Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A mi szállásunk meg innen egy percre volt gyalog, szóval minden nap befutottunk a Kuglerbe. Összességében egy fősodratú cukrászda benyomását keltette, elég széles a kínálat, de árban drágább, mint a helyi konkurencia. A tortaszeletek ára 1050 Ft. Két adag papírtálkás fagyi - 2 gombóc (1000 Ft) és egy süti 3150 Ft volt (3 gyereknek), szóval napi szinten egy átlagos családnak ez már elég jelentős kiadás csak úgy édességekre. A fagylalt szerintem átlagos volt. A sütemények közül az áfonyás fehércsokis mousse volt a legfinomabb, a pisztáciás-málnás mousse elmaradt a várakozásoktól. Vannak dekára kimért sós és édes aprósütemények is, 5100 Ft/kg. Lehet helyben is sütizni, kávézni. A kiszolgálás változó, volt, hogy sokat kellett várni, hogy egyáltalán odajöjjenek a pulthoz, másik nap viszont kedvesen, mosolygósan fogadtak. Tipikus 4 pontos hely az én értékítéletem és benyomásaim alapján.

Április ellenére beütött már a jó idő, így nem volt kérdéses, hogy az év első fagylaltját itt fogom enni, nem volt sok íz, de legalább már volt fagylalt! Eper, pisztácia, bodzás zöldalma, vanília, illetve az én választásom sós mogyoró. Csak egy adagot kértem (500 Ft), a papírtálka + 100Ft, de elég szép adagot kaptam (ld. fotó). A fagylalt nem volt annyira átütő. A süti kínálat szolidnak mondható, mindössze 6-7 fajta volt a pultban, de az minőségi. Árban a budapesti árfekvésnél lényegesen kedvezőbb 720-880 Ft közötti szeletárak. Nemcsak fősodratú, megszokott sütiket, tortákat találni náluk, hanem kreatív, újdonság számba menő ízeket is bemutatnak. Áfonyás-csokis mousse torta, Túró Rudi pite, barackos sajttorta, példaképpen. A málna paleo torta (880 Ft) és a diótorta (880 Ft) is elnyerte a család tetszését, sütiket elvitelre kértem. A sütik finomak, frissek, könnyedek, etették magukat. Az össz-élmény 4 és fél pont, de felfelé kerekítettem, szóval 5-ös.

Meglepődtünk, hogy előzetes asztalfoglalás szükséges, ezt Makón más vendéglátó helyen nem tapasztaltuk, ez is azt erősítette, hogy a Rocco egy népszerű hely, szóval jó lesz biztosan. A berendezés rusztikus, western hangulatot áraszt, kicsit zegzugos az alaprajz, és nyáron teraszuk is működik, növelve ezzel az asztalok számát. A nagy alátét lapon lévő étlap egyik oldalát döntően a pizzák foglalják el, 3 hasáb hosszan, 3 méretben (26/32/50 cm átmérő) kerek nápolyi pizzát sütnek, valamint kenyérlángos és pizzatésztába töltött csirkeragu tűnt érdekességnek. A 32 cm-es standard pizzák árai 2600-3500 Ft között alakulnak, ez Budapesten jó ár, vidéken talán drágább az átlagnál. Az étlap másik oldalán húscentrikus magyaros konyhát, valamint helyi specialitásokat is találunk, pl. makói hagymaleves, Vetrece leves cipóban - ez volt az én választásom (1900 Ft), savanykás tárkonyos tejszínes csirkeragu leves sárgarépával, ez nagyon finom volt. A főételek árai jellemzően 4000 Ft körül alakulnak körettel együtt, a 2 bélszínsteak fogás 6950 Ft, ezzel is ki voltunk békülve. A limonádé 1300 Ft-ba került, citromosat és piros gyümölcsöset választottunk. A sok vendég ellenére nem kellett túl sokat várnunk az ételekre. A Dolce olasz szalámis pizzát (2800 Ft/32 cm) és a Margaréta pizzát (2600 Ft), elvitelre kértük, helyben ettünk a főételek közül mézes-csípős csirkefalatokat vegyeskörettel (3950 Ft). Nincs kötelező szervizdíj, egy adag tartár 400 Ft, a dobozokért 100 Ft-ot kellett pluszban fizetni. Jól éreztük magunkat, jóllaktunk, de nem volt kiemelkedő élmény semmilyen tekintetben. Erős 4 pont.

Pihenni megyünk és az autónk biztonsága is fontos. Tudjuk hogy ez egy wellness hotel, de jó lett volna ha nem csak kényeztető, relaxáló masszázs van hanem kicsit komolyabb is,amit a fizikai munkát végző emberek számára teljes test masszázsra is lehetőség van ami már nem csak simogatásokból van.

A szoba és az ágy is kedvünkre való volt. Csak egy mellékvágányú megjegyzés: a szobába való bejutást egy karóra szerű szerkezet biztosította amit a külső érintkezőhöz kellett érinteni és ekkor nyitott ki a zár. Ez nem nyerte meg a tetszésünket, szerintem egy bankkártya rendszerű megoldás -ami sok más helyen van- sokkal jobb lenne, de ez az én problémám. A fő étkezéssel kapcsolatban (vacsora) is csak jót tudok mondani,kielégítő és jó minőségű volt a választék tekintetében. . A vesszőparipám viszont az, hogy jobb lenne egy 17 órás időpont a vacsora kezdéshez mivel sokan korán szeretnének vacsorázni (egészségügyi szempontból), de sajnos a 18 órai időpont az irány adó majdnem mindenhol. A reggeli tekintetében - mint sok más helyen is- az volt a problémám, hogy minden reggel ugyanolyan volt a választék (ami egyébként minőségileg teljesen rendben volt), amit meg is írtam a szálloda érdeklődésére a hazajövetelkor, javasolván egy-két dolgot ami nem egy eget verő kiadás lenne. Gondolok itt pl. májkrémre, pörcre, tepertőre, lila hagymára,stb. ,,Értékelésemben megjegyeztem, hogy noha a reggelinél volt 8. 10 féle gyümölcstea de fekete tea egy féle sem, pedig vannak olyan emberek is akik nem favorizálják a különféle gyümölcsteákat, én is ezek közé tartozom! Nekem a tea legyen tea, nem ilyen -vagy olyan ízű, kivételt képez a bergamottal ízesített tea (ami szintén létezik fekete tea kivitelnél is) de legnagyobb sajnálatomra ilyennel sehol nem találkoztam! Dicséretükre legyen mondva, hogy reagáltak a kritikámra, mondván, hogy csak kérnem kellett volna a felszolgálóktól. Csak halkan jegyzem meg, hogy egy négycsillagos hotelben a 8-10 féle gyümölcstea mellé kilehetett volna tenni 1-2 féle fekete teát is kérés nélkül. Tudom, hogy ez egy semmiség de nekem fontos lett volna. Egyébként megköszönték az észrevételeimet amiért hálás vagyok. Sok más hely is kérte a véleményemet a hazautazás után de senki nem jelzett vissza amikor megírtam azt! ! Tapasztalt utazóként megoldottam a dolgot, ugyanis mindég viszem magammal a kis teás dobozomat 4-5 féle fekete teával (mivel már többször "megfáztam" ez ügyben), lám most is milyen jól jött! A szálloda wellness részlegével teljes mértékben elégedettek voltunk, csakúgy mint a tisztasággal és a személyzet kedvességével. Úgy gondolom, hogy nem utoljára voltunk vendégei a mórahalmi Colosseum Hotelnek, bátran ajánlom utas társaimnak!

2025. április 13-ig még megtekinthetőek a sötétbe burkolózó terem tárlóiban csillogó ékszerek. De mi azért választottunk egy eheti időpontot, mert így részt vehettünk Kiss Erika művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora és Spengler Katalin, a kortárs ékszerművészetet ismert gyűjtője által vezetett csoportos tárlatlátogatáson. Érdekes volt így látni a mintegy 40 000 év az őskőkortól napjainkig tartó időszak ékszereit, hogy magyarázatot is kaptunk általában az ékszerviseletről és egy-egy tárgyról is. Igaz, ezenközben nem volt idő és alkalom minden tárgyat aprólékosan megcsodálni, viszont amelyekre felhívták vezetőink a figyelmet, azokról jóval többet megtudhattunk, mintha csak magunkban nézelődtünk volna. A kiállítás címe szerintünk meglehetősen sután hangzik: Ragyogj! Ékszerek ideje. Az ismertetőkből azonban megtudhattuk, vezetőnk is elmondta, hogy a kiállítás címét Benczúr Emese, kortárs képzőművész Ragyogj című munkája inspirálta, amely a Magyar Nemzeti Múzeum felkérésére készült 2017-ben, a reformáció 500. évfordulójára rendezett kiállításra. És most is ott függ az előcsarnokban, mintegy címlaptárgyként, mi is ott kezdtük az ékszerekkel való ismerkedést. Bevallom, ez a mű nekünk csalódást okozott, mert valójában eloxált alumíniumnak látszó láncok tömege csak, mívességben köze nincs a többségükben drága anyagokból, sok munkával készült valódi ékszerekhez, amelyek a kiállítás anyagát képezik. Az ékszerek mai tapasztalásaink szerint elsősorban a női viselet részei, a nők szeretik a csillogó csecsebecséket. A tárlókban lévő súlyos aranyakból és a szakvezetésből azonban visszaidézhettük a korábbi századok férfijait ábrázoló festményeket, és el kellett ismernünk, hajdan a férfiak viselték a drága, nehéz ékszereket, öveket, csatokat, láncokat. Mi, nők csak később vettük át tőlük az ékszerviselés szokását. De vannak a kiállításon olyan darabok is, amelyek különböző vallások használati tárgyai, mégis majdnem ugyanolyanok. Az ékszerek tehát sokkal többet elárulnak annál, mint amit pusztán ötvösművészeti alkotásként jelentenek. Ha kellő ismerettel közelítünk hozzájuk, megmutatják mélyebb jelentéseiket, mögöttes üzeneteiket és társadalmi összefüggéseiket. Röviden ekként tudom hát leírni ezt a kiállítást, és amit a vezetett látogatás jelentett. Hogy mindeközben mennyire értékelhető a Magyar Nemzeti Múzeum látogatóbarátnak, abban azonban szereztünk egy-két negatív tapasztalatot: Információt teremőrtől nem érdemes kérdezni, mert mogorvák, és úgysem tudnak semmiről semmit, pontosabban csak a szabályokat tanulták be, azt ismételgetik. Az ékszerkiállítás a pinceszinten helyezkedik el, ahová a régi építésű helyeken szokásos hosszú lépcsősor vezet le. Aki nehezen mozog, annak talán van valami liftféle, de ezt senki nem ajánlotta lelkesen, csak úgy ímmel-ámmal említették. Nem is jöttünk rá, hogy hol van, és miként lehetne használni. . .