Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A berendezés barátságos, polgári kisvendéglő hangulatú, a fehér abroszok már eltűntek az asztalokról, nem divat már. Van többféle múlt századi konyhai és lakberendezési tárgy, csak úgy a nosztalgia kedvéért. Az egykori pesti gettó területén, a Zsidónegyedben járunk, az egyik polcon kis menóra is helyet kapott. A hely továbbra is népszerű, sok vendég érkezik, külföldiek és magyarok is egyaránt, a korosztály is vegyes. Menü addig van, amíg van, amíg el nem fogy, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 13 óra után jó eséllyel már kifogyhatnak a fogások. A rakott kelkáposzta például már elfogyott, mire megérkeztem. A zellerkrémleves kéksajttal annyira nem érintett meg. Persze ilyenkor sem kell éhen maradni, az Á la carte kínálat is korrekt, csak nyilván más árkategória. Az étlapon hagyományos zsidó és magyar ételek is szerepelnek, valamint figyelmet érdemelnek a kreatív zöldséges, húsmentes főételek. A főfogások árai 5-7000 Ft között alakulnak. Az adagok nem túl nagyok, de 3 fogással bőségesen jól lehet lakni. Izgalmas és jó fűszerezésű volt a paradicsomos kölesraguval töltött padlizsán friss kevert salátával, a desszert rizskoch málnaöntettel pedig az egyik kedvencem, minő örömteli véletlen, hogy éppen ez volt. Szimpatikus volt, hogy a menü mellé grátisz érkezett egy pohár kellemesen savanykás hibiszkusz főzet. A kötelező szervizdíj +10%. A kiszolgálás figyelmes, kedves, barátságos. 5 pontos élmény volt számomra. Jó volt itt lenni, jó volt itt enni. A Kőleves egy magyar, mások szerint székely népmese, szerepelt a legendás Magyar népmesék rajzfilmsorozatban is.

Portánál sokat segítettek a tájékozásban. Szomszédban volt a fürdő. Árban igen olcsó volt a szállás. Ami nem volt jó: TV adás elég sokszor meg szakatt,és amikor vissza jött nem a nézett oldal jelent meg.

Aztán, hogy a napokban beugrani készültem egy sörre egy bizonyos gyorsebéd után, hát ez valahogy ugyanaz is egy kicsit, de nem ugyanaz. Az, hogy a neve más, egy dolog. . . de ilyen flegma pultos srácot ritkán látsz, olyan nagyívben tesz egy kupaccal a vendégre, amilyen nagy ívbe csak lehet. Máshol utánaolvasva hát igen, másioknak is akadtak itt gondjai a kiszolgálással. Bármit kérdeztem a fickótól, mindenre azt mondta, hogy "nem tudom" és visszafordult a telefonjához. . . Krusovicét ittam, és még csak friss sem volt. A hely meg valami egészen pusztult benyomást tett, annak ellenére a boxokban a bútorok régiek, meg bizony feliratok, tárgyak is. . . de azok a kedves vidám pultoslányok. . . na, azok kihaltak.

Leálltam a tó mellé, megszemléltem a vizet, aztán párszáz méter az enyhe lankán, és ott is van a kilátó. Fura, hogy ilyen ferde. Mentem egy félkört körülötte, még mindig ferde volt. Mintha előre bukna. De azért persze, felcammogtam, érdekes tényleg ez a sokháromszöges geometrikus tervezés, szellemes ötlet volt. Nézelődni fentről biztos minden napszakban meg évszakban más, nekem most egy ilyen jutott. Ajánlatos kirándulóhely.

Igaz, hogy az nem volt végiggondolva, hogy ha autóval vagyok és fizetem a parkolást, az az ebéd számláját csak növeli. Na, szóval, nem vágytam valami csúcsra, csak éhes voltam, és azt gondoltam, hogy a Serafina megbízhatóan jó hely. És végül is az. Kellemes, meghitt belső tér, megpróbáltam beljebb ülni, mint régebben is, de kitereltek, hogy az ott bent mind foglalt, menjek csak bátran a fedett, fűtött teraszra. Ott is a sarokba egy kétszemélyes asztalhoz, mivel csak egyedül vagyok. Ez a büntetés. Az a kétszemélyes asztal éppen a bejárati ajtó mellett van, amin, ha ki-be járnak, akkor bizony bejön a hideg is hívatlanul. Viszont, ezt leszámítva, a kiszolgáló srác tényleg mindent megtett, amit megtehetett. Barátságos volt, figyelmes, kommunikatív, ábrándoztam valami régi raviolis levesen, azt mondta, ő nincs olyan régen itt, de beszaladt a konyhába és megkérdezte, hogy tényleg volt régebben, csak hát mot éppen nincs műsoron. . . így aztán tyúkhúslevest ettem, ami jó volt, de attól a raviolistól messze elmaradt, Viszont az étel minőségi, magas színvonalú. Na, és hajtogatva az étlapot, belémállt, hogy mit izélek én itt más kajákkal, ez egy olasz étterem, tessék pizzát enni! De azt nem szeretem annyira, pláne egy étteremben, milyen snassz. . . még az árokparton csakcsak. De legyünk csak bátrak, mondtam, hogy akkor valami karakteresebb, csípősebb pizzát ennék, és lám, felülbíráltam magam, mert tényleg jó volt, egész élvezetes étkezés kerekedett ki ebből. Összességében az étterem továbbra is ötös a véleményem szerint. Tyúkhűsleves: 2250 forint, Diavola pizza 4350, Nektária rostos almalé 1090. Szervízdíj: 1000 forint. Az viszont rányomja a hangulat békéjére a bélyeget, ha besereglik egy nagycsalád apró gyerekekkel és kutyákkal. . . mintha egy másik étterembe kerültem volna hirtelen.