Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Valami szent gyilkológép lehet, aztán az is lehet, hogy szeretik ezt az apácák vagy nem, hát talán szeretik, aztán azért van ott. De milyen kút, az, amiből nem lehet inni? Teória: azért van ez így, mert az apácák szeretnek szenvedni, vezekelni, nagyon szomjasak és körbeállják a kutat, de nem tudnak inni, tehát nemesen szenvednek és közben ettől tisztulnak, vagy mi. . . van a neten valahol egy ősrégi kép, és azon az a felirat, hogy "Irgalmas nővérek Szent József Intézete, Pinczehely" És azon az áll, hogy "Artézi kút az intézettel". De, ha jobban megnézzük, a bunker fazonja ugyanaz, de a részletei mások. Más a kupola, a rajta álló szoboralap. . . na, de hát az idők során, ugyebár. . . Igazából senkit nem akarok rábeszélni, hogy keresse meg ezt a "híres" helyet, tulajdonképpen nincs miért.

század végétől a 20. század középéig szorosan egybefonódott a települést és a környékbeli földeket birtokló Rónay család történetével. A német eredetű, nemesi származású család eredeti neve Oexel volt, 1846-ban változtatták meg családnevüket Rónayra. A családtagok jelentős funkciókat töltöttek be, főispánok, alispánok, országgyűlési képviselők, táblabírák kerultek ki közuluk. A kastély 1859-ben épült részben klasszicista, illetve romantikus stílusban. A kastély építtetője Rónay Móric volt, aki Torontál vármegye al-, majd főjegyzője, első alispánja, majd a vármegye főispánja lett. Nem véletlenül, éppen a születésnapján, 1859. december 7-én költöztek be az elkészült kastélyba a feleségével, Fedrigoni Alojziával. A kastély a II. világháború végéig maradhatott a család birtokában, utána államosították és a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség kapta meg. Ekkortól gyakorlatilag már csak pusztult a kastély. Az értékes berendezési tárgyakat, a bútorokat széthordták, a parkettát felszedték, eltüzelték, sőt 1949-ben a kastélyparkot is kiirtották. A korabeli leírásokból tudható, hogy az egykori park díszfákkal és cserjékkel volt telepítve, sőt, sportterülettel is rendelkezett. A kerti utak burkoltak voltak. A fák közül a gesztenye, a hárs és a mocsári tölgy, a cserjék közül az orgona volt a meghatározó. 1956 után az épület terményraktár és baromfikeltető lett. A rendszerváltást követően, 1995-ben került Kiszombor önkormányzathoz a kastély. 2001-ben a tetőt, valamint a toronyba vezető lépcsőt teljesen felújították. Sajnos a felújítása egyelőre csak tervben van, nyilván hatalmas összegbe kerülne, az önkormányzat szeretné hasznosítani, illetve helyreállítani. Ottjártamkor kívülről tudtam csak körbenézni, egy Kft. használja raktárként, a biztonsági őrrel tudtam beszélni. Nagy kár érte.

Bár, megmondom őszintén, nem tudom, mi itt a népszerű ezen az oldalon, ki olvassa itt haszonnal az ajánlásokat. Eddig nem nagyon vettem észre. Ez, amit a képeken láttok, a Strasszer kastély éppen, pontosabban annak maradványai, és nem igazán Igaron van, hanem Vámpusztán. Csak a pontosság kedvéért. Kacifántos sorsuk van a kastélyoknak, ez itt a többféle lehetséges útból a romos meghalás, végelgyengülés változata. Valaha a Zichy családtól vásárolta meg Strasszer Vilmos. Azt tudtad, hogy itt főztek először málnapálinkát ipari mennyiségben? Szóval, van valami elmondhatatlan varázsa annak, hogy magányosan bebarangolsz egy ilyen világtól távoli romot. Hát igen, van ebben veszély, nem tagadom ahogy elnézed, bármikor a fejedre zuhanhat egy gerenda. Ahogy az országúton is bármikor letarolhat egy szembejövő antiszociális vadautós. Mégis autóba ülsz. Most, így tavasz előtt még nem takar el mindent a buja növényzet, a meztelen ágak között ki vehető a kastély hajdanvolt szépségének egy-egy foltja. A terasz felett a címer is megúszta még a kor múlásának kegyetlenségeit. Mint egy idős hölgy repedései a ráncai, és olykor valami nem működik már tovább, megadja magát végleg. A gazba, az idők avarszőnyegén sétálhatsz zaravtalan, halott lányok néma kacagása fekszik az elveszett kerti utakon hát ilyen ez. És hányast adjunk egy romra? Mert megöregedett, megkopott, ezért leértékelem és kigúnyolom? Magántulajdonban van, de a gazda így bánik vele. És a kastély erről nem tehet.

Megérkeztünk, a szobát megkaptuk, de én a várat szemből szerettem volna látni és ezt a szoba elhelyezkedése nem biztosította, irány vissza a recepcióra, és itt jött az első rugalmasság, profizmus azonnal intézkedtek és már kezembe volt az új szoba kártya, mire felmentünk az asztalon egy üveg bor várt a szálloda születésnapi köszöntésével, /meghatódtam/
A tiszta jól felszerelt kényelmes szobából csodálatos kilátás nyílt a várra, megnyugtató nyugalom áradt a térben és lelkemben. Azonnal irány a Wellness, tisztaság jó illat, csend fogadott, mivel szeretünk úszni ezt gyorsan ki is használtuk, majd egy kis pihenés a termálvíz jótékony hatását kihasználva, zárásként a szauna világizzasztó felfrissülése után jól esett a szobában a semmittevés. Eljött a vacsora ideje, az étterem személyzete szinte figyelte a vendégek minden rezzenését. Itt megjegyzem a pénteki nap büfévacsora ételeinek hőfoka túl alacsony volt, ezáltal nekünk élvezhetetlen, szombat estére minden a szálloda színvonalára emelkedett a választék a hőfok kifogástalan. Szombat délelőtt szétnéztünk a városban, séta a friss levegőn majd a Püspöki Palota kiállításának megtekintése a Palota kávézóban egy kis beszélgetés, pihenés után, a Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplomban tettünk látogatást. Délután fénypontja a szálloda grátisza egy fantasztikus élményt nyújtó jelmezes Történelmi Lovasjátékok megtekintése volt, ahol a hű zenei aláfestés mellett a középkort megidéző lovasjáték, ügyességi fegyverbemutató, lovas és gyalogos bajvívással fűszerezett lovagi tornát láthattunk, itt kiemelem a mongol lovasok teljesítményét. Nem húzom tovább, ez az a szálloda, amely általános benyomása összhangban vagy még magasabb is a jelzett kategóriánál, minden kritériumnak megfelel, meglepően magas színvonalú és kedves profi személyzettel. Gratulálok a tulajdonosoknak, hosszú kitartó folyamatos áldozatos munkájuknak beérett a gyümölcse
Slussz poén, a jelzett problémákat kompenzálva távozáskor, a saját gazdaságukban termelt és készített termék ajándékcsomaggal kedvestek itt másodszor érzékenyültünk, hatódtunk meg. Mindenkinek ajánlom, az ország egyik legjobb szállodája, én biztosan visszatérek.

A jegypénztáros hölgy kedvesen beinvitált, bár már a nyitva tartási időn túl érkeztem. Dióhéjban kaptam egy kis bemutatót a helyről, illetve megtudtam, hogy tavaly májusban nyitotta meg a II. kerületi önkormányzat ezt a kiállítóhelyet. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy éppen aznap, éppen akkor vezetett erre az utam, hiszen csak szerdánként 14-18 óra között tartanak nyitva. A Mechwart liget mellett lévő, jelenleg önkormányzati épületet az 1950-es években pártháznak építették. Az alatta húzódó óvóhely eredetileg egyházi borospinceként épült és funkcionált, majd a II. világháború idején óvóhelyként használták. A háborút követően elhanyagolták, gyakorlatilag lomtárrá lett. A kerületi önkormányzat karolta fel a helyet, alkalmasnak találta arra, hogy a városrész történetét bemutató helytörténeti gyűjteménynek adjon helyet. Ezért lett az óvóhelyből a szóösszetétel megfordításával Helyóvó. A kiállításon többek között polgári védelmi oktató diafilmek, a bunkerben megmaradt egykori eszközök, tájékoztató táblák, tárgyi emlékek láthatóak.

), míg jobbról egy újabb keletű, színvonalasabbnak mondható gíroszozó (M. ). Náluk is betört már a hiper-modernitás, ami abban nyilvánul meg, hogy applikáción keresztül vagy érintőképernyős táblán lehet rendelni, majd az italt is a vendég töltheti a papírpohárba az italautomatából, igaz, akár többször is. Azért itt is akad még élő kiszolgálás a pultnál, ha nem is túl lelkesek emiatt az alkalmazottak. Az applikációban többféle akciós menüt kínálnak, de számomra túl nagyok az olyan menük, amiben 2-3 szendvics van. Ebből volt egy kis kavarodás a rendelésnél, de végül sikerült a megfelelőt rögzíteni. Azt az összehasonlítás kedvéért leírom, hogy a sajtburger menü 1290 Ft, ugyanez 2 db szendviccsel 1490 Ft, szóval csupán 200 Ft-ba kerül a 2. szendvics. Nem tudom, hogy a zsemle lett kisebb, vagy a pofánk nagyobb, hogy egy klasszikust idézzek, minden esetre ez egy elég karcsú menü lett így, még gyerekmenünek sem lenne kiadós/elégséges. A hasábburgonya minősége gyengült, évekkel ezelőtt még a BK krumpliját jobbnak találtam, mint a konkurens Mc-ét, mostanra sikerült lecsúszni egy szintre. Kár érte. Az italautomatában lévő italok úgy készülnek, hogy az alap szódába X adag szirupot tesznek, ha a szirup kifogy belőle, akkor hiába akarnál Colát vagy Fantát inni, csak szóda jön a gépből, ezúttal itt is ez történt. Az ételek elkészültét sorszám jelzi a kijelzőn. 3 pontnál nem jobb élmény, de nem állítanám, hogy nem fogok már a Burgerben enni.

Az Auguszt cukrászda Fény utcai egységébe már csak azért visszajárok, mert egyik leggyakoribb gasztroturnétársamnak egyik kedvenc helye, ahová gyakran betér s ha már ott vagyok mindig veszek én is valamit, mint például tegnap egy sonkás minibriós szendvicset, amit 4,5 pontra taksálok. A sütik 4 és 5 pont között mozognak, a kiszolgáláson lenne mit javítani. Az összélmény a gasztronómiai dimenzió miatt ötös.

Ettünk remek edamame babot, egy érdekes fogást tofuval és kimchivel, un Gochuyakko-t, japán sült golyócskákat, Takoyakit, meg egy igen szép adag vegyes sashimit. Mindez egy sörrel együtt került 12000 ftba, nem csoda, hogy népszerű a hely. Nem volt ez teljesen kifogástalan, de jobb volt egy 4 pontos élménynél. Sok jóból jeles.