Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

szám-gyertyákat s tortába tűzhető tűzijátékot. Mindezek mellett hagyományos reggeli ételekkel is várják a vendégeket, az angolreggelitől a Egg Benedicten, rántottán, tükörtojáson, bundás kenyéren, melegszendvicsen át a bécsi reggeliig. Édességeik szinte felsorolhatatlanok de azért említsünk meg néhányat! 2025 tavaszán szerepel a tortaszelet-választékban a 2008-as Országtorta, a Szatmári szilvatorta, a 2014-es Somlói Revolúció, a 2016-os Őrség zöld aranya, a 2024-es Mákvirág, továbbá Eszterházy és belga csokitorta, a mono-desszertek között tejcsoki mousse s Rákóczi túrós átirat, a sütemények közül hadd emeljem ki s somlói galuskát és az almásrétest. Legutóbb 2025 februárjában jártunk náluk, málnás kókuszdesszertet, valamint a Purple ball nevű süteményt kóstoltunk, melyek nem adták ugyan a csúcscukrászdák termékeinek katarzisát, de izgalmas, könnyed, élvezetes desszertek voltak. 5 pontos élmény volt ez is, elfogultság és rosszindulat kell ahhoz, hogy ezt a helyet valaki 4 pont alá osztályozza.

Öttömösön sem voltam benne biztos, hogy ide nagyon kellett volna, nem tudom, Szent Erzsébet örült-e neki, akinek a nevét lenyúlták ehhez a tudta nélkül, de lehet, hogy Szent Erzsébet nagy földrajztudós is volt. Lehet, hogy nem tudták mire hasznosítani ezt a térséget a falu szélén, hát építettek ide egy korszerű játszóteret, ami nagyon hasznos, és dicséretes dolog. És akkor ebbe tartozik bele a kilátó is, jó levegő, mozgás a szabadban, hát felmászol, mert amúgy kihívás, ha már ott van, én is felmásztam persze, elnézelődtem a tájon, más nem járt arra, csak én. De azért te is megnézheted.

Életmódjuk a kornak megfelelő, akárcsak a miénk. Aztán most hol vannak? A föld alatt, csontokban, régészeti parkokban, vagy bennünk összekeveredve. A Föld népei élhetnének együtt is békében, együttműködésben, de van mindig mindenhol viszálynak istene, aki külön népeket csinál csinál a kezdetben egy és egészből, külön nyelvet, külön vallásokat, és tulajdonképpen minden nép nacionalistái kártékony elmebetegek. De velünk élnek, köztünk vannak, és valami hazafiasakat rikoltoznak meg kardokat lengetnek örökké. Hát nézzük meg az ősök békés maradványait. Nem igazán sikerült. Ez volt az egyik főtervem, Háromszor mentem el megnézni, megpróbálni, sohasem volt nyitva. Sima, hivatalos nyitvatartási időben semmi információ, telefonszám, a környéken egy élő ember sem. Csak halott szarmaták. Vesszőből font palánk veszi körül a helyet, körbejártam,, kukucskáltam ahol csak be lehetett kuksizni, hát így jártam. Ezért aztán sánta értékelés ez, de legalább valami információ-értéke van.

Nem tudom, lehet, hogy miatta lettem biológiatanár. Nem a C-vitamin kivonása nyűgözött le, hanem a Szent-Györgyi-Krebs-ciklus, más néven citromsav-ciklus. Akkor értettem meg az élet egységét, mitológiákon túl. Hogy ez minden élőlényben ugyanúgy működik, hogy az energia útja, annak kibontása micsoda mesebeli felfedezés. Amikor még valami tekintélyes fazon voltam és Szegedre jöttem valami iskolába arcoskodni, akkor elvezettek egy helyiségbe, ami nem volt nyilvános akkor, és megmutatták, hol dolgozott Szent-Györgyi Albert. Nekem ez olyan áhítat volt, mint egy katedrális. Na. és ez a szobor. . . tudósok, valódi irodalmárok szobrait, emlékét mélyen tudom tisztelni, ellentétben a királyokkal, grófokkal, és más pernahajderekkel. A tudós jön le a lépcsőn, az egyetem lépcsőjén, a Dugonics téren. Derűs, laza, vidám, talán neki is tavasz van, megy, megpihen, vagy tovább dolgozik az agya, az ilyen embereknek biztos. . . szóval, nagy dolog ez nagyon, elácsorogni itt és nézni meg gondolkodni.

Piactéri étteremre, ahol természetesen senki nem volt rajtam kívül, csak a nagyon kedves hölgy a pult mögött. Mondhatnám, baráti beszélgetésbe kezdtünk a településről, az étteremről, meg arról, hogy hol és mik vannak egyáltalán a környéken, és mit mászkálok én itt, de végül itt nem ettem semmit, talán ebéd után voltam, csupán inni kértem, néhány kisüveg körtelé nagyon jólesett a nagy izgalmak után. Így, benyomás alapján, vonzónak, barátságosnak, szerethetőnek tűnik a hely. Ne kerüljétek el, érdemes kipróbálni!

Most pótoltam, szombaton. Némi érdeklődés után, amikor pár helyi úgy nézett rám, mint egy hülyére, hogy miféle drótszobrokat keresek én itt, többen természetesen nemidevalósiak voltak, végre találtam egy intellektuálisan ép tekintetű lányt, aki kedvesen elmagyarázta, hogy menjek csak itt végig a sétálóutcán, aztán megtalálom őket, az első rögtön itt ül a Művelődési Központ kapujánál. A központ előtt lefejt egy nő, aki a szokásos dumával repült rám, hogy jaj, bocsásson má meg az úr,. de nem tudok hazautazni a gyerekeimhez, aztán megtaláltam a tündért, megszeretgettem, továbbmentem, megtaláltam a falból kilépő másikat is, aztán majd a három kisebb lányt, akik az oszlopok tetején táncolva tornásztak. Tavasz van, tündér van, szerelem van, éljen soká Cikka, a dróttündérek alkotója, hogy ilyen szépívű mozdulatokkal, napon csillogó kis szépségekkel ajándékozta meg a környező világot!

Bementem és kivártam azt a három-négy helyit, akik hosszas műgonddal válogattak össze elvitelre kért süteményeket, a nő a pultban nagyon fáradt volt, tévesztett is apróságokat néha, nyúzott, halk, beletörődő habitus volt. A boltra ki van írva, hogy felvesznek hétvégére segéderőt, úgy látszik, nem jött ilyen. Mikor sorra kerültem, én csak szerényen egy kardinálist kértem helyben fogyasztásra, 720 forint volt, jó vastag és finom sütemény, friss is, magányosan elmajszoltam. Akár négyest is adhatnék a cukrászdára. . . meggondoltam magam, visszalépek, és feljavítom négyesre a hármast.

Aztán pöcköltem a telefont és lám, van valami gasztronómia, meg van valami nyitvatartási idő is, hát éppen nyitva van, gyerünk, egy próbát megér. Amúgy is nagy kúria-felfedező vagyok az óvodai jelem szerint. Nem is rossz állapotú a földút, párszáz méter, oda lehet guruini, és tényleg ott van, egy antik arculatú épület, a végén még szerencsém is lesz. Recepció erre, recepción senki. Asztalok, székek kitéve, hát hiszen itt esznek! ! Aztán munkazaj is volt valahonnan hátulról, arrafelé néztem, egy munkással találkoztam, illendően megkérdeztem, hogy van-e itt étterem, szolgáltatás, bármi, hát ő nem tudja, de itt van hátul a tulaj, a főnök, majd az megmondja. Főnök előkerül, megismétlem vágyamat, válasz viszonylag rövid volt: nem, nincs itt senkinek semmi, ez magánterület! Hát kösz, és jó munkát továbbra is!