Mi A Kő Köveskál

A tárkonyos borjúleves és a húsleves osztatlan tetszést aratott, a főételek is remekre sikerültek - az én csevapom tökéletes volt, testvéreim őszinte lelkesedéssel falták a rántott mangalicát krumplisalátával, édesapám pedig méla boldogsággal ült a marhapofa hűlt helye fölött. Testvéremnek a desszertként kért túrós smarniról is jóféle véleménye volt, viszont az én szilvásgombócom egyszerűen remek volt (mondhatnám, hogy a nagymamám konyhájának ízei köszönnek vissza, de bárcsak tudna szegény nagyanyám így főzni). Telefonos helyfoglalás mindenképpen javasolt, plusz felülemelkedés az esetleges kiszolgálási sutaságokon, mert az étel, a hangulat és az ár-érték arányában mindenképpen csak ajánlani tudom.

Nézzük a meghirdetett szalontüdőt! Kiszolgálás kifogástalan, barátságos. Derűs belső tér. Szalontüdő. . . nos, hát hogy is mondjam. . . vagy a tányér túl nagy, vagy az adag túl kicsi, vagy mi. . . nem gyerekadagot kértem. De itt ez van. Az állaga inkább leves, de egyáltalán nem rossz, tulajdonképpen finom is lehet, de nem az a szalontüdő, amiért ezt kéri az ember valahol. Szóval, híg lében úszkáló darabkák, a szalvétagombóc meg egészen feledhetően érdektelen. Amúgy a tálalás profi, és látszik, hogy nem egy első próbálkozás. . . de valahogy hiányérzetet hagyott. Kértem hozzá egy szörpöt, szűk a választék nem alkoholos italokból, nem volt rossz, de. . . szóval egy szalontüdő, egy sűrű, finom, nagy gombócokkal meg tejföllel egy szerényebb helyen 6-800 forint. Itt közel 3. 000. A szörp, mondom szörp, 800 forint mellé. És finom, igen, de! Kis borravalóval több, mint 4. 000 forintot fizettem, egy közepesnél jobb szalontüdőért és egy pohár hígított szörpért. Látom az étlapon, hogy rántott húst is ehettem volna, 4. 000 forintnál drágábban. Egy nem Balaton parti üdülőhelyen, egy faluban, a keresztútnál. Valahol itt eltolódtak az arányok. De olvasom, hogy népszerű a hely, tolonganak a vevők, akik szeretnek valahol messze drágán enni. Hajrá, egészségükre!

Az ételek sajnos vegyesek voltak. Ettünk kiváló marinált fogast, pikáns paradicsomlevest, ami nem volt pikáns, ellenben kissé jellegtelen, remek marhapofát roppanós zöldségekkel a ragújában, harcsapaprikást mocsárízű harcsából. Számomra a legkülönlegesebb étel a nyári töltött káposzta volt, amit nem savanyú-, hanem kovászolt káposztából készítenek. A tálalás szép, igényes. Saját olaszrizlingjüket (Trombitás 2015) ittuk, amit ne hagyjatok ki, ha erre jártok. Összeségében ajánlom a helyet kipróbálásra, de nem biztos, hogy visszatérnék.

is ilyen hely Köveskálon, a “szakmában“ számon tartott, Munkácsy díjas festő, mellékállásban borász Trombitás Tamás étterme. Maga a tulaj szolgált ki bennünket, inkább udvarias volt, mint kedves, de hát a zsenik már ilyenek, lásd még Kővári Gergő (Csak a jó sör). A beltér rendkívül megnyerő, hangulatos és eredeti, forgalmaznak mindenféle minőségi kézműves terméket (pl medvehagymapesto). Mi libamáj terrine-t ettünk, ami jó volt ízre, színre már kissé oxidálódott. A borok kiválóak. Egyedi, különleges hely ez, jó szívvel ajánlom mindenkinek.

A kiszolgálás rendben volt, a háttéri organizáció (nem a konyhára gondolok) még csiszolható lenne, és biztos van még mit kiküszöbölni. Az árak egy kicsit magasak, pláne egy frissen nyitott vendéglős igyekszik a beindulási időszakban – mert ugye még nem minden perfekt - azzal is a vendégeinek kedveskedni, hogy árban nem szárnyalja túl a balatoni jobbfajta vendéglősöket. 2x2 dl bor, 2 leves, egy főétel tízezer forinttért - gondolom nem átlag keresethez lett szabva. Legújabban adnak ki szobákat is. Telejesen új, spartanosan de izlésesen berendezve. Az a baj, hogy oly szűk a szoba, hogy még egy kissebb szekrény se fér be. A vécé zuhanyozóval L-es mérettől felfelé nem ajánlatos, mert vagy nem férbe, vagy nem tud kimenni. Két személyre tizenötezer forint reggelivel elég sokkoló, ahol még egy fogas sincs és biztos hogy nem felel meg az európai normának sem. Négy pont a konyha és a kiszolgálás, kettő a szállásért.

Újabb szájhúzogatás és gondolkodás következett, egyeztetett a pultossal, majd nagy kegyesen megengedték, hogy leüljünk egy asztalhoz a sarokba. A helyiség másik felében egy ebédelő társaság tartózkodott. Rendkívül kellemetlen szituáció volt. Örülhettünk, hogy kaptunk egy drága kávét a pénzünkért és még ki is néztek onnét bennünket. Mint kiderült, ez egy kávézó, étterem, bor bár, borbolt, és az udvar felé folytatódott az épület, ahol a kerthelyiségben is többen étkeztek. Az étlapon szereplő ételek igényesnek tűnnek, húsevők, vegák egyaránt kedvelhetik. Az árak ezt tükrözik, elég magasak. Talán még az ebédhez is kedvet kaptunk volna, ha nem így bánnak velünk. A vendég akkor is vendég, ha nem tudta, hogy egy puccos helyre ment be. Sznobizmus a csúcson. Szegény köveskáliak, vajon hová mennek be egy kávéra, fröccsre, ha a régi kocsmájukból Bor Bár lett? Mi hanyagolni fogjuk ezt a helyet.