel szerzetes egy kutyával, amely eb állandóan mellette sündörgött, mondta is a szent ember, hogy lengyel, így tegezni fog engem, mert egy külföldinek könnyebb így, és ez abszolút rendben is van. Aztán ő vezetett be a Mária-múzeumba, és utamra bocsájtott szeretettel, hogy jöjjek-menjek, érezzem jól magam, így aztán sokat és szívesen barangoltam, ott. Mindenféle Máriák vannak, de hisz te is tudod, az egészen finomra kidolgozott szép nőtől, a bohóc koronákat viselő pozőrökig, meg a népiesek külön vitrinben, meg még a távoli országok nem európia Máriái is. Szóval, csudaszép kis hely ez. Fogalmam sincs, hogy miért nem járnak ide az emberek nagyobb számban kirándulni. Érthetetlen.
