Hát annak köze nem volt a coca colahoz, valami agyonvizezett cukros szirupos, szénsavmentes s**r volt. A következő, leadtuk a rendelést, négyen voltunk, ebből ketten Hagymás rostélyost kértünk. Fél óra elteltével jött a pincér, hogy jaj bocs, nincs marhahúsuk. . . Hát köszi. Kérdezi, hogy kérünk-e mást és néz ránk bambán. Mondtam neki, hogy étlap nélkül ez egy kicsit nehéz lesz, erre hoz egy darabot. Testvérem mondja neki, hogy ő nem kap esetleg egyet? Jaj, de igen. . . Választottunk baconos csirkemellet sajtmártással és sült krumplival. Ismét fél óra múlva jött, végre az étellel. Ha azt lehet annak nevezni. Egy hideg, sótlan, HALÍZŰ , csirkemellet, szintén hideg félig nyers krumplit sikerült varázsolniuk ennyi idő alatt. Időközben egy háromtagú család ment el, mert ők is egy órán át várták az ételt és még akkor is 20 perc volt a várakozási idejük, valamint egy pár is így járt, ők is távoztak. Miközben vártunk, volt időm figyelni a pincéreket,folyamatosan keverték a rendeléseket,nem oda vitték az ételt, ahová kellett volna. Vicc. Egy nyolctagú társaság pedig 45 percig vártak egy PIZZÁRA. A szakácsnak nevezett ember pedig kijött az étkezőtérbe melegítőben és jól hallhatóan szidta az eltávozott vendégeket,majd nekiállt egy üveg sörnek és azzal a kezében tért vissza a konyhára. Úgy gondoltuk, hogy a hecc kedvéért kérünk desszertet, ami gesztenyepüré lett volna. Természetesen az sem volt, így kértünk 4 kávét, amit negyed óra elteltével hoztak ki. Összességében ez egy vicc volt, kínunkban csak nevetni tudtunk már. A pincér az alapvető dolgokkal nincs tisztában, hogy amikor megköszöni az ember az ételt, akkor nem azt mondja, hogy szívesen, hanem, hogy jó étvágyat. Az evőeszközök foltosak voltak, a poharak szintèn. Az ablakok merő szutykok voltak. SOHA többé nem tesszük be oda a lábunkat és azt tanácsolom, hogy más se tegye. Hatalmas csalódás volt és éhesebben jöttem el, mint ahogy mentem.
