Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Esős, hideg, görény egy nap volt hétfőn, a Bikás parki metrómegállótól botladoztam a helyszín felé, egy Etele úti lakótelepen van, nem a főút felé néz, hanem befelé a gazos semmibe. Cím alapján megtalálható. Elég barátságtalanok a lányok, úgy látom, mindegyik inkább nyegle, az egyik rámpörkölt, hogy nem csuktam be rendesen az ajtót, azután valami poharakban keresni kezdte a megrendelést. Nagyon nehezen, de megtalálta egy cetlihalmazban. Négy rúd bejgli, kettő diós, egy mákos, egy meg gesztenyés. Ez 16000 forint. Nem tudom, mi a Budapest legjobb bejglije, nem ettem még az összesből, de ennél ettem már jobbat, de ez sem rossz, nem panaszkodom. Hogy drága a rudanként 4000 vagy sem, azt mindenki döntse el maga, a sarki kisboltban, ami magánbolt, 3400 forint/rúd. Viszont ez a Szurgent egy rendkívül népszerű hely, amíg ott szerencsétlenkedtem, legalább 10 ember jött be, kérni a megrendelt dolgokat. Ott helyben is le lehet ülni, de abszolút a hangulat hiánya nyomja rá a bélyegét, borús, esős, sötét nap, nem túl szép cukrászda, nem tudom, mikor jövök még ide és miért? Pedig a sütemények csábítók nagyon!

A levesre jó sokat kellett várni, mert háromnegyed óra múlva derült ki, hogy a halászlé elfogyott, helyette húslevest kaptam, ami finom volt, de inkább csak jó átlagos, ezt leszámítva a kiszolgálás kifejezetten udvarias és színvonalas. Az adagok nem túl nagyok, a három fogással jól tudtunk lakni. Érdemes volt felkeresni, de maradandó élményt nem nyújtott, árszínvonala miatt rendszeres vendégek nem leszünk.

Olvasod, hogy fizetsz 1200-at, majd a számla csak 850. A sör friss, élvezetes. Nem lenne ellenemre még betérni, pohárral szoktam inni kedvenc sörömet, s szívesebben fizetek érte 1000 forintnál kevesebbet.

A Hrabalból elzavartak, nincs hely, minden asztal foglalt, aztán bepróbálkoztam a Staropramenbe, hát itt lett egy box. Így aztán ide mentünk. Kicsi, kényelmetlen, de nem baj. Legalább sör van, háromféle csapolt Staropramen, meg még Guinness is. Azzal is kezdtünk. Négyen beszélgettünk, felmerült, hogy ennénk valamit, sörkorcsolyát, bármit. Hát, nehéz ez. . . pillanatnyilag nachos volt, kértünk valami ízetlen szószt is hozzá, pocsék rágcsálás volt, abba is hagytam. Helyben nincs konyha, hozatják, ha akarsz pizzát vagy hamburgert. Milyen snassz. . . Kértünk melegszendvicset, husosat. Szintén vacak volt, ízetlen. Van egy B-variáns, lehet gombásat kérni. , Szintén pocsék, hiába nyomsz rá mustárt, ketchupot, bármit. A WC nem normális, oda kell állnod a nagydolgát végző ajtaja elé, ha kijön, hátbavág az ajtóval és lefejeled a csempét. Amúgy meg sűrű, tömény vizeletszag volt bent, Szóval nyomasztó dolgok is vannak itt. A hely a belváros peremén van a Madách térnél, mindenféle kóbor turista ki-be mászkál, mindenféle nyelven üvöltöz, és megdöbbentő, de vannak családok, akik pici gyereket is hoznak késő este egy ilyen kocsmába. . . hahhh. . .

Fantasztikus élményprogramokat csinálnak, a bisztró lent meg egy másik élmény, én ugyan csak kóláztam és a pultra támaszkodva beszélgettem a végtelenül szimpatikus sráccal, aki kiszolgál, de teljesen megfogott a hely szelleme, nyilván eljövök még ide sütizni, kávézni és ki tudja, talán még rajzolni is!

A kiszolgálás nem különösebben kedves, a dizájn sem tőú hangulatos. Átlagos kocsma ez, mindent egybevetve, nálam 3 pont.

Legutóbb a minap, amikor a Balkezes Fenyős Greyjoy dupla-IPÁJát ittam. A kiszolgálásra egyesek panaszkodnak, nekem mindig szerencsém volt, ezúttal is egy nagyon kedves hölgy szolgált ki. Szép kerek 5 pont.

Ittam egy zöldalma-koriander limonádét, ami ízlett, továbbá egy pohár Hachico sört, amiről a pincér hölgy azt állította, hogy egy japán sör, s csak véletlen a részleges névazonosság az étteremmel a férfi társa elmondta, hogy a Cecei kisüzem főzi nekik és ők nevezték el így. Én utóbbinak hiszek, annál is inkább, hogy az Unptappden nem leltem a tételt japán sörként. Ötös közeli élmény volt ez.