Kormorán Étterem és Panzió Poroszló

Ők illedelmesen megengedték ezt,de a pincér közölte velünk, hogy már várnak e helyre,akkor cselekedve ezt, amikor a pár már elhagyta az éttermet. De erre mit mondjuk,ha nem tájékoztatott minket senki? ! Hát maradtunk, s a pincér is tudomásul vette, hogy fáradt kisgyerekekkel nem várunk tovább asztalra. A kiszolgálás ezután kiváló volt, mindent rendben megkaptunk,s a füstölt harcsát salátaágyon ki is emelném nagyon ügyes a szakács(ok),szép a díszítés is. Minden kaja tökéletes volt és nagyok az adagok. A kirántott harcsát is megkóstoltam,amit gyermekem már nem tudott megenni mert akkor adag volt. Örömmel tapasztaltam hogy az íze folyami/szürke harcsára emlékeztet,s nem afrikai harcsára. A kinti illemhellyel kapcsolatban megjegyezném,hogy gyenge a szolgáltatás, van mit fejleszteni,nem részletezném. . . Úgy gondolom ha nem forgalmas időszakban érkeztünk volna,s a benti illemhelyet használjuk a kinti helyett, akkor teljesen más képet kapunk az étteremről. Jó hely,ajánlom!

Kint is és bent is, kedvünk szerint választhattunk az asztalok közül. A szomszédos asztalnál egy pár ült kicsi gyerekekkel Rögtön akadt etetőszék és a pincér a bébiételt is elvitte megmelegíteni. Tetszett ez is. Az étlap is gazdag, változatos és elég sok fogás kapható kis adagban is. Az árak sem túlzóak. A pincérek kedvesek voltak,az ételek pedig finomak. Mondhatom tehát, hogy nem jártunk rosszul azzal, hogy ezt az éttermet választottuk.

Az asztalközép ételfoltos volt és a sótartó szinte üres. Viszont külön piros pont a mákosgubás palacsintáért.

Viszont a többi külsőségre nagyobb gondot kellene fordítani, mert aki nem tudja, hogy jó kaját kap itt, az lehet, hogy kifordul az első benyomás után! ! !

Szint minden percben jönnek vendégek, akik ebédelni szeretnének, de hely hiányában elmennek. . Rendelésünk bőséges májgombóc leves, sztrapacska, és fűszeres kacsamáj töltött sertéshússal, tonik és reális ár fizetésével távoztunk. . . Ajánlom az utazóknak. .

jobbra-balra néz, semmi. . . hosszú út. aztán egyszer csak nem Jászberény, hanem Poroszló következik. Hogy kerültünk ide? Hol tévedtünk el? Na, mindegy, csak van itt egy étterem. . Ezt láttuk meg az útról. Elég sivár látvány, mit mondjak. . . begurulni a parkolóba, a parkoló sarkán van egy nagy WC. Ide kell kijönni? - rémültünk meg. Kiderült, hogy nem, bent is van WC, meg hideg is van bent de nagyon, meg ételszag is. . . a sarokban három helyi ült nyakig kabátban, szomorúan, szótlanul néztek maguk elé, nem tudom, mit csináltak, de később kiderült, hogy három leves volt a várakozás tárgya. Leültünk a mutatós, faragott székekre, hiába volt látványos, valahogy oda nem illőnek láttam. . De ha már itt vagyunk. . . kézmosás, rossz szagú WC, visszaülni a helyre, mellettünk egy másik asztalnál egy apa evett talán a fiával, de hogy egyiküknek sem volt gyerekszobája, ahogy ettek, az biztos. Na jó, de ez itt nem is az angolkisasszonyok étkezdéje. Két nagydarab egyszerűbbje bejött, sapkában, dzsekiben végigtrappolta a teret, aztán bementek WC-be, könnyítettek magukon és ugyanígy távoztak. A bejárati ajtót sarkig nyitva is hagyták maguk mögött. Vagy három alkalommal keltünk fel felváltva az ajtót csukogatni, igaz, melegebb így sem lett odabent. Hideg tél van kint is, bent is. Egy pasi berohant az étterem közepéig kintről, nagyot kurjantott, hogy Sziasztok, valamit kajázni lehet? Ajtó nyitvahagy. . . igenlő válaszra elkiáltotta, hogy akkor jó, megy a nőért és elszaladt. . . hát istenem, mint a Kincses kalendáriumban. Közben megrendeltük az ételt, fűszeres kacsamájjal töltött sertés, meg juhtúrós sztrapacska, nem is nagyon soká meg is kaptuk, eléggé kedvetlenek lettünk, nem ízlett valahogy, de nem is volt drága, elmajszoltuk a nagyrészét, aztán húztunk innen, mint Tisza-tó felett a vadlibák.