Alapvetően, ha valahol ilyen hosszú étlappal találkozom, be sem megyek, hiszen ez az első jele annak, hogy a konyha nem friss alapanyagokkal dolgozik. Sajnos ez az alapigazság itt is érvényesült. Belépve az étterembe, a pincérek kórusban ordítottak egy "Bongiorno"-t a képembe. Nem ért váratlanul, tudtam, hogy itt ez a szokás. De megtapasztalva még giccsesebbnek találtam, mint mások elmondása alapján. Túlmajomkodott, erőltetett és a hatodik belépő vendég után kimondottan idegesítő is. Említettem, hogy az étlap hosszú. Amellett ízléstelen is. Tüzetesen átböngészve a kínálatot, rosszallóan állapítottam meg, hogy "olasz" étterem létére nem szerepel bárány az étlapon. Újabb rossz pont. Pedig még nem is ettem. Némi tépelődés után egy paradicsomlevesre és egy carbonara spagettire esett a választásom. Társaságunk másik tagja a paradicsomos kagyló mellett döntött, harmadik társunk egy sokás pizzát rendelt. Kritikán aluli! Egytől, egyig! Úgy gondoltam, hogy a paradicsomleves, ha már olasz, alapvető alapvető fűszere a bazsalikom. Ennek még csak meg sem mutatták. Gyenge, íztelen, jellegtelen. És konzerv. Bíztam abban, hogy a spagetti talán helyrehozza a dolgot. Tévedtem. A tészta előre le (és túl) főzött, majd felmelegített, a tejszín valami huszadrangú, csapnivaló minőségű, a szalonna magyar. Az összkép botrányos. Nem semmi teljesítmény egy olasznak kikiáltott étteremtől, hogy 1: nem tud tésztát főzni 2: képtelenek egy ehető carbonara spagettit összerakni, noha az egyik legelemibb ételük. A kagyló konzerv, a pizza tésztájáról ordít, hogy fagyasztott, a feltétek olcsók. Összességében úgy vélem, hogy a pofátlanság netovábbja, ha egy étterem félkész ételekkel tömi a vendégeit és még pénzt is kér ezért. A hely nagyon rájátszik a magyar sznobizmusra és ezt kétséget kizáróan eredményesen teszi. A parkolóban olyan autócsodák parkolnak, hogy lepetézek tőlük. Azonban külsőségek és majomkodás helyett én inkább minőséget várnék. De azt itt hiába kerestem.