Trattoria Pomo D'Oro Budapest

Az egymást követő fogások közötti időt is nagyon jól eltalálták. Az adagok nem hatalmasak és először azt gondoltuk, hogy nem fogunk jóllakni, de tévedtünk.

Összességében biztos benne van a legjobb 5 olasz között, de szerintem csak a Fausto és a Krizia után.

: férfiaknak ing), mert számomra a sok alulöltözött ember valahogy elvesz a hangulatból.

A polipos előétellel, semmi gond nem volt, de ha minden áron beleszeretnék kötni , valami extra még jöhetett volna hozzá, véleményem szerint akkor jó egy étel, ha elfogysztása után az jár az ember eszében, hogy mikor jövök vissza , hogy ismét ehessek egy ilyen csodát, hát ez az érzés nem volt meg. A lányok egy spenótos-ricottás raviollit kértek, én meg egy calabrese pizzát, amikor megláttam az étlapon, összefutott a nyál a számba, felidéztem az eddig evett nduja szalámis pizzákat, bevillant a karakteres csípős ízvilága, és elképzeltem, hogy talán itt még az eddigi ízélményeimet is überelni fogják, hát nagyott csalódtam ! Utólag megnéztem, tényleg úgy van írv, hogy nduja krém, van rajta, de azt hittem hogy a kenhető állaga miatt hívják így, mint sok más helyen, de ez egy sajtos pizza volt, valami tabasco szerű pirosas lötyivel megöntözve, megettem, mert a tésztája nem volt rossz, de aki szeretné megismerni, vagy szereti ezt a calabriai csemegét, az ne itt próbálkozzon! A lányok raviollija talán még nagyobb csalódás volt, a töltött tésztapárnácskák szépen egymás mellé voltak helyezve, de nem látszott belőle semmi mert "ráborulhatott" egy egész üveg konzervparadicsom. A látvány is sokkoló volt, hát amikor megkóstoltuk mindenkinek a klasszik aranyfácánkonzerv íz jutott az eszébe. Végül úgy tudtuk megenni, hogy lekapartuk róla a sűrített paradicsomot, meglocsoltuk olivaolajjal és megszórtuk parmezánnal ( szerencsére volt bekészítve az asztalon mindkettő). Hogy ne legyek igazságtalan és valami pozitívumot is írjak, az asztalra kitett kovászos kenyér, olívaolaj és parmezán finom volt. Én kétféle szörpöt ittam, mindkettő ízlett, és a desszertek is finomak voltak. Személy szerint a citromtortát citromosobban és kevésbé édesen készíteném, de ez tényleg csak az egyéni ízlésem, az ezerlapos amaréna meggyes sütemény viszont tökéletes volt. Összegzés képen , az étterem ár-érték arányban nagyon elmaradt az elvártaktól, ennél sokkal jobb tésztákat és pizzákat lehet enni a városban sokkal olcsóbban!

Néhány év kihagyással ismét ellátogattunk ide, egy kisebb gasztro-túra keretében. Az étterem leghangulatosabb része, a belső, üveggel fedett kert nem volt "üzembe helyezve", mint megtudtuk, azt csak a téli időszakban használják, amikor a kinti terasz már túl hideg és ezért nem használható. A szép napos időre tekintettel a teraszt választottuk, a benti részben elég sokan ültek. Igaz, az étterem belső terei azért hangulatosabbak, megidézik a toszkán trattoriák világát. A terasz egyszerűen az utcára van kitelepítve, igaz, az autós forgalom minimális, csak engedéllyel lehet behajtani. A terasszal szemben a szintén a Pomodoro-csoporthoz tartozó borbár és a fagylaltozó található. A konyhával elégedettek voltunk, de a személyzettel nem igazán. Amikor érkeztünk, az ajtóban nem volt fogadó személyzet, csak az üres helye, és nekünk kellett megszólítani és megállítani az egyik pincért. Egyébként előzetes asztalfoglalással érkeztünk. A pincérünk egy kissé el voltak magától szállva, és nem igazán éreztük rajta a vendégek (=mi) iránti tiszteletet és megbecsülést. Igaz, hogy én nem tartozom a hazai celeb-világba, akik itt rendszeresen megfordulnak és a törzsvendégek közé sem, minden esetre a szemmel látható megkülönböztetést vendég és vendég között nem lehetett nem észrevenni. Az italok túlárazottak, az ételek árfekvése középkategóriás, szintén felül van árazva szerintem, viszont az adagok normális méretűek. A 4 dl-es limonádé 990 Ft, 1 korsó Pilsner Urquell 1150 Ft, ami még kissé poshadt ízű, állott is volt. Az erdei gombaleves erős kezdés volt (2150 Ft), a mellé adott házi grissini telitalálat, a kis gomba alakú keksz aranyos meglepetés. Nagyon szép, telt húsú gombák voltak a levesben, amely kiadós adag volt egy szép mély csészében. a szűzérmék libamájjal és póréhagymakrémmel (4150 Ft) szintén nem okozott csalódást, a vasalt jércecombfilé talán nem volt annyira erős (2650 Ft), ennek párolt kínai kel és répakrém volt a kísérője, a mediterrán pirított burgonya (790 Ft) a maga nemében átlagon felüli volt. A grillezett zöldség szintén jobb, mint máshol, sok étteremben nagyon el szokták rontani, itt megmaradt a zöldségek ropogóssága, nem volt túlkészült (1190 Ft), viszont ennyi pénzért ez nagyon kicsi adag volt. Tányér elrendezés szempontjából a szűzérme volt a legmutatósabb fogás. A fogyasztásra 13% kötelező szervizdíjat számolnak fel, amit a bevezetőben írt kiszolgálási problémák miatt én különösen zokon vettem, persze csak magamban. Nemcsak bankkártyával, de SZÉP kártyával is lehet fizetni. Széles borkínálat, a benti részben boros-hordós dekorációk és persze egy csomó olasz felirat és számos díj, elismerés, oklevél, amit az étterem az évek során megkapott.

De mindent egybevetve jól éreztük magunkat és egy fantasztikus ebédet kaptunk

A hely kinézete nagyon jól hozza az olasz hangulatot,kicsit el is felejti az ember,hogy Budapesten van egy szűkebb kisutcában. Árban nem olcsó,de nem is annyira drága,mint egy nagyon menő,luxus étterem.

Majd kihozzák a tésztát, és nézzük nagyra nyílt szemekkel, hogy ez elég lesz? ? ? akkor vajon milyen lehetett volna az előző adag? ? ? ? Tehát az árukhoz képest, igen kicsik a mennyiségek. Én értem, hogy van előétel, főétel, desszert, és ha ezt mind végig eszed, akkor jól laksz, de ahhoz a mi fizetésünk kevés
Én igazán az ízek miatt vágytam oda, de az sem ejtett ámulatba. Volt szerencsém enni Olaszországban, olasz háziasszonynál, étteremben, vagy Németországban olasz étteremben, olasz szakácsoknál, és nem hogy az adagok voltak sokkal nagyobbak, de az ízek, azok valami csodásak voltak. Itt ezt sajnos nem kaptam meg Pedig igazából erre vágytam! Két gyerekkel érkeztünk, akikre végig úgy kellett figyelni, nehogy hozzányúljon valamihez, leverjen valamit stb. Pedig a gyerekek többsége nem üli végig, míg a szülei megeszik az ebédet. Erre okosan több étteremben is létrehoznak egy kis játéksarkot, ahol addig a gyerek eljátszik, míg a szülők esznek, és még látják is, mit csinálnak addig a gyerekek. Ez az étterem bár csoda szép, abszolút nem gyermekbarát, inkább egy múzeumra hasonlít, ahol vigyázni kell, mihez érsz hozzá. Pedig az olaszok a vendégszeretetükről híresek, és hogy náluk a család szent, a gyerekek a legfontosabbak. Imádtam, mikor Olaszországban, vagy akár csak Németben olasz étteremben jártam, már az ajtóban úgy fogadtak, mint akivel a legjobb barátok vagyunk. Pedig az előtt soha sem találkoztunk A gyerekek, még ha nem is értették mint mondanak nekik, kaptak pár jó szót, valami kedvességet. Tudom, hogy itt magyarok a pincérek, de itt ez a kis plusz is hiányzott, ami azért az olaszoknál megszokott. Sajnálom, hogy ilyen tapasztalatokkal tértem onnan haza, pedig nagy reményekkel mentem.