Vakvarjú Étterem - Újlipót Budapest

Mindenképpen érdemes asztalt foglalni, mert az étterem továbbra is igencsak népszerű. Az étlap kis mértékben változott talán tavaly óta, de a 3 féle gyerekmenü - Macskafogó, Nemo kedvence - megmaradt (leves + főétel 990 Ft). Ettünk libamájat karfiolpürével, csülköt juhtúrós-káposztás sztrapacskával, és a desszertek többségét is kipróbáltuk: madártejet, császármorzsát, sajttortát, csokoládés körtetortát marcipános tokajis fagyival. A desszertek kifejezetten jól sikerültek. Minden étel ízletes volt, összességében a konyha korrekt, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A személyzet eléggé nagy nyomás alatt van, néha vadászni kell rájuk, nem elég figyelmesek, ez a nagy forgalomnak tudható be. Ahhoz képest, hogy milyen sok vendég volt, az ételekre nem kellett túl sokat várni. Az adagok megfelelő méretűek. A benti részben van egy kis játszósarok, minden szempontból gyerekbarát hely.

A RAM melletti (amiről szégyenszemre most tudtam meg, hogy nem számítástechnikai mozaikszóból, hanem Radnóti Miklós nevéből származik)egységet a tágas, színes, kerítéssel védett EU-konform játszótér irányából közelítettük és máris sajnáltuk, hogy 3 gyerekünk ezúttal nem tarthatott velünk. Pedig biztosan tetszett volna nekik a jó ízléssel berendezett, már délután 6 órakor teltházzal üzemelő egység profin berendezett gyereksarka is. Egy nagyobb asztal széléhez húzott (ilyet még nem láttam. . . ) 2 személyes asztalnál kaptunk helyet (alternatívaként a pincérhölgy a közvetlenül a bejárat melletti asztalt tudta volna még ajánlani, akkor már inkább ez. . . ), ami kicsit furcsa volt, főleg mivelhogy a mellettünk ülők később csak úgy tudtak távozni, hogy nekünk fel kellett állnunk a hely szűke miatt. Ez egyébként szemlátomást a pincéreknek is gondot okozott a felszolgálás során. Almafröccsöt rendeltem, ami sajnos 20%-os almalé további hígításával készült, de kérésemnek megfelelően szobahőmérsékleten érkezett. A látszólag profi felszolgálók a borrendelésünkről (Günzer Cabarnet Franc megfelelő hőmérsékleten érkezett és a rendelt 1dl-hez képest szerintem min. 1. 5dl-et a pohárba töltve) először megfeledkeztek, de jelzésünket követően pótolták azt. Az étteremhetes választék meggyőző volt. Szívesen választottunk volna több tételt is a menüsorról. Az előételként választott velőspiritós kicsit becsapós volt. Lelki szemeim előtt rezegős velőt tartalmazó csontok és friss ropogós piritós lebegett. A valóságban lepényszerű kenyéren sertésagyvelő érkezett. Kellemes fűszerezéssel, összességében pozitív fogásként. A húsleves kiadóssága és íze miatt biztos sok a visszatérő vendég. Nagyon rendben volt. A párom főétele ha jól emlékszem "kéksajtos csirkés penne" hatalmas és jó ízű fogás. Nekem is jutott belőle:-)
Az általam választott marhapofa szaftos és jó textúrájú volt. El is csomagoltattam a maradékot :-), mert nem bírtam vele. A desszertek várakozáson felülire sikerültek. A sajttorta egy új rajongóra lelt általam. Összességében ideális helyszínen, kellemes hangulatban egy kifejezetten kiadós és ízletes vacsorát költöttünk el az Étteremhét jegyében kedvező áron, de egyéb napokon is megfizethető módon a Vakvarjúban. A szervíz figyelmetlenségét kedvességgel, mosolygással kompenzálta. És egyébként is melyik étteremnek van saját merchandise-kollekciója (pólók, bögrék), képes akár több száz főre kitelepülni és rendelkezik saját pálinka- és kézművessörválasztékkal? A Vakvarjú kiváló alternatívát nyújt a fine dining-tól irtózó, de a zsúfolt Trófeát vállalni nem hajlandó afféle tisztességes, sallangmentes "polgári konyhát" kívánó budapesti családoknak és baráti társaságoknak.

Az étterembe érkezve folytatódott ez a szívélyesség. Az előételek, és a főételek mind izgalmas ízvilággal kényeztettek el bennünket. A desszertnél volt egy kis csalódottság, ugyanis a vargabélesben sehol sem találtuk az étlapon beígért aranymazsolát. Alkoholmentes italokat fogyasztottunk - limonádékat, szörpöket -, amikbe gazdagon raktak az adott fajta gyümölcsből is. A pincérek alapvetően udvariasak és készségesek voltak. Az ár/érték arányról nehéz nyilatkozni, mert ez a menü-összeállítás az akciós árban igen kedvező. Az eredeti árat nem néztem, hogy mennyibe került volna.

Minden tiszta , a terítés megfelelő , udvarias és gyors rendelés felvétel . Gyors ital kiszolgálás . No, ez igen - gondoltuk -. Nézzük az étlapot. Első meglepetés . Jól körül írt néhol kis humorral körített étel címek . Számunkra kicsit érdekes étel társítások , de sebaj vállalkozó kedvünket ez ne befolyásolja . Az étlap egyben egy kis találós játék is volt ,de a felszolgáló nagyon udvariasan segített megfejteni a furcsa étel párosításokat. Hallgatnunk kellett volna a megérzésünkre. A krémleves finom volt ,de sajnos később kiderült róla , hogy több benne a hajtó anyag mint a gomba. A kacsamell egymagában megállta a helyét bár a kissé alul méretezett volt . Ezt egy nem igen hozzá illő habroládnak álcázott juh túros rolád , illetve a másik rendelésben egy mákos bejgli ellen súlyozott volna . Ezen nem sokat segített a vizes , ízetlen burgonyapüré. (Itt visszaköszönt az iskolai menza fagyos krumpli püréje tej és vaj nélkül)
Igyekeztünk nem a "legtrendibb " ételt választani , de még így is sikerült olyat kinézni aminek inkább csak a felét tudtuk megenni . Nem kiadósság miatt . Sőt . Az egy tál étel nem volt sem túl kevés sem túl sok ,de egy normál adagnál azért kevesebb . Főleg , hogy a a fő rész társult körítései számunkra nem igazán voltak összhangban egymással . Számunkra az ételek szokatlan egyvelege nem nyújtotta azt a gasztronómiai élményt amit egyébként a jó berendezés a kitűnő személyzet az első pillanatól sugalt. Azóta Kollégáimmal is meglátogattuk az éttermet . Nem kérdeztem a véleményüket , az est végén azonban mindenki szinte ugyan azt fogalmazták meg amit én is . A vélemények megnyugtattak arról ,hogy nem csak számomra furcsa ez a trendi újdonság . Számunkra a sokat ígérő külcsín egy kicsit zagyva belbeccsel társult . Igen sajnáljuk , hogy ezt az egyébként kellemesnek ígérkező estét pont az étel tette feledhetővé. Reméljük , hogy ha az étlap kicsit szelidül akkor végre lesz egy jó és közeli törzshelyünk !

Születésnapi ünnepséget rendeztünk, de erre semmiféle kedvezményt, vagy valami pluszt nem adtak. Kérdésemre, hogy ha itt rendeznénk a vállalati összejövetelt, akkor kapnánk valami kedvezmény? a NEM volt a rövid, válasz. Ezt én nem tartom okos üzletpolitikának. Szóval a jövőben csak ritkán fogok ide járni, mert az áraik magasabbak a Trófeánál, és ott van kedvezmény is.

A pincér elmondta, hogy 200. 000 Ft fejpénz jár annak aki új szakácsot tud hozni, minimum 3 hónapra. Megjegyzem, lehet, hogy a réginek kellett volna ezt az összeget odaadni a fizetésén felül, ha marad még három hónapig, és akkor nem lenne baj. Na mindegy. Megjegyzéseim:
Az ételek nem azok amik a képen, illetve a leírásban vannak, a minőség erős kívánni valókat hagy. Attól, hogy valamit vakvarjúnak hívunk, vagy valami varjús, madaras utalást teszünk a nevében, még közel nem biztos, hogy jó, és ez több fogásra, ajánlatra is vonatkozik. Qrwa draga, négyünknek minden különösebb extra nélkül bőven 50. 000 Ft fölött volt a számla. Ennyiért máshol sokkal különb ételeket és hangulatot kapok. Biztos, hogy jó darabig a közelükbe sem megyünk.

Egyébként látszik, hogy a belvároshoz közeli hely lévén igyekeztek megadni a módját a kialakításnak, és az egész enteriőrnek. A lányok padlizsáncsippentés nevű kóstolót kértek, mert a kérdésünkre válaszolva ezt mondták a leggyorsabb elkészítésűnek. Magamnak vakvarjú kenyérlángost rendeltem, mondván nem vagyok nagyon éhes, de majd a lányok segítenek eltüntetni. Italnak limonádét kértünk különböző gyümölcs ízesítéssel. A csippentésekben semmi érdekeset nem találtam. Némi tészta cikkek, ami lehetne egy pizzából vágott szelet, de lehet akár pita is, az ízéről nem sikerült kideríteni, három féle kis adag "maszattal". Tényleg csak csippentések, ehhez képest az ár elég szép, illetve a kitálalás is 20 percet vett igénybe, a gyors kiszolgálás ígérete ellenére. gyakorlatilag annyi idő alatt érkezett meg mint a kenyérlángos. A kenyérlángos egyébként bár a tésztája kicsit tömör, ízre megfelelő, a feltét mennyisége is elégséges, az öntöttvas serpenyőben való tálalás is jó kitalálás. Az italok jók voltak, bár semmi különöset nem találtam bennük, gondolom a meleg miatt és biztosan nem spórolásból volt a pohár fele jéggel megrakva. . . Desszertnek túrógombócot és somlóit rendeltünk. A túrógombóc íze jó, a cukros tejfel elég, de sajnos maga a gombóc nagyon tömör, ha a tejfel nincs mellette akkor nem lehetett volna lenyelni. A somlóinak szerintem a somlóihoz sok köze nem volt, mai divatos megnevezéssel talán somlói újragondolásnak vagy somlói variációnak lehetne hívni. A mennyiség kicsi, az íze emlékeztet a somlóira, de igazából ennyi, és nem több. Összefoglalva egyszer érdemes volt kipróbálni, még a gondoltnál kicsit kevesebbe is került ( kb 20. 000 Ft-ot gondoltam, és szántam rá, de 17. 000 Ft-ban megállt a számla ), de visszatérni azért nem fogunk, annyit szerintem nem ér, és a többi vakvarjú kirendeltség próbájáról is lemondtunk. Még talán azért is volt érdemes betérni ide, mert életem első munkahelye mellett van, és az emlékek ugye sokat javítanak a hangulaton. Ha valaki a RAM kolosszeum előadására megy, érvényes jeggyel még 10% kedvezmény is van a számla végösszegéből.

Egy kellemes box-szerű részen kaptunk asztalt hátul, elszeparálva, ami jó volt, mert elkülönültünk a zsúfolt középső résztől. Kértünk levest, jómagam tanyasi zöldborsó levest óriás vajas galuskával. Tanyasinak maximum attól számított, hogy beledobtak egy bőrös csirkeszárnyat és kisfazékban szervírozták. De ízre egy elsózott, mirelitborsós, amúgy jellegtelen ízű levest kaptam, az óriás 1 db galuska meg Liliputon annak nevezhető, de inkább egy bátrabb nokedliszaggatási hibának tűnt. Ezután a főétel cheddar sajtos sertésszűz búzalepénybe göngyölve, salátaágyon volt. Az alá ágyazott saláta elment, de sokkal több salátaöntet kellett volna, hogy ne fulladjak meg a szikkadt tekercs-rágós hús-ragadós sajt kombótól. Aki pisztrángot evett szintén úgy nyilatkozott, hogy nem futna neki még egyszer, aki csülköt evett, azt mondta sajnos nem finom se a hús, se a bajor káposzta alatta. A Vakvarjú schnitzel-re nem volt panasz és a desszertekre sem, szépítés. A kiszolgálás lassú volt, és szedett-vedett. A főételemet úgy hozták ki, hogy a levesem tányérja, egyebei még előttem voltak, gyakorlatilag mellé pakolták, és egy következő körben vitték el a dolgokat. Szóval, most már elmondhatom, hogy voltam Vakvarjúban. . . és úgy nagyjából vége is a közös történetünknek.

A csalogató étlaphoz képest van, hogy teljesülnek várakozásaink, van, hogy a "semmi különös" skálán mozogtak az általunk kóstolt ételek (a vadraguleves még sosem okozott csalódást). A kiszolgálás terén már szélesebb a skála: embert próbáló társasággal is kaptunk kiemelkedő szolgáltatást, míg figyelmetlen, fölényeskedő magatartást is tapasztaltunk. A gyereksarok (2X2 m-es elkerített kicsi játszósarok) jelentősen amortizálódott a nyitás óta, sok a törött, hiányos játék - bár ez inkább a "gyerekbarát, vagyis azt csinál a gyerek, amit akar"-mentalitású vendégeknek róható fel. Áprilisban új az eddigeknél vonzóbb terasszal bővültek.