Gyógygödör Borozó Sopron

Nem ezt vártam ettől a helytől, de sajnos ez a valóság. Míg vártam, hogy kihozzák az adagokat, láthattam, a matróna hogyan mossa el a poharakat. Érdekes volt, a herpesz vírusok szerintem nagyokat kacagtak.

Itt a pinceborozó-étteremben egy kicsit hangulat híján éreztem magam, leültünk egy asztalhoz, két férfi iddogált még rajtunk kívül a hely egész hosszában. Pincér kedves, étlap, választék magyaros, gyorsan képzeltem magamnak egy erőlevest tojássárgájával, meg egy böllérmájra is áhítoztam, rizs helyett krokettel. Nem kellett sokáig várni. Az erőleves jóízű volt, a tojás bele. . . hmmm, egy kicsit nem úgy sikerült. A fehérje is belekerült bőven. Na és az állaga egy kissé közelebb volt a nyershez, mint szerettem volna. A böllérmájjal meg az volt a gondom, hogy vastagon zsíros volt. Nagyon. Így aztán éhség ide vagy oda, hamarabb teltem el a zsíradagommal, nem is ettem meg az egészet. Egyébként több kemény darab is akadt a májkupacban, mint szerettem volna. Talán ott hibáztam, hogy nem kértem hozzá savanyúságot. Elfelejtettem, pedig az valamit segített volna. A végére kért Krusovice (csak üveges sör van) jól jött, lehet, hogy inkább soproni bort kellett volna stílszerűen kóstolnom itt. A végén a fizetés sem annyira sikerült, az egyik terminál elutasította kártyámat, miután már mindent bepötyögtem, hoztak egy másikat, az meg elfogadta, de kicsit bizonytalan voltam abban, hogy nem fizetem-e kétszer? Megnyugtattak, hogy nem. Hát, nem egy kiemelkedő emlék.

Én böllérmájat választottam. Sajnos ez nem volt az igazi. Ugyan hatalmas adagot hozott a csinos, udvarias és kedves felszolgálóhölgy,de az étellel több problémám is volt. Először is érezhető volt, hogy úgy melegítettét mikróba, másodsorba böllérmáj lényegét,nevezetesen a velőt igencsak szűken adták a májhoz is. A fűszerezés is hagyott kívánnivalót maga után, mind a borsot, mind a majoránnát épp'hogy csak megmutattatták a májnak. Összességében azt mondhatom, hogy a jó kiszolgálás valamelyest feledtette kisebb csalódásomat. Ha szakács is olyan ügyes lett volna, mind a felszolgáló hölgy,akkor alighanem kevésbé csalódottan távoztam volna, az amúgy kedvelt helyről.

A Gyógygödörben két kisfröccsöt ittunk, jeleztem, hogy megkóstolnám a bort előbb tisztán, utána spriccelje fel szódával, a hölgy látszólag felfogta kérésem, de csak nem adta ide kóstolásra idejében. Van konyhájuk is, mi negyed órával zárás előtt érkeztünk, így az evés fel sem merült. Átlagos élmény volt.

Az étlap egyszerű, nincs túlbonyolítva, de finom és nagy adag. Sőt, van velős pirítós is ami vetekszik a Balatonfüredi "hétlépcsős"-sel. Bár jó pontokat kapott a kiszolgálás és a tisztaság miatt, azért illik beszámolni a negatív tapasztalatokról is:
1. , A WC-be beestem, mivel semmi sem jelzi, hogy egyből lépcső van az ajtó mögött. 2. , Nem fogadnak el bankkártyát, se Erzsébet kártyát. 3. , A megmaradt adagot csak felár ellenében (180 Ft) csomagolják el. A csomagolási díjra hivatkoznak, holott szerintem ingyen kérés nélkül fel kellene ajánlaniuk azt a megmaradt ételt, amit kifizettem már.

A személyzet nagy része nagyon nagyon udvarias,de persze vannak kivéletek
Legutóbb amikor itt jártunk talán a legkedvesebb kiszolgálásban volt részünk,Nagyon rendes tisztelettudó, udvarias , segítőkész ,szakmailag is nagyon meg álja a helyét a teljes nevét nem szerette volna elárulni sajnos! Kedves Gyógygödör, Kedves Gábor! Ezúttal is szeretnénk meg köszönni hogy szebbé tetted a napunkat! Remélem még találkozunk!

Az italválaszték kommersz, de pozitívum, hogy helyi borokat kínálnak, az itallapon nincs sajnos feltüntetve a pincészet.

Az ételek finomak, megfelelő adagok. Értékelem ,hogy kérhető pár forintért szódavíz! ! Amiben a hely kevés, a mellékhelyiség hiánya,mert egy nő wc ennyi asztalra,emberre nem túl sok. Itt bizony sorállás van. De ettől függetlenül bátran ajánlom a helyet! Mi is visszamegyünk,ha arra járunk:-)

Főleg magyaros, fűszeres, inkább nehéz ételeket, emberes adagokban. A soproni hosszú hétvégénk során minden este megfordultunk itt, és még helyet találni sem volt könnyű, pedig nagyon sok asztaluk van, ugyanis a pince több részből áll, egymásból nyílnak az újabb helyiségek, vannak külön"termek" is, zegzugos, kicsit útvesztős az egész. Kicsit dohos, állott pinceszag van, de ez inkább autentikussá teszi a helyet. El sem tudom képzelni, milyen lehetett a levegő, amikor még lehetett a vendéglátó egységekben bent dohányozni? Az ételek közül többet is kóstoltunk: a legendás velős pirítós mellett csülköt, Cordon Bleu-t, pincepörköltet, halászlét, gesztenyepürét. A konyha nem kimagasló gasztro-élmény, de aki szereti a kiadós, nehéz, jó paprikás magyaros ételeket, az itt nem fog csalódni. Fizetés csak készpénzzel. A zárórát szigorúan veszik. A mosdó lepusztult. A borokról csak annyit, hogy itt mindig van soproni Zöldveltelini, amiből mindig iszom is 1 vagy 2 decivel, ha itt járok.