Trattoria Pomo D'Oro Budapest

A pincér lekezelő volt. Egy híresség ült mellettünk, a pincér folyton ott ténfergett, nekünk úgy kellett külön igényt leadni, hogy méltóztasson már odajönni. Borzasztó hely. Nembeszélve arról, hogy 2 fő számára több mint 20ezer forintot hagytunk ott. Nem ezt vártam. Hogy jót is mondjak; Az ételek és a borok tényleg nagyon finomak.

Majd kihozzák a tésztát, és nézzük nagyra nyílt szemekkel, hogy ez elég lesz? ? ? akkor vajon milyen lehetett volna az előző adag? ? ? ? Tehát az árukhoz képest, igen kicsik a mennyiségek. Én értem, hogy van előétel, főétel, desszert, és ha ezt mind végig eszed, akkor jól laksz, de ahhoz a mi fizetésünk kevés
Én igazán az ízek miatt vágytam oda, de az sem ejtett ámulatba. Volt szerencsém enni Olaszországban, olasz háziasszonynál, étteremben, vagy Németországban olasz étteremben, olasz szakácsoknál, és nem hogy az adagok voltak sokkal nagyobbak, de az ízek, azok valami csodásak voltak. Itt ezt sajnos nem kaptam meg Pedig igazából erre vágytam! Két gyerekkel érkeztünk, akikre végig úgy kellett figyelni, nehogy hozzányúljon valamihez, leverjen valamit stb. Pedig a gyerekek többsége nem üli végig, míg a szülei megeszik az ebédet. Erre okosan több étteremben is létrehoznak egy kis játéksarkot, ahol addig a gyerek eljátszik, míg a szülők esznek, és még látják is, mit csinálnak addig a gyerekek. Ez az étterem bár csoda szép, abszolút nem gyermekbarát, inkább egy múzeumra hasonlít, ahol vigyázni kell, mihez érsz hozzá. Pedig az olaszok a vendégszeretetükről híresek, és hogy náluk a család szent, a gyerekek a legfontosabbak. Imádtam, mikor Olaszországban, vagy akár csak Németben olasz étteremben jártam, már az ajtóban úgy fogadtak, mint akivel a legjobb barátok vagyunk. Pedig az előtt soha sem találkoztunk A gyerekek, még ha nem is értették mint mondanak nekik, kaptak pár jó szót, valami kedvességet. Tudom, hogy itt magyarok a pincérek, de itt ez a kis plusz is hiányzott, ami azért az olaszoknál megszokott. Sajnálom, hogy ilyen tapasztalatokkal tértem onnan haza, pedig nagy reményekkel mentem.

A polipos előétellel, semmi gond nem volt, de ha minden áron beleszeretnék kötni , valami extra még jöhetett volna hozzá, véleményem szerint akkor jó egy étel, ha elfogysztása után az jár az ember eszében, hogy mikor jövök vissza , hogy ismét ehessek egy ilyen csodát, hát ez az érzés nem volt meg. A lányok egy spenótos-ricottás raviollit kértek, én meg egy calabrese pizzát, amikor megláttam az étlapon, összefutott a nyál a számba, felidéztem az eddig evett nduja szalámis pizzákat, bevillant a karakteres csípős ízvilága, és elképzeltem, hogy talán itt még az eddigi ízélményeimet is überelni fogják, hát nagyott csalódtam ! Utólag megnéztem, tényleg úgy van írv, hogy nduja krém, van rajta, de azt hittem hogy a kenhető állaga miatt hívják így, mint sok más helyen, de ez egy sajtos pizza volt, valami tabasco szerű pirosas lötyivel megöntözve, megettem, mert a tésztája nem volt rossz, de aki szeretné megismerni, vagy szereti ezt a calabriai csemegét, az ne itt próbálkozzon! A lányok raviollija talán még nagyobb csalódás volt, a töltött tésztapárnácskák szépen egymás mellé voltak helyezve, de nem látszott belőle semmi mert "ráborulhatott" egy egész üveg konzervparadicsom. A látvány is sokkoló volt, hát amikor megkóstoltuk mindenkinek a klasszik aranyfácánkonzerv íz jutott az eszébe. Végül úgy tudtuk megenni, hogy lekapartuk róla a sűrített paradicsomot, meglocsoltuk olivaolajjal és megszórtuk parmezánnal ( szerencsére volt bekészítve az asztalon mindkettő). Hogy ne legyek igazságtalan és valami pozitívumot is írjak, az asztalra kitett kovászos kenyér, olívaolaj és parmezán finom volt. Én kétféle szörpöt ittam, mindkettő ízlett, és a desszertek is finomak voltak. Személy szerint a citromtortát citromosobban és kevésbé édesen készíteném, de ez tényleg csak az egyéni ízlésem, az ezerlapos amaréna meggyes sütemény viszont tökéletes volt. Összegzés képen , az étterem ár-érték arányban nagyon elmaradt az elvártaktól, ennél sokkal jobb tésztákat és pizzákat lehet enni a városban sokkal olcsóbban!

Szóval ilyen kedvesen fogadtak. Hozzáteszem, nem vagyunk csövesek és csini ruhában mentünk, mivel ünnepelni készültünk. Csak azért nem fordultam vissza az ajtóból, mert nagyon készültünk az estére. A pincér igyekezett kedves lenni ( bár nekem az is erőltetettnek tűnt) az ételek, italok finomak voltak. Sűrűn járunk étterembe, de most fordult elő először, hogy erős késztetést éreztem arra, hogy negatív kritikát írjak.

Kitűnő előételekkel kezdtük az ebédet, ezek voltak az étkezés fénypontjai. A salátaágyon tálalt Burrata sajtbatyu üde, friss, kellemes. Ennél is finomabb és érdekesebb az első fogás kategóriában ajánlott „Lávagolyó”, ami burgonyás tésztából készült gombócka, finoman fűszerezett halkrémmel töltve és tintahal-tintával bevonva. Még az előétel előtt kaptunk egy kosárka grissinit és nagyon finom, magos kenyeret. Parmezános olívaolajba tunkoltuk, fejedelmi bevezetés volt. Ezért és az előételekért volt érdemes beülni. Sajnos a folytatás nem ad sok okot a dicséretre. Társaságunk vegetáriánus tagja mozzarellás pizzát evett, amit vagy a kemencében felejtettek, vagy direkt csinálták ilyen „rusztikusra”. Kormos, égett, száraz volt a széle. Jobb választás volt a sütőtökpürével töltött tortellini, amin megosztoztak az óvodáskorúval. Én húsos lasagnét ettem, ami teljesen korrekt volt, se jobb, se rosszabb, mint bárhol máshol. Ketten rizottót kértek, mindketten csalódtak. Maradt is bőven mindkét ételből a tányéron. A fekete rizottó tetején díszelgett két darabka tintahal, amúgy a nagy tányérnyi rizottó teljesen üres volt, és erősen túltintázott. A kacsaragus rizottóban nem volt egy falat hús sem, de a teteje szépen ki volt rakva füstölt kacsamellsonka szeletkékkel. Kár, hogy maga a rizottó tocsogott a paradicsomban és az olajban. Az árak egy kicsit húzósak, amit az első osztályú alapanyagok indokolnak. Kár, hogy a remek hozzávalókból nem születnek remek ételek.

Kellemes olasz zene. Gondoltuk a konyha sem lehet rossz, ha már ennyit fordítottak a helyiségre. Véleményünk szerint nem a látvány kedvéért megy az ember étterembe, hanem az étkezés kedvéért. Rendeltünk 2 vadgomba levest, amelynek alig volt íze, és a gomba rágós tönkjeit is beledarabolták. Főételként 2 libamájjal töltött gyöngytyúk mellett rendeltünk krumplipürével és rozmaringos pirított burgonyával. Mint ismert, a gyöngytyúk barna húsú szárnyas, tehát nem nehéz megkülönböztetni a fehér húsú szárnyasoktól. Elég megdöbbentő módon kaptunk nagyobb méretű tányéron elrendezve 1 kis fehér húsú alsó tyúkcombot és 1 fehér húsú tyúk mell darabot, a libamájat nem sikerült felfedeznünk benne, bár tény, hogy valamilyen kevés töltelék volt benne, de semmi máj íze nem volt. Tény, hogy az egész művészien, szépen volt elrendezve és megtálalva. A krumplipüré kifogástalan volt, de meglepetésként a rozmaringos pirított burgonya egyszerű pommes frites volt száraz rozmaringgal megszórva. Attól tartunk, hogy mirelitből. Még egy hozzá nem értő vendég is meg tudja különböztetni ezeket, már csak az alakjuknál fogva is, és a pirított nem azt jelenti, hogy hasábburgonyát teljesen átsütünk. Desszertként két gorgonzolával töltött meleg csokitortácskát rendeltünk körte sorbettel. Tényleg tortácska volt, de semmi körte ízzel a sorbetben, egy különleges névvel ellátott teljesen átlagos desszert volt. És ez a jellemző az ételekre. Különleges nevek, kis adagban szépen tálalt, de nem minőségi ételek, és az a kedves vendég, aki nem tudja megkülönböztetni, hogy mit kap, pórul is járhat, mint mi. Szégyen, hogy nem tudja ez az étterem a saját magára kitalált nívóját tartani, lehúzza a vendéget apró átverésekkel, bár ha az árakat nézzük, nem is olyan aprók. A felszolgálás rendkívül kedves és gyors volt, a milliő, a tisztaság elérte a megfelelő színvonalat, de nem ezért mentünk oda ebédelni. . . . a konyhával komoly gond van, hogy engedheti ezt meg magának az étterem?

A pincérek nagyon figyelmesek és segítőkészek voltak. Amíg mi ott voltunk szinte üres volt az étterem első része úgyhogy nem értettük miért csak 20 óráig van asztal (de azért értettük. . . csak ezzel pont a kedvünket vették el a fogyasztástól)ráadásul úgy hogy közvetlenül mellettünk ülnek. Az étlapról én salátát választottam ami bár egyszerű volt de finom friss, a négysajtos pizza finom volt de nem extra, az itallapon találtunk finom bort. A desszertet inkább máshol fogyasztottuk. Összességében sajnálom, hogy így alakult mert eddig csak jót hallottunk róla.

Pizzát rendeltünk,ami jó volt(de nem kíváló),aztán friss vegyes salátát: az kíváló volt,illetve 1 paradicsomos spagettit: az szintén jó volt. Ami a legjobban tetszett: Amilyen szakszerűen bontotta a pincér a borunkat. Lehel,hogy rosszkor jártunk itt,de nekem az volt az érzésem ,hogy itt mindenki üzleti vacsorán van itt.

: férfiaknak ing), mert számomra a sok alulöltözött ember valahogy elvesz a hangulatból.

Néhány év kihagyással ismét ellátogattunk ide, egy kisebb gasztro-túra keretében. Az étterem leghangulatosabb része, a belső, üveggel fedett kert nem volt "üzembe helyezve", mint megtudtuk, azt csak a téli időszakban használják, amikor a kinti terasz már túl hideg és ezért nem használható. A szép napos időre tekintettel a teraszt választottuk, a benti részben elég sokan ültek. Igaz, az étterem belső terei azért hangulatosabbak, megidézik a toszkán trattoriák világát. A terasz egyszerűen az utcára van kitelepítve, igaz, az autós forgalom minimális, csak engedéllyel lehet behajtani. A terasszal szemben a szintén a Pomodoro-csoporthoz tartozó borbár és a fagylaltozó található. A konyhával elégedettek voltunk, de a személyzettel nem igazán. Amikor érkeztünk, az ajtóban nem volt fogadó személyzet, csak az üres helye, és nekünk kellett megszólítani és megállítani az egyik pincért. Egyébként előzetes asztalfoglalással érkeztünk. A pincérünk egy kissé el voltak magától szállva, és nem igazán éreztük rajta a vendégek (=mi) iránti tiszteletet és megbecsülést. Igaz, hogy én nem tartozom a hazai celeb-világba, akik itt rendszeresen megfordulnak és a törzsvendégek közé sem, minden esetre a szemmel látható megkülönböztetést vendég és vendég között nem lehetett nem észrevenni. Az italok túlárazottak, az ételek árfekvése középkategóriás, szintén felül van árazva szerintem, viszont az adagok normális méretűek. A 4 dl-es limonádé 990 Ft, 1 korsó Pilsner Urquell 1150 Ft, ami még kissé poshadt ízű, állott is volt. Az erdei gombaleves erős kezdés volt (2150 Ft), a mellé adott házi grissini telitalálat, a kis gomba alakú keksz aranyos meglepetés. Nagyon szép, telt húsú gombák voltak a levesben, amely kiadós adag volt egy szép mély csészében. a szűzérmék libamájjal és póréhagymakrémmel (4150 Ft) szintén nem okozott csalódást, a vasalt jércecombfilé talán nem volt annyira erős (2650 Ft), ennek párolt kínai kel és répakrém volt a kísérője, a mediterrán pirított burgonya (790 Ft) a maga nemében átlagon felüli volt. A grillezett zöldség szintén jobb, mint máshol, sok étteremben nagyon el szokták rontani, itt megmaradt a zöldségek ropogóssága, nem volt túlkészült (1190 Ft), viszont ennyi pénzért ez nagyon kicsi adag volt. Tányér elrendezés szempontjából a szűzérme volt a legmutatósabb fogás. A fogyasztásra 13% kötelező szervizdíjat számolnak fel, amit a bevezetőben írt kiszolgálási problémák miatt én különösen zokon vettem, persze csak magamban. Nemcsak bankkártyával, de SZÉP kártyával is lehet fizetni. Széles borkínálat, a benti részben boros-hordós dekorációk és persze egy csomó olasz felirat és számos díj, elismerés, oklevél, amit az étterem az évek során megkapott.