Várkonyi Bistro & Bar Gyula

Ezt követően felkerestük a Várkonyi bisztrót korábban már többször voltunk mindig nagyon jókat ettünk. Sokan voltak, de a pincér ennek ellenére azonnal talált számunkra egy nagyon kellemes asztalt, hihetetlen választél szerepelt az étlapon a kiválasztott ételeket gyönyörűen tálalva tűz forrón hozták igazi élmény volt. Az árak nagyon barátiak mindenkinek ajánlom, aki Gyulán igazi vendéglátásban szeretne részesülni.

A közös kempingezést sem vállaltuk be a Balatonon. Persze kis hazánkban nem csak mi gondolkodtuk így, ezért számunkra megfelelő paraméterekkel szállást, programokat találni az „utolsó pillanatban” nem volt egyszerű. Egy baráti beszélgetés fordította figyelmünket Gyula városára. Az itt eltöltött majd’ öt nap minket ért hatásait, úgy gondoltam egy sorozatban írom le, hiszen minden napra akadt valami megosztani való. A második rész az első ebédről szól. Miután lepakoltunk, elfoglaltuk a szobákat éreztük, hogy a várakozás izgalmától eddig kissé görcsben álló gyomrunk kiengedett s ezzel teret engedett annak a sürgető üzenetnek, hogy teljese üres. Eddig lesben állva és most előlépve belemartak hasunkba az éhség követelőző karmai. Mit tehet ilyenkor az ember gyermeke, aki nem ismeri a várost, a recepcióhoz fordul. A hölgynél a hozzánk hasonló „eltévedt vándorok” számára összekészített, két-három helyi és környékbeli vendágváró ajánlatocskájából álló pakk volt. A prospektuson volt drágább-olcsóbb, közelebb-távolabb, csöndesebb-zajosabb hely, kinek-kinek ízlése szerint egy-egy később még jól jöhet telefonszámmal és szlogennel megtűzdelve. Telefonálgattunk, hol van szabad asztal s végül kettő étterem között hezitáltunk. Útra keltük, hogy az alapján választunk, amit látunk majd. Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de mi a nyaralás első és utolsó étkezésénél kicsit többet engedünk meg magunknak. Most sem volt ez másképpen, s bár volt a fogadónktól száz méterre egy kisvendéglő, mi mégis tovább ballagtunk. Egészen a központig, hiszen ott volt az első kiválasztott helyünk, a Várkonyi Bistro … és nem is mentünk tovább. Az étlap, a hely hangulata mind maradásra csábított. A járványhelyzet Gyula városában nem volt annyira szem előtt tartva, sokan a maszkot mélyen a bőröndjeik legaljára száműzték, ezért mi inkább bent foglaltunk helyet, ott biztonságosabbnak tűnt. Bár örültünk a kedves fogadtatásnak, a pillanatok alatt elénk varázsolt étlapnak és a rendelt italoknak, mégis enni érkeztünk, így a helyi olvasnivalóra vetettük magukat. Az árak egyáltalán nem voltak elszállva és bár volt miből választani, hamar döntöttük. Előfordul az ember életébe, amikor az idő sokat számít, amikor minden étlen töltött pillanat felér egy örökkévalósággal. Hát ez nem az volt. Alig kortyoltunk bele kétszer üdítőinkbe és akartunk volna jobban körbe nézni, a lányom és a fiam elé letett, gőzölgő, házias húsleveseknek már csak a hűlt helyét találtuk, helyettük orrunk előtt főételeink eregették isteni illatukat. Túrós csusza, rántott borda hasábburgonyával, marha pörkölt galuskával, grillezett garnélák salátaágyon és egy kis olaszos tésztakülönlegesség alkották első ebédünket Gyulán. Bár felrémlettek előttem a mostani televíziós főzőbajnokságos műsorok vezető séfének szavai a textúráról, a tálalásról és egyébről, de kit érdekelt itt és most. Mégis így visszagondolva és fényképeket elnézve, még erre is oda tudtak figyelni a szakácsok. A bistro első ránézésre egy sznob, rongyrázós puccos vendéglátóhelynek tűnik, de a konyhából elővarázsolt ételköltemények anyósom ízvilágát jutatták eszembe és nagyanyám sparheltje mellé repítettek. Annyira jól laktunk, hogy a kávé mellé már nem fért belénk a desszert. Az elején említettem, hogy ilyenkor kicsit jobban megnyitjuk a pénztárcánkat. Hát most még azt sem kellett. Ez egy megfizethető, nívós étterem, remek ételekkel és vendégcentrikus kiszolgálással. Csak ajánlani tudom. A Gyulára érkező vendégek kötelező „Welcome drink”-je!

A személyzet egy kicsit belassult volt, így utólag visszagondolva az a benyomásom, hogy éppen túlvoltak az ebédidős nagy pörgésen, és mi ezt a leszálló ágat kaptuk el. Nem volt előzetes asztalfoglalásunk, de találtak számunkra egy kényelmes és megfelelő méretű asztalt az üveges verandán. Az étlap nem túl hosszú, jó minőségű alapanyagokból dolgoznak, idényzöldségeket használnak, közérthető ételeket készítenek. Vannak két személyes tálak és kímélő ételek is. Összességében úgy gondolom, hogy ez egy közérthető, kiegyensúlyozott, minden korosztálynak, a konzervatív és idősebb generációnak is megfelelő étterem. A húsos főételek árai kb. 2500-3500 Ft mozognak. A levesek közül kóstoltunk a vargánya krémlevest napraforgó pestóval (1250 Ft), alföldi szürkemarha gulyást (1450 Ft), nagyon jó házi kenyeret kaptunk mellé, főételek közül lazacderék steaket roston rizzsel (3450 Ft), uborkasalátát (550 Ft), grillezett hús trilógiát steak burgonyával és grillezett zöldségekkel (3350 Ft), túrós csuszát házi tepertővel (1850 Ft), desszertek közül házi túrógombócot sárgabarack ízzel (1650 Ft). Az ételekre kellett várni, de szerintem a konyha ilyen ütemben tudott haladni. A belső teremben egy nagyobb társaság volt, akik előttünk adták le a rendelést. Az italok nem voltak túlárazottak. Kis üveges gyümölcslevek 490 Ft-ba kerültek, Szentkirályi 0,75 l-es ásványvíz 650 Ft-ba. Kötelező szerviz díj nincs. A kertben láttunk egy jó kis smokert, de éppen nem volt beüzemelve. Időben tovább tartott az étkezés, mint ahogy előzetesen terveztük, de utólag nem bántuk meg, hogy itt ettünk. A maradékot elcsomagoltattuk, a gyerekek számára nagy volt az adag.

Barátságos, vicces és végtelenül tisztelettudó volt. Az ételek zseniálíisak voltak. Az árárték arány is megfelelő volt. Csak ajánlani tudom! ! ! Minden elismerésem az Övék!

Két nap múlva telefonált, hogy hát azt sajnos nem lehet így, személyesen kell regisztrálnom. Sebaj! Elkezdtem telefonálni, teljesen hiábavalóan, nem vették fel többször. Üzenetet intéztem a weboldalukon. Semmi. Írtam e-mailt, próbálkoztam minden úton. Kaptam is valami választ, hogy nincs a telefonnal semmi baj, ott ülnek, aztán nem szól. Ekkor nyilván megpróbáltam újra telefonálni. Sikertelenül. Megpróbáltam az adataimat közölni e-mailben. Már nem is emlékszem, de vagy kétszer leírtam a nevemet, lakcímemet, születési adataimat, anyám nevét, TAJ számomat, de még azt is, hogy hányas cipőt hordok, telefonomat, e-mailemet, mindent. Még kaptam valami gügye üzenetet, hogy regisztráljak a rendszerükbe, és egyszer csak csoda történt, telefonáltam, ugyanarra a számra, egy hölgy vette fel és mondta, hogy igen. látja az összes üzenetemet, rendben is van minden, várnak minket… ez így jó pár napba került, számtalan felesleges üzenetbe, de kitartottam és megérte! Szépen, igényesen megterített asztal várt minket, kifejezetten udvarias, mégis oldott, kedves, nagyon barátságos kiszolgálás, nagyon figyelmes volt az úr velünk, ritka tulajdonságokat villantot fel, például először kifejezetten csak a nőket a kérdezte végig a rendelést illetően, azután tért vissza a férfiakra, ezt – is – nagyon díjaztam, jóarcú, intelligens ember gondoskodott rólunk. Képes volt feledtetni a regisztrálósdi lökött maceráját. Én vadragus levest választottam, kitűnő volt, azután egy szárnyas tálon osztoztam egy cimborával, többen birspálinkával kezdtünk, jó sörökkel és borokkal öblítettünk, itt tenném hozzá, hogy az úr, aki felügyelte a vendéglátásunkat a tökéletes pillanatban, pont az utolsó villám számhoz vétele momentumába hajolt be oldalról a képbe, és feltételezte, hogy most innék éppen egy következő sört. Ez száz esetből egyszer fordul elő, hogy éppen jókor jön valaki ezzel az ötlettel. Nagyon hálás voltam érte. A velem együtt vacsorázó tíz ember véleménye alapján az egyik legjobb közös gasztroélményünk ez elmúlt sok-sok év során, mindenki jól is lakott, sokat ettünk és ittunk, nem vontunk meg a szánktól semmit, és ezért – véleményem szerint - viccesen keveset fizettünk a végén, az ár/érték arány is szuper, kiváló, nem csak a konyha és a személyzet!

Biztosan állíthatom, hogy ennél finomabb ételeket még nem ettünk, mint itt. Ha a közeljövőben is jövünk Gyulára, tudjuk melyik étterembe kell menni :)