Nos, a helyzet az, hogy még nem találkoztam ínyenccel, aki ne értékelte volna, ha nem főzik túl a zöldségeket (van, ahol szándékosan nyersen teszik bele julienne-re vágva), ez a magas gasztronómiában természetes, sőt, egy étterem ki is írná magát a legjobbak közül, ha a magyar vendéglátásban általánosnak mondható magyar szokás szerint a zöldséget szétesésig főzné. A Chianti kiváló hely, egy nagyobb turné keretében tértünk be, így nem ettünk főételt, hogy ne teljünk el, rendeltünk viszont spárgakrémlevest blansírozott spárgával (igen, mindössze blansírozták a spárgát, attól volt roppanós és finom) és lazackaviárral, medvehagyma-krémlevest kecskesajt-pralinével, pizza-kenyeret (400 ft volt egy adag, nem lehetett kihagyni hiszen, ez igen sokat mond el arról, hogy milyen pizzát sütnek, a jó pizza első számú ismertetőjele s egyben előfeltétele, hogy jó legyen a tésztája) browniet fagylalttal és sajttortát fagylalttal. Minden étel kifogástalan volt, a kiszolgálás kommunikatív, kedves, felkészült, az étterem hangulata pedig barátságos, fesztelenül elegáns. Nagyon jó élmény volt a Chianti, a legjobbak egyike.
