Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Hogy fokozzam, 8-9 év elteltével még mindig teljesen ugyanaz itt minden. Vagyis talán annyi, hogy a korábbi textil terítők eltűntek már az asztalokról. Még a sütemények többsége is szinte ugyanaz a sortiment, mint 2016-ban. Én alapvetően a tradicionalizmus híve vagyok, de azért nem ilyen formában gondolok rá. A vendéglátásban azért pozitív, ha képes a tulajdonos/üzemeltető haladni a korral, fejlődni, megújulni. Én ennek itt semmi nyomát nem találtam. Most is egy üres térbe érkeztem, a pultban nem volt senki, nem fogadták, nem várták a vevőket (érdekes, az évek alatt ez sem változott). A hátsó sütöde részben jött ki kis idő múlva egy idősebb férfi, addigra már kitaláltam, hogy mit fogok kérni. Egy Rákóci túróst (810 Ft). A sütemények átlagos árúak, nem olcsóak, az ár-érték arányt, minőséget, alapanyagokat tekintve pláne nem az. Nincs kötelező szervizdíj, viszont szerviz sincs. A pultról én vittem el a süteményt, szalvétát az asztalon találtam. Fel sem merült, hogy pl. az asztalokon vagy a pulton lett volna kitéve víz kancsóban, vagy egy pohárban is adhattak volna a sütemény mellé, de szóba sem került. A sütemény kommersz volt, túrót csak nyomokban tartalmazott, kb. semmit. Friss volt és cukorszirup ízű.

A Kálvin térhez közel, a Ráday elején olyan becsalogató helyek szoktak lenni, egy-egy balsorsú szegényleány próbálkozik valami kommunikációs meghatással többnyelven, hogy betereljen. Sokszor még télen is, ázva-fázva. Én meg mentem éppen enni valamit, nem nevezném ezt fellengzősen valami Ráday gasztrotúrának, csak enni akartam volna egy meleget. Hopp, az első becsalihelyeknél le is akadtam, ki volt írva, hogy rakottkrumpli. . . ez az, ez kell nekem! Bent szinte senki, nem túl nagy vendégtér, és mit is mondjak. . . szóval érdekes egy személyzet. Hogy is fejezzem ki magam, ha senkit nem akarok megsérteni. . . hát nem is tudom. De semmiképpen nem így képzelem el a Ráday utca elején az egyik, un. "csárda" személyzetét. De ha már így van, bátorság, együnk valamit! Beltér elfogadható, olyan turistás. Kérek rakott krumplit! Az nincs. Elfogyott, talán valamelyik nap majd csinálnak megint. Általában nyolc adagot csinálnak egyszerre, aztán elfogy, amikor elfogy. Huhhh. . hát akkor mi legyen. Legyen gulyás! Lett gulyás, egy kis műanyag, napközis tálcán megkaptam, kenyérrel együtt, és még erőspaprikát is hoztak hozzá. Nem tudom, mikor csinálták, lehet, hogy ebből is főznek egyszerre valamikor nyolc adagot. Közepesen jó volt, meleg volt csípőst tettem bele, kértem egy zéró kólát előtte-utána. Csak dobozos van. Igen, más üdítőkből is csak dobozos van. pfejj, szép kis csárda! Viszont írjuk meg, hogy nemrég nyitottak, újak a vidéken, és megpróbálnak megfelelően olcsóak maradni. Ez tulajdonképpen sikerült is. Olyan nagyon sűrűn nem járok majd itt, de egy tapasztalatnak jó volt.

A Lobby bár nagyon szűkös a zenés estékre, a programot esetleg a recepciós térbe helyezni, mivel az nagyon nagy, így több vendégnek volna lehetősége a szórakozásra ( tánc. . . . . )

Bátorság próba 1. rész: Ezúttal nem Prédikálószékről ereszkedtünk lefelé, hanem fordítva: kaptatós, kemény, sziklás,igazi embert próbáló ösvényeken araszoltunk felfelé a Vadálló-köveken keresztül a Prédikálószékre. Helyenként kézzel-lábbal kapaszkodtunk, kőről-kőre. Ez a rész bizony gyakorlottabbaknak való,mert helyenként erősen kitett, extra kalandos. Ez a Dunakanyar egyik legpompásabb kilátási pontja. Régen csak néhány pad volt és alig járt erre valaki. Az új kilátóból még jobban élvezhető a Dunakanyar madártávlatból: hatalmas felhőket hoz a szél, az eső éppen átkel Nagymarosról Visegrádra és a visegrádi várat mossa. A kilátás nehezen ereszt, maradnánk még, egyedül a közelgő eső siettet indulásra. Útközben élvezzük az első őszi kirándulás minden áldását: éledező gombákat, enyhébb, de változékony időjárást,napot és felhőt egyszerre, patakcsörgedezést. A patak mentén B. állati nyomozó az egyik itatónál őzlábnyomot talál. A bogarak megmentése (úteltérítése) ezúttal is fontos kötelesség, a legmerdekebb hegyoldalban is:
25 kék ganéjtúró bogarat sikerül megmenteni az eltaposástól. A bogármentés időigényes, aprólékos munka. A lefelé menet már inkább könnyebb ereszkedés. Az egyik réten megállunk szusszanni egyet a puha fűben: erdei szamócát, lila őszi kikerics mezőt találunk, helyenként még most érik a tüskés szeder. A rét egyik oldalán még süt a nap, a másikon már jön a sötét esőfelhő, így gyorsabban szedjük a lépteket. Szerencsére pár csepp esővel megússzuk. Mire a dömösi kikötőnél befejezzüka lángost, már ömlik az eső, Visegrádra érve meg szikrázóan süt a nap.

De ma ott voltunk végre: még igencsak téli álmából ébredezett az Ófalu, így a néptelenség kedvezett a csendes kóborlásnak. Itt-ott betévedtünk vásárfiáért: a fazekashoz, a csipkéshez, a legjobb kenyérlángost enni, sajtboltba, puncsot inni. De az igazi élmény az volt, amikor a déli harangszó már a templomocskában ért bennünket. A könyv szereplői között találtam magam: a Tót atyafiak és a Jó palócoknál. Mikszáth szerint: "A babona keresi a ködöt,a köd vonzza a babonát. " A gondnok néni mesélte a hallgatóságnak,
hogy a templomban látható régi szőttest régészek találták az erdőben, de se elfoszolva, se megpenészedve nem volt. Bizonyára vannak kételkedők. Mikszáth azonban pontosan tudta, hogy a babona, köd és hit ezen a vidéken kéz a kézben jár. Úgy tűnik: még ma is.

/vagyis lenyúltak
köpenyenként 1500 ft-ra/ A vacsoránál nem voltak bekapcsolva az ételmelegítők 20 óra után minden hideg volt. A személyzettel nem volt probléma. Elfelejtették közölni, hogy a kilátó nem működik, hiába másztunk fel a sok lépcsőn. Röviden ennyi.