Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Az udvar szép volt, a személyzet nagyon kedves, a szobában pedig viszonylag jónak mondható volt a hőmérséklet, főleg a kinti fagyos levegő után, de itt nagyjából véget is ér a pozitívumok sora. A fürdőszobában nagyon hideg és büdös volt, a zuhanyfüggöny alja gusztustalan. Amikor szóltunk, a recepciós hölgy kedvesen elmagyarázta, hogy mivel két hete nem adták ki a szobát, a lefolyó és a csövek valószínűleg még nem tisztultak ki teljesen a takarítás után. Felajánlotta, hogy hoz illatosítót vagy átköltözhetünk egy másik szobába, ezt meg akkor majd a másnap érkezőknek adják ki. Valószínűleg az utóbbi mellett kellett volna döntenünk, de nem szerettünk volna mással sem kitolni, így maradt az illatosító. Zuhanyzás után bebújtunk a jó meleg takaró alá, de amikor az este folyamán ellátogattam a mellékhelyiségbe, abban állt a víz, többször is fel kellett törölnöm. A férjem megnézte, mi lehet a gond, és a zuhanytálcában lévő gumiszőnyeget felemelve látta, hogy a tálca be van törve (szilikonnal próbálták helyrehozni), ott szivárgott a víz. Másnap úgy döntöttünk, hogy mivel az utunk többi napjára is előre le vannak foglalva a szállások, és amúgy is sok programot terveztünk minden helyre, kibírjuk a hátralévő egy estét, úgysem szeretnénk sok időt a szálláshelyen tölteni. A reggeli finom volt, az étterem kellemes hangulatú, vidám reggeli rádióműsorral. Kaptunk két belépőjegyet a Porcelán Manufaktúrába is. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük az Érseki Kincstárat, valamint sétálunk egy nagyot a múzeumlátogatások előtt. A Kincstár zárva volt, ezért az Érsekkert felé vettük az irányt. A kert átalakítás alatt állt, de nagyon szépen haladtak, a táj pedig gyönyörű téli arcát mutatta. A mínusz kilenc fokos hideg után nagyon jólesett átmelegedni egy kicsit a szobában a szállásadóink által ajánlott Porcelán Manufaktúra felkeresése előtt. Az üzemhez kocsival mentünk, de ott tábla és egy nagyon kedves alkalmazott arról tájékoztatott minket, hogy a leltár tervezett ideje módosult, így a kiállítás megtekintésére és az üzemlátogatásra sajnos most nincs mód (erről elvileg a panzió vezetését is tájékoztatták). Kérdeztük, hogy mi a helyzet a Paprika Múzeummal, de elmondta, hogy jelenleg az is zárva tart. Csalódottan távoztunk, és a sétálóutcán egy kedves kis kávézóba tértünk be, majd Kiskunhalasra utaztunk, hogy megnézzük a Csipkeházat és Csipkemúzeumot. Hulla fáradtan érkeztünk vissza szállásunkra, ahol meleg vacsorával vártak minket. Másnap a férjem nem azt kapott reggelire, amit rendelt, de már nem akart akadékoskodni, pláne, hogy a felszolgáló fiú nagyon-nagyon udvarias, kedves és mosolygós volt. Gyorsan összepakoltunk, igyekeztünk minél előbb elindulni. Induláskor a szálláshely tulajdonosa kedvesen érdeklődött, hogy hogy éreztük magunkat (vele aznap találkoztunk először). Elpanaszoltunk neki mindent, amire csak annyit tudott mondani, hogy nagyon sajnálja, tudnak a szobában tapasztalt problémákról, előbb-utóbb orvosolják majd őket. A reggelivel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy gyakornokok vannak náluk, majd elbeszélget velük. Mi külön kiemeltük, hogy a reggelit csak azért említettük neki, hogy lássa, amiatt azért nem tettünk panaszt, mert tévedni emberi dolog, azonban nem is ezt hangsúlyoznánk ki, hanem azt, hogy egyedül a pincérünk hozzáállása volt az, ami felértékelte a helyet a szemünkben, így ahelyett, hogy megrója, inkább dicséret illetné meg. A múzeumok miatt biztos, hogy még visszatérünk, az viszont 100%, hogy ha több napra megyünk, nem ebben a panzióban fogunk megszállni.