Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Csak éppen - és ezt neked mondom, tanulságképpen - azt nem vettem figyelembe, hogy az országban aktuálisan dühöng a száj- és körömfájás, és igaz, hogy én nem vagyok párosujjú patás, de a bivalyok viszont azok. Egyébként hatalmas építkezés zajlik a területen, munkagépek dübörögnek a bejáratnál, parkolónál, a bivalyok nyilván be vannak zárva, szóval kisétáltam inkább a hosszú mólón a vízre és figyeltem a szórakoztató vízimadarakat, hogyan rohangásznak a sekély vízben. Pótcselekvés, pótszórakozás, de most rájuk terelődött a figyelem, és nem is baj.

A napi takarítás kimerült abban, hogy hoztak új törülközőt, de a régieket a földön hagyták. Utánpótlást pedig nem kaptunk semmíből. Összességében jó élmény volt az itt töltött idő. Az apró kellemetlenségek ellenére szívesen visszatérünk.

Nagyon értelmes, empatikus nő volt a portán, recepción, ő vezetett, vagyis vitt körbe vagy bekapcsolt valamit, az a fajta profi, aki tud röviden is és hosszabban is mesélni, mafla turistáknak is, meg érdeklődő képzettebbeknek is. Először beültetett egy nagyterembe, volt egy filmvetítés, érdekes is volt, a figyelmet is tartotta, a grafika olykor amatőrnek látszott, az egyik grafikus test néha belelógott a másikba, de apró hiba ez, nem volt le az alapértékből. Rögtön sokat meg lehetett itt tudni az egykor hatalmas kereskedelmi, egyházi,. katonai központról, Pétermonostoráról. Aztán egy jól kialakított folyosón leletanyagokat néztünk, nagyon sok került itt elő a földből, és nagyon sokat ebből már máshol őriznek, itt van például a szíriai cseppes pohár, egyedi világszenzáció, vannak francia zománccsodák, különleges könyvborítók. . . és sok-sok arany is. Később felvettem egy virtuális szemüveget, és azzal nézegettem a modellezett ősi életet, települést. Sok időt eltölthetsz ezzel, amennyit szánsz rá. Innen aztán vagy gyalog, vagy gépkocsival kimehetsz az ásatásokhoz, a monostor romjai vagy inkább körvonalai mellé.

" Hát, ez egy félszáz éves szonettből van, de voltam én valaha Orgoványban? Nem. S miért nem? Mert egy lusta suttyó voltam. De ennek vége. Fúú, öcsém, az innen vagy 50 kilométer! Na és, van autód, nem? De van ott étterem egyáltalán? Van, ide van írva, hogy Regős Vendéglő. . . és nyitva van? Mint a pinty! Ide van írva, hogy szombaton 10-től 21-ig! Na, hajrá! Így aztán egyszer csak odaértem ante portas! Mennék is befelé, egy kedélyes bennszülött rámkérdez, hogy hová megy? Hát oda az étterembe! Nincs az nyitva! De itt a főnök, beszéljen azzal! Bemegyek a kis vidám pavilonba, ami tulajdonképpen egy lottózó meg büfé is egyben, mindenkinek köszönök, hogy jó napot öreganyám, jó napot öregapám, mint a mesékben. A pultba a szép szál nagydarab ember, meg a pulton rakottkrumplit kajáló nő megnyugtatott, hogy igen, tényleg ők azok, de nincs nyitva, nem is szokott az ilyenkor nyitva lenni, csak rendezvény esetén. Ááá, a franca. Ezért pörköltem végig a futóhomokon. . . de akkor legalább kérek egy üdítőt, mondtam nyomorultul, és magamba roskadtam. Ó, hát ha ilyen szerencsétlenül járt a garabonciás úr, akkor ne búslakodjon neki, mint a bujdosó kurucok, hanem a vendégem egy italra, ls így is lett. Azért nem írtam árat. Aztán szépen tanácsokat kaptam, hogy hogyan menjek tovább Izsákra, és ott mit keressek és hol. Még 10 km. Ennyi történt.

Azaz csak néhány. Hát igyunk ott. A pultban több lány volt, mint vendég a térben, jó ez, ennél nagyobb társaság nem is hiányzott. A lányok picit barátságtalanok, később minden jobb lesz, megnyílnak, mosolyognak is. Hideg vagy meleg tejet? Hideget. És még mit szabad? Miért, mit ajánl, na igaz is, rá vagyok beszélve, akkor már legyen süti is. Keres a szemem, ezt a lilapöttyöst. . . az egyébként egy vaníliás gyümölcsös, a három deci tej volt 480 forint, a süti meg 790. Kicsit száraznak éreztem, de békés elmajszolás volt. Régen voltam itt bent, mintha átrendezték volna a belső teret. Amúgy rendben van az egész.

Az emeleten van egy terem, ahol családi vagy más összejöveteleket lehet tartani. Az ehhez tartozó mellékhelyiség független az étteremhez tartozótól. Ide az étterem kikerülésével fel lehet jutni. Az egyetlen hátrány (már ha annak nevezhető), hogy a bejárathoz vezető (külső) lépcső kekeny, nem való ittas embereknek. . . :-)

Jellegtelen ház a sínekhez és a centrumhoz közel, látszik a kiállítás egy része a kapuból, kapu zárva, csengő van, nyomom. Semmi. Valaki arra jön, mondja, hogy de, ez a kocsija, itthon van az, csak próbálja keresni. Próbálom, semmi. Elmegyek, elautózom pár órát, visszajövök, nyomom a csengőt, semmi. Valamelyik szomszéd megszán, odajön, szól, hogy ááá, hiába nyomja, nem hall az semmit! ! Ááá, hát akkor ez a magyarázat! Ezért nincs telefonszám, ezért van e-mail cím megadva, ez a megoldás, így kell idejönni. Bár. . . ismerve egy-két siketet, azért tudom, hogy olyan csengőjük van, hogy világit, ahová csak felszerették bent, egyébként nem lenne semmi értelme. Néhány érdekes koreográfiát eltáncoltam az ablak előtt, mondjuk az egérkirályt a Diótörőből, hátha kinéz. . . de hiába, semmi. Akkor ennyit tudj erről előzetesen!

Ebből a szempontból vacak egy dolog a bolyongás faluról falura, ha ilyen fura, esetleges a nyitvatartás. De nyilván ezt hozta a gyakorlat, a tapasztalat, én meg nem készültem fel erre. Kora délután van, de legalább ihatok valamit? Ok, azt lehet. Hát ilyen szerencsém volt. Az éhhaláltól nem, de a szomjanhalástól megmentett a bolt. A hölgy amúgy kedves volt, barátságos, bár közben szorgosan tette a dolgát, a zárás közeli tevékenységet. Beszélgettünk, például Ásotthalomról is. Egy Top Joyt ittam, 690 forintért, és ehhez a kiadáshoz még szervízdíj is csatlakozik, 69 forint képében.