Öreg Kőrössy Halászcsárda Szeged

A pincérünk rendkívül udvarias, segítőkész volt, vette a poénokat is. A csárda nagyon szépen van berendezve, hangulatos, ízléses. Az udvaron cigányzenekar játszott, de nem voltak tolakodóak, hangosak, lehetett a zene mellett beszélgetni. Az étlapon sok minden van, nagyon tetszett, hogy a különböző ételfajtákhoz ki lehetett választani, hogy milyen halból szeretnénk. Mi előételnek haltöpörtyűt választottunk, utána pedig kétszemélyes haltálat. Mindkettő bőséges adag volt, és nagyon ízletes. Úgy ahogy a limonádé is mellette, amit nagyon gusztán tálaltak és finom volt. A számla nem volt vészes, főleg ha azt nézzük, mit adott, és mennyire felkapott hely. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki ízletes és különleges halételre vágyna, bár az étlapon sok más finomság is szerepel.

Még be se fejeztük az evést, de már jött hogy hamarosan lejár a műszakja, szóval jó lenne ha fizetnénk. (? ! ? ! ? ? ! ? ) DÉLUTÁN 3-4 KÖRÜL. Elég értetlenül álltunk a helyzet előtt. A fizetésnél bökte ki, hogy amúgy csak egybe fizethetünk. Ami nyilván egy elég cifra mutatvány, amikor vagyunk 14-en. Gyorsan próbáltuk kitalálni, hogyan csináljuk, miközben ő nagyon feltűnően sóhajtozott és forgatta a szemét, és habár nem vele beszéltünk, meg kellett jegyeznie fennhangon, hogy "Hát nekem nagyon mindeeegy"
Az elcsomagolásra kért fogásokat meg egyszerűen nem hozta oda. Induláskor kerestük együtt a többi pincérrel, hogy azokkal mi lett, és egy ablakpárkányon a dekoráció között találtuk meg. . . Hát. . . kifogásolható szolgáltatás. A legújabb élményünk pedig ismételten ezzel az inkompetens és arrogáns pincérhölggyel történt. Olyan mértékben, hogy a lefoglalt asztaltól álltak fel a vendégek, és velünk együtt jöttek át a szomszéd halászcsárdába. Vacsora foglalásunk volt a teraszra, ahol rajtunk kívül csak egy 4-es asztalnál ültek a tőlünk legtávolabbi sarokban. Ahogy beértünk, szembe találtuk magunkat a tátott szájjal rágózó, műszempillája alatt szemforgató pincérnővel, aki köszönés nélkül ránkparancsolt, hogy vigyük innen a kutyát. Az anyósomék kutyája egy kisebb macskaméretű uszkár, aki nyikkanás nélkül szundikál végig minden ilyen eseményt. Épp kedvesen kérdeztem volna, hogy esetleg nem maradhatna - e mégis, nagyon jólnevelt, nem mocorog, és mellesleg a terasz üres, 6-7 méteres körzetünkben nincs másik vendég. De folyamatosan fennhangon a szavamba vágva hajtogatta, hogy őt az nem érdekli, ide EZ nem jön be. Szokott módon szemkontaktusra képtelenül, mintha nem is hozzánk beszélne. Természetesen ha ez a szabály, megértjük, de ha nem ilyen paraszt módon közli, akkor is megértjük. Habár foglalásunk volt, mondtuk, hogy így inkább nem, köszi, találunk más helyet. Arra azért kerekedett a szeme. Egyszerűen annyira kínosan viselkedik minden alkalommal, hogy számomra érthetetlen, hogy dolgozhat még itt! ! !

10-15 perces különbséggel hozták ki. Így gyakorlatilag külön-külön vacsoráztak a társaság tagjai. Nem méltó az étterem régi jó híréhez.

A főételnél a krumpli szörnyű volt. Elmentem a mosdóba, bár ne tettem volna. . . Épp csak a jégcsapok nem lógtak, olyan hideg volt. Így kihagytam a lehetőséget. A nagyobbik étterem szárny, világos és tágas, bár semmiféle elszeparálás nincs, mindenki mindent lát, hall. Ez a terem, egy félbehagyott építkezésre emlékeztet. . . Nincsenek függönyök, nincsenek virágok. . . az "otthon melege" hiányzik. Nem kívánkozunk vissza.

Egy haltepertő és egy rántott haltej előétel mellé. Az előételek kitűnőek, habár a rántott haltepertő rántott hagymakarikával eléggé ötletszegény, valamint túl sok a panírból. . . A kenyér verhetetlen. Ezután érkezik a halászlé. Túlsózott, enyhén csípős, az íze középszerű. A harcsa benne túlfőtt. Mint ami napokkal ezelőtt készült. Csalódás. A pincér a halbelsőséget elfelejti kihozni. A fizetésnél megemlítem neki, elvicceljük. Az ajtóban álló 3 másik pincér gépiesen, mosoly nélkül köszönti az érkezőket és távozókat. Tragédia nincs, de semmi olyan nem történt, amitől visszavágynék. Ennél már volt itt kellemesebb tapasztalatom, persze az évekkel ezelőtt. Mintha be lenne dobva a gyeplő a lovak közé. . .

Megérkezésünkkor az "udvarias" pincér közölte, hogy kutyával nem mehetünk be. Hangsúlyoznám: nekünk a kutya családtag, jól nevelt, szocializált. Mielőtt bárki fel tenné a kérdést, hogy miért nem kérdeztük meg, azért mert tavaly nyáron 2 x is voltunk itt kutyával, eszünkbe sem jutott, hogy ez megváltozott! Egy elnézést sem kaptunk, csak a rideg szavakat:"márpedig ide kutyával nem jönnek be". Állítólag egy tavalyi konfliktus miatt döntöttek így. Emberekkel is lehetnek konfliktusok, talán akkor legközelebb az embereket is ki lehetne tiltani! Ebben az országban még sokat lehetne tanulni arról, hogyan bánjunk az állatokkal, azt hiszem ez az étterem el is kezdhetné! A kommunikációról is vehetnének egy-két leckét. [moderálva - a szerk. ]

Pozitívum (megszokott): barátságos, jókedélyű de udvarias fiatal pincér, megfelelően gyors kiszolgálás (miközben tökéletes teltház volt benn és kinn is egyaránt); igaz, hallével kezdtünk, az meg eleve készen van ugye. 6-unknak 4 adag filézett vegyes hallevet rendeltünk (hezitáltunk a 3 ill. 4 adag közt, felszolgálói tanácsra utóbbi mellett maradtunk, kellett is, mert nem volt túlzásba víve a 2 bográcsban tálalt 2-2 adag mennyisége; 1 átlagos, némileg már éhes, enni vágyó felnőttnek 1 adag önmagában valószínűleg kenyérrel is jóval inkább kevés, mintsem bőséges mennyiség). A kenyér hozzá most megint friss, finom volt (előfordult, hogy nem ez volt a helyzet), bár nem a "békebeli" Tápai, de azért piros pont. A csípős vonalat ezúttal a szeletelt zöldpaprika képviselte igazán, bár volt tördelt, szárított csípős(? nem úgy tapasztaltam. . . ) csöves pirospaprika, meg Erős Pista is. A hallé (bár a bográcsok forrók voltak a pincér figyelmeztetése alapján is) egyáltalán nem volt forró, inkább legföljebb csak meleg. A hallé belsőséget alapból nem tartalmazott (ezt előre megtudtuk), csak -mint magyarázatként utóbb értesültünk erről- a beszállítójuk által feldolgozott, darabolt, (slendriánul) filézett halat. Itt nem egy falatnál és nem egyedül én találkoztam szálkákkal, komoly fekete pont. A ponty íze nem teljesen volt a megszokott, volt olyan falat, ahol némi enyhe pocsolyaízt is kiérezni véltem; ráadásul az alaplé is a szokotthoz/előírthoz képest számomra híg volt, nem az igazi "szögedi" :( Ez utóbbi viszont már a helyi séf felségterülete. 2. -nak jómagam harcsaszeleteket ettem "erős ember" módra (azaz csípősen, lecsós megoldásban, mellé párolt rizset választva - itt jött ki, hogy kellett korábban annyi leves, mert mind megettem bármi nehézség nélkül. Ez azt is jelentette, hogy ez már kifogástalan és finom volt, és azt is, hogy önmagában szerintem ez a fogás sem volt elég egy átlagos(an) éhes felnőttnek (körettel 3000 Ft felett, szerény harcsamennyiséggel). A társaságunk 2/3-a 2-személyes tálakat (bőségtálat ill. halastálat) kért, és bár fogyott-fogyogatott, de a visszajelzések alapján "csupán" jó volt és kész. Volt még egy egyszemélyes halas grilltál, amit annak tudatában rendeltünk, hogy mind a ponty, mind a harcsa, mind a fogas filézett - ez részben igaz volt, részben meg egyáltalán nem - megint fekete pont. Mindezekért (meg 1-1 üveg ill. pohár sörért, 1 mentes vízért és 5 gyömbérért) összesen 33. 300 Ft-ot fizettem, amit -a fenti negatívumok fényében- túlárazottnak tartok és így utólag számomra a teltház ténye is némileg meglepő. Úgy gondolom, hogy ár-érték alapon mindenképpen, de talán csak a belbecs kérdést nézve is legközelebb a(z eddigi) "b-tervet" komolyan számításba vesszük a "Hová menjünk" kérdésnél, "Halászcsárda" kategóriában is. Ennél kicsit (szó szerint is) többre, jobbra és talán olcsóbbra is számítunk a jövőben. . .

Kint egyáltalán nem volt felszolgálás, mert az idő hűvös volt. Vasárnap késő délután valahogy hangulatosabb helyre számítottunk. Az étel finom volt, (rántott harcsa)a pincér kedves és figyelmes volt. Végül is gyorsan megvacsoráztunk és folytattuk utunkat Budapest felé.

bolti normál átlag, és az ára is másfél év alatt bő 10%-ot nőtt - jobban teljesít. . . )
2. 2-személyes haltálak: a halak szintén nagyon rendben, a köretnek kért sült krumpli ugyan valóban burgonyából készült (ez dicséretes), de a minősége kifejezetten gyenge: semmi roppanás, semmi frissesség:(
3. A báránycsülök (bár nem én fogyasztottam, de) jellegtelen, máshol szerzett tapasztalathoz képest nettó csalódás volt a fogyasztójának. Ugyan ez a hely egy (jó) halászcsárda, de a felszolgálónál való előzetes érdeklődésre pozitív választ kaptunk. . . Meglehet, az ünnepnap ténye miatt volt épp aznap olyan a kenyér és a sültburgonya, amilyen, de nem ehhez voltunk/vagyunk OTT szokva. . .