Még a hetvenes években jártam osztálykirándulással a legendás dunakömlődi Halászcsárdában, ahogy mondani szokták a mai napig érzem a számban az ízét az akkor evett halászlének és túróscsuszának. Sokáig még az onnan hozott papírszalvétát is őrizgettem. Ha bármikor halászlevet ettem, mindig mondtam, hogy jó, jó, no de a dunakömlődi.
. . . . Bár a család nincs oda érte, idén sikerült rávenni mindenkit, hogy egy kirándulás keretében menjünk el Dunakömlődre halászlevet enni (ez nekünk oda-vissza 600 km). Nem kellett volna, nagyon illúzióromboló volt az egész. Minden olyan volt, mint a hetvenes években (már a helyiség és a pincérek is), egyedül az étel és a hangulat nem. A rendkívül meleg retro helyiségben az idő nagy részét a nagyszámú légy hessegetésével kellett tölteni, ami eléggé rontotta a hangulatot, de ez még önmagában nem lett volna gond, sajnos azonban a halászlé sem olyan volt, mint amit az emlékeimben megőriztem. Finoman szólva a 12 egy tucat kategória, környékünkön több helyen is kapni jobbat, pedig nem vízparti településen élünk. A feleségem valami orly módra elkészített halat evett, ami elmondása szerint zsíros volt és pocsolyaízű. Úgyhogy nem a legjobb hangulatban jöttünk vissza Dunakömlődről, a feleségem néhányszor elmondta, hogy abból a pénzből, amibe csak a benzin került ehettem volna vagy 10-15 halászlét a közelükben lévő étteremben (azt már be sem vallottam neki, hogy az ottani halászlé jobban is ízlik, mint a kömlődi). A régi szép emlék ugyan megmaradt, de a kömlődi halászlé különlegességével kapcsolatos illúzióm odalett.
A Dunakömlődi halászcsárda olyan, mint a hetvenes évekből itt maradt múltdarab, erős a szocreál fíling, különösen az utasellátókat idéző vendégváró feliraté, de a beltér is a közelmúltat idézi. A halászlé törmelékes, de nem fogyaszthatatlan, a sült halak élvezhetőek, bár túlsütik és túlsózzák őket.
A túrós csusza sem átütő élmény. Több ízben is megálltunk itt az elmúlt években, főleg mikor még nem volt használható az M6os, kínálja magát a hely az átutazóknak. Jobb híján megteszi a hely, de alatta marad az amúgy nem túl erős középvonalnak.
Utoljára akkor jártam itt, amikor a Dunán -túl egyik leghíresebb étterme volt> Most ezt nem mondhatom el. Mindhárman egy ételt választottunk a nagyon bő étlapról, de éppen azt nem lehetett kapni. Régebben ha valami elfogyott, arról a felszolgáló tájékoztatta a vendéget, amikor az étlapot átadta>Hát ez itt nem történt meg> Ha már itt vagyunk, mégis rendeltünk, csak a magaméról beszélek.
A sivár egyszerű, mára már jellegtelen étteremben egy rántott ponty 1700 ft+400 a köret+300 a tartár. A hal langyos volt, valószínű felmelegített, a köret majdnem hideg, s az adag? Egy haldereka volt rántva, az sem nagy szelet lehetett, filézve, bizonyára úgy gondolták, hogy a főt krumpli laktató>Az étteremben éget zsírszag, olajszag terjengett. Ha valamiért sajnáltam a pénzt, hát ez a vacsora az volt>Az étteremben síri csend, vendég is csak két asztalnál ült. Egy kis halk zene emelné, az amúgy jellegtelen étterem hangulatát.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
