Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

De nem az a hagyományosan elterjedt kínai gyorsétterem, amit majdnem minden sarkon vagy járdaszigeten találsz, hanem a ritkább, a wontonos. Alapvetően a Zhu ilyen, például a Nagymező utcában, szóval, kis kínai batyukról van szó, tésztába zárt húsgombócok, amiből levest is, meg mást is lehet készíteni. De ha nekem hisztek, akkor a Zhu sokkal jobb. Itt egyszál kínai pasi van, ő a pénztáros, a pultos, a szakács, a mosogató, nem beszél magyarul, de megoldod, mutogathatsz a színes képes étlapon vagy beszélsz angolul. Egy nő bejött a lányával, amíg ettem, elvitelre kért kaját, kétszer is állatnevet tévesztett, csirkékről beszélt, a pasi visszakérdezett, hogy "pork"? Az, az, mondta a nő, de nem segítettem neki, mert tapló volt. Majd otthon meglepődik és hátha ezután nyelvet is tanul. Én levest kértem, és rákkal kértem a gombócokat bele, frissen készül minden, a fickó elvonul hátra a konyhába matatni, és addig magára hagyja a vevőt vagy vevőket. Nagy a bizalma. Szóval kaptam a levest, nem volt valami jó, míg máshol ez a leves isteni! Kértem valami csípőst, de vagy nem volt neki, vagy nem akarta érteni. De nem mondom, hogy rossz volt, csak nem az a finom, amit vártam. A sült tészta marhahússal már sokkal jobb volt. Az evőeszközök gyalázatos módon vannak elhelyezve, ahogy a rosszabb helyeken szokás. Nos, olyan 2000 valamennyit fizettem a levesért is, meg a másodikárt is külön, de azt hiszem, nem az a hely, amit sűrűn fogok látogatni.

Szervizdíj 15%. Egyszer elég volt. Nehéz erre pontot adni. Legyen 3 pont, bár nyilván nem átlagos a hely.

Na, de most péntek este volt, szóval, némi panaszos sírásra azért mégis kaptam egy asztalt, de azzal a feltétellel, hogy eszünk-iszunk, mint állat, mert egy óra múlva jönnek ide. Jöttek a srácok, ezt tolmácsoltam, így jártunk, baj van, enni, inni, mint a vihar. . . Na, hát persze rendeltem egy vadas marhát knédlivel, hamar hozták és uhh, de jó volt! Hozzá hidegkomlós Bakalart ittam, micsoda öröm! A haver klasszikus cseh kolbászt tömött a fejébe, de ő alkoholmentes Bakalart ivott, szilvásat. És persze nyomtuk tovább: Otavsky Zlaty két korsóval, majd a Dudákot is, hogy ne maradjunk szomjasak, Nagyon eredményes beszélgetés és este volt, lefoglaltuk a helyet egy március végi péntekre és 20 főre, aztán majd meglátjuk. Ez egy szuper hely, közben a lány mondta, hogy nem kell sietnünk, sikerült átcsoportosítani, másokat máshová ültet, szóval semmi nem zavart. Kiszolgálás kitűnő! Étkek, italok csodásak! A végén megelőztem a fiúkat a fizetésnél, én akartam fizetni az egészet, 21493 forint volt, a tételeket és a minőséget nézve nem tartom soknak, a szervízdíj meg benne van, 2303 forint képében.

Az étlapon kínai, vietnami, thai és japán ételek is vannak, nagy választékban sushik is. Amit elsőre kinéztem, az ebédmenü, - van vietnami, thai és japán ebéd 3000 Ft körüli áron - arról kiderült, hogy csak hétköznap ebédidőben kérhető, hétvégén nem. Volt még egy másik étel, a mangósaláta, amit választottam volna, de éppen az sem volt. Ugyanígy jártam a Cooler italokkal, Mangó cooler sem volt, mivel elromlott a turmixgépük. Hát ez elég gyengén indult, de aztán sikerült csiszolni a hibán. Ettem csirkés és zöldséges gyozát (1890 Ft/4 db), tavaszi tekercset (1590 Ft/ 2 db), 8 db-os avokádó maki sushit (1770 Ft). A gyoza mirelit volt, talán a tavaszi tekercs is. A tálalás szép volt, az ízek a szokásosak. Minden korrekt volt, de semmi extra. Az árak kedvezőnek mondható, kifőzde árak, bár összesen 6270 Ft-ot fizettem, mivel van kötelező 10% szervizdíj is, szóval annyira azért nem olcsó hely mégsem, egy kicsit csalóka ez. A főételek árai 3-4000 Ft-nál alakulnak, pl. udon-yaki, pad thai, curry. A felszolgáló egy kedves fiatal ázsiai lány volt. A konyhán is ázsiai személyzet dolgozik. Talán családi vállalkozás. A környéken népszerűnek tűnik a hely. Gyenge 4-es.

Az 1800-as évek végén gróf Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, majd miniszterelnök megbízásából építették fel Ybl Miklós tervei alapján azt a klasszicista palotát, amely később báró Hatvany Ferenc birtokába került, a budapesti kulturális élet egyik emblematikus pontjává vált, és rengeteg híres festmény és műkincs otthonául is szolgált. Az épület a gyűjteménnyel együtt szinte teljesen megsemmisült a második világháborúban Buda ostromában. A közelmúltban történt újjáépítés azonban lehetővé tesz az évszázados örökség méltó továbbvitelét. Az étterem elegáns, felső kategóriás, minden szempontból luxus körülmények jellemzik. Az étlap alapvetően tradicionális magyar ételekre alapoz, pl. gulyásleves, marhapofa pörkölt, csirkepaprikás, de van pár nemzetközi prémium fogás is, pl. Angus Rib Eye kápia paprikával, 20. 500 Ft-ért. A főételek árai 6000 Ft-tól indulnak felfelé. A köretek is 2-3000 Ft-ba kerülnek, szóval egyértelműen drága helyről van szó, cserébe nem mindennapi miliőt, kiszolgálást és prémium kategóriás ételeket élvezhetünk. A megrendelt ételek előtt érkezett a házi ropogtatós, nem hétköznapi külsővel. Szinte a két legegyszerűbb tételt kértem ki az étlapról, de ezek is páratlanul finomak és különlegesen elkészítettek voltak. Dödölle kápia mártással (3500 Ft) és égetett karfiol hummusszal (4600 Ft). Kértem még mellé egy paradicsom salátát (1450 Ft), szerintem életemben nem ettem még ilyen finom "parisali"-t, de komolyan! Italként vörösáfonya levet ittam (1250 Ft). A panoráma is elképesztő az étteremből, ezt se feledjük el. Összességében a kötelező szervizdíjjal együtt 12ezer Ft felett fizettem, ami valóban nem kevés, de az ilyen alkalmakért, alkalmanként szerintem megérte. Különleges alkalmakra nagyon ajánlott hely az Aranybástya.

Ez azonban nem szegte kedvünket abban, hogy felkeressük a nevét viselő Cortez éttermet a Corvin sétányon, amely 2022-ben nyílt meg. A bejárat előtt várakozó fekete bika sem rémiszthetett el. Évekkel korábban jártunk már egyébként ezen a helyszínen, de akkoriban még egy rosszul pozícionált rock pub működött itt, nem valami nagy sikerrel. A hely szombaton este igencsak népszerűnek látszott, amikor kiderült, hogy nincs asztalfoglalásunk, akkor a bennünket fogadó középkorú pincér szabadkozva jelezte, hogy csak hátrébb tud ajánlani kevésbé előnyös elhelyezkedésű asztalt. Mi ezt nem bántuk, mert nem szerettünk volna a többi vendég sűrűjében ülni, és az első "fő" teremben elég közel voltak egymáshoz az asztalok. A dekorációban megjelentek a tipikus mexikói elemek, sombrero, koponyák, de nincs túltolva. Az étlappal a mexikói konyha sokszínű világát hozták el, a jól ismert street food ételek mellett más főételek is megjelennek, sőt, az argentin, chilei és észak-amerikai konyha néhány közkedvelt ételei közül is megkóstolhatunk párat. A főételek árai jellemzően 4500-6000 Ft között alakulnak, de a bélszín ételek és a 2 személyes Botanas tál 10ezer Ft környékén, illetve kicsivel felette árazódik. Az eddigi legjobb Chili con Carnét (4890 Ft) sikerült itt elfogyasztanunk, de a Taco (3890 Ft/2 db/adag) sem okozott csalódást, amit marhahússal és guacamoléval töltöttek meg, és persze zöldségekkel. Az italok terén örömmel fogadtuk profi pincérünk ajánlását, két tequilás koktélt kaptunk. La Catrina - Tequila silver, barna rum, ananász, körte, lime, maracuja, körömvirág tea volt az én italom (3490 Ft), illetve Margarita Cortez (Tequila silver, Cointreau, lime, mangó, jalapeno) 3190 Ft-ért. Amíg vártunk az ételeinkre, bekukkantottam a nyitott konyhán folyó serény műveletekbe, a szakácsok közül többen is mexikóiak vagy dél-amerikaiak, kedvesen mosolyogtak. Nagyon ízletes volt mindkét étel, a koktélok is pompásak, kellemes mexikói zene szólt megfelelő hangerővel, amolyan finom aláfestésként, összességében nagyon jól éreztük itt magunkat, nem is kérdés az 5 pont. Árban is korrekt.

Az újabb nekifutásra viszont sikerrel jártunk. A személyzet tagjai itt voltak a legkevésbé kedvesek, idejük nagy részét kinti dohányzással, illetve egymással való társalgással töltötték, a vendégekre így kevés figyelmük fordult. Viszont aznap is tanultunk valamit, végre kiderült, hogy a hely névadója a cseh jégkorong legendája, Jaromír Jágr, a név utáni 68-as szám pedig a modern kori cseh történelem fontos évszámára utal (a Varsó Szerződés csapatai által vérbe fojtott 1968-as prágai tavasz). A söröző alapterülete elég nagy, az első teremből még nyílik egy újabb, boltíves, kicsit retró, kicsit megkopott, de mégis barátságos, hozza a prágai sörözők hangulatát. A csapon cseh sörök sorakoznak, valamint üvegesben is elég szép a kínálat. A csapon lévők közül ittunk Bakalár premiumot (1290 Ft/5 dl), valamint az aktuális vendégsört (1090 Ft/3 dl), ami Bernard Amber vörös sör volt. A csapon volt még Dudák11 világos, Bakalár hidegen komlózott, Klostermann félbarna. Van pár cseh röviditaluk (2100 Ft/4 cl), tkp. pálinkák: Slivovica - szilva, Merunkovica - barack, Jablkovica - alma, Hruskovica - körte, Borovicka - boróka, cseh nyelvtanfolyamnak is beillő gyümölcsnevek. A rövid étlap 10 tételt tartalmaz, cseh tradicionális sörkorcsolyák. Ostravai füstös sült kolbász, Jaromir kencés mártogatós tál, Utopenec, Hermelin. Nem voltunk még éhesek, így az ételeket nem teszteltük, de talán egy következő alkalommal. Ez most összességében csak 4 pont lett, de bennük van a javítási lehetőség.