Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Ebből alakult ki az ELTE Botanikus Kertje, ismertebb nevén a Füvészkert, majd az idők során a Klinikák külső tömbjének épületei által körülvéve, egyre kisebb helyre beszorítva a mai Józsefvárosban. Vártunk volna még egy kicsit a jobb időre, hogy meglátogassuk a történelmi múltú botanikus kertet, de az újságíró szövetség egyik szakosztálya január végén vezetett látogatásra invitált bennünket, amit örömmel elfogadtunk. Nagy szerencsénkre ragyogó napsütésben lehettünk a kert és vezetőinek vendégei. Így sokat láttunk és sokat megtudtunk az itt élő növények gyűjteményéről és az intézmény működtetéséről. Ez utóbbihoz tartozik, hogy a kertben fura szerkezetek övezték utunkat, amelyeket nappal nehéz is felismerni. A Garden of Lights idetelepítette erre a télre a Hupikék Törpikék fénykiállítást (2025. március 2-ig látogatható), amelynek megtekintése népszerű családi program esténként, a kertnek pedig fontos bevételi forrás az egyébként jórészt holtszezonban. Tél végén kinn még kevés a zöld, de az igazi attrakciók, az üvegházak, a Pálmaház és a Viktória-ház növényzete ilyenkor is teljes pompájában várja az érdeklődőket. A jókora Pálmaház nem sokkal fiatalabb magánál a kertnél, hiszen 160 éve lett kész, így az ország legrégebbi pálmaháza, de a teljes felújításnak köszönhetően tökéletes szépségű a látványos öntöttvas szerkezetével. A műemlékjellegű épületben trópusi és szubtrópusi növények köztük monumentális banánok, pálmák, egzotikus virágok között sétáltunk. A kert széleskörű ismertségét azonban Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regényének köszönheti, mivel cselekményének fontos színhelye a Füvészkert. Nemecsekkel a Viktória-házban találkoztunk, ahol a kedves, szomorkás szobor félig a medencébe merülve emlékeztet a történet tragikus sorsú kis hősére, hiszen halálát a többszöri megfürdetése miatti megfázás okozta. A Victoria-ház szobrot körülvevő vízi növényzete is a kert egyik kiemelkedő érdekessége: nevét az itt élő dél-amerikai óriás tündérrózsáról, a Victoria amazonicáról kapta, amelyet a brit Viktória királynő tiszteletére neveztek el így. A növény vízfelszínen úszó levelei ez idő tájt még nem érik el teljes nagyságukat, még várni kell, hogy olyan vastagok és erősek legyenek, amikor már egy kisgyereket is elbírnak. Talán ennek kipróbálására is szerveznek majd külön programot, de egyébként is változatos bemutatókon, vezetéseken lehet megismerni a Füvészkertet, vagy csak sétálni egy jót a házak között megbúvó zöld zugban.

Legutóbb meg pár napja tértünk be egy jóbarátommal, én ittam egy pohár saját márkás IPA-t, ő meg egy Teachers Cidert, továbbá Maurer Oszkár The Collective sorozatának Mézes fehérjét. Ezeket persze én is megkóstoltam. Pohár helyett korsót számoltak, de azok után ahogy beszélgettünk, meg ismerték is régről a jóbarátomat, kizártnak tartom a szándékosságot. Úgyhogy 5 pont az összélmény.

. . mit is mondjak? Az ember életében vannak kiemelt objektumok, sarkalatos pontok, szent zarándokhelyek, hát nekem az Apáthy az egyik, az biztos. Ezt mintha Aphrodité teremtette volna, a szerelem eleven helye, 50 évvel ezelőtt is az volt, és szinte nem változott semmit azóta. Életem regényének istennőivel jártam ide áldozni a lét oltárán, körben pironkodva pislákoltak a lábunk alatt heverő város fényei, míg mi itt fent. . . tartózkodtunk. De szép ez a hely éjjel és nappal is. Ma már egy kicsit eltöprengtem azon, hogy hogyan mertünk itt éjszaka mászkálni? Ha megnézed az odavezető utat, hát a legfinomabb szó rá, hogy veszélyes! Itt tényleg ne próbálj megbotlani, megtántorodni, megszédülni, mert semmi nem ment meg! Tulajdonképpen ez egy kis körút az erdőben a zöld jelzés mentén, a 80%-án semmiféle korlát, kapaszkodó nincs, csak a magad ügyességére vagy utalva. A szikla kilátópontja kiemelten veszélyes. Ha sáros, akkor még jobban. Szóval csak vigyázva! De megéri, állítom, nagyon jó kis kirándulóhely, a légvédelmi figyelőállás, amit sokan lövészbunkernek hisznek, ma is megvan, a barlangok is megvannak, van, ahová bemászhatsz, van, amit berácsoztak, de hát ez egy mészkő-hegység, ugyebár, persze, hogy vannak barlangok. Régebbek hajléktalanok tanyáztak bennük sokáig, mint az ősemberek. Most már sok tájékoztató tábla van, gyakorlatilag egy tanösvénnyé fejlesztették ezt a bejárható erdei ösvényt, és nagyon helyesen tették. Hát, szóval, végiglépdeltem az emlékeimen, nagyon jó kis testmozgás volt, ráadásuk egészséges is!

2 és 4 személyes egyszerű, dísztelen fenyőfa asztalkák, valamint hozzávaló fenyő zsámolyok, amelyek rövid idő után is hihetetlen kényelmetlenek tudnak lenni. Ugyanis sem háttámla, sem kartámla nincs rajtuk. A modern kor szelein szárnyalva papír alapú, nyomtatott, olvasható, megnézhető étlap nincs, még a személyzetnél sem. A QR kódot beolvasva lehet megnézni az étlapot, majd a telefonon kell leadni online a rendelést, bankkártyás fizetéssel. Előre. Ebből következőleg nincs blokk, számla, semmilyen nyomtatott formátumú fizetési bizonylat sem. Nekem ez az eljárás egyáltalán nem tetszett. Úgy gondolom, lehet alternatíva az online platform a fizetés és étlap tekintetében is, de hogy csak ez van, az szerintem nem jó irány. Az étteremnek az a koncepciója, hogy ők a tradicionális és autentikus ramen levesre fókuszálnak, így összesen 12 fogás szerepel csak az étlapjukon, mindegyik "tésztaleves", 9 ramen, 1 udon, 1 chasu-men, 1 tantanmen. Nincs más fogás, sem előétel, sem desszert, sem főétel. Ilyen koncepció azért akad többféle büfé esetében más nemzet konyháinál is, de ez is érdekes hozzáállás szerintem. A ramenekből egyféle méret van, nincs kis- vagy féladag. Az én választásom a chicken paitan ramen lett, ami azt jelenti, hogy "fehér" csirkés ramen leves. A lé sűrűbb, tejszerű, krémes, amiben egyébként nincs tejtermék, ezt az állagot csirkecsont és csirkeláb hosszú órákon át tartó lassú főzésével és sűrítésével nyerik. A vékonyra szelt csirkemell szeleteket teriyaki szósszal kenték meg, kukorica, bab, póréhagyma, fél főtt tojás, valamint fekete szezámmag került még a gazdag levesbe és persze a házi ramen tészta. Nagyon ízletes volt, viszont egyáltalán nem volt olcsó. 4580 Ft-ba került. Elég nagy adagnak nézett ki, de meg tudtam enni az egészet, és nem éreztem úgy, hogy mindjárt kipukkadnék. Ízre nekem tetszett a lé és a csirkehűs, a kukorica azonban nem passzolt hozzá, a babnak pedig semleges íze volt. Sima vizet lehet tölteni önkiszolgáló rendszerben a közös tartóból, szóval van "ingyen" víz. Mivel a leves összességében ízlett, 4 pontot adok, de nem lesz törzshely.

Azonos elemekből felépítve az un. "rács", majdnem 5 méter magas, aztán valami lény, talán amőba, ami szemmel láthatóan más anyagból van, bele akar mászni, vagy kimászni belőle, kinek-kinek képzete szerint. De lehet, hogy egy óriás Barba-gyerek és békésen játszik az építőjátékával.

És nem emlékezett rám, hogy lettem volna valaha itt, és én sem emlékeztem erre. Hát akkor igyunk erre egy korsó Pilsnert! Jól megmérte, lehúzta a habot, én még egy picikét állni is hagytam az asztalon, és nagyon kellemesem elidoggáltam, miközben romantikusan néztem a gyalogosforgalmát veszített körutat. Szólt a zene, de teljesen rendben volt, a helyhez, alkalomhoz illő, hangulati tényező. Van fenti galéria is, hangulatos az is, ott van fent a WC, meg beülhetsz egy Suzuki-imitációba is hülyéskedni. Szóval jókor, jó helyen találkoztunk, a söröző meg én, nekem tetszett.

Hétköznap ebédidőben 12-15 óra között kedvező árazású menüt kínálnak, a heti listában 1 leves, 1 előétel, 3 főétel, melyből egy vegetáriánus - tarkasügér tésztával, gesztenyével töltött karaj, zöldséges tésztabatyu -, 1 desszert. 2 fogás bármilyen kombinációban 4000 Ft, főétel nélkül 3200 Ft, plusz további fogás 800 Ft. Nagyon megérős ajánlat! Figyelembe véve, hogy a normál étlapon a főételek árai 6000 Ft-nál indulnak. A normál étlap sem hosszú, elfér 2 oldalon. Ebben a magyar konyha ikonikus fogásai mellett franciás, mediterrán vonalon nemzetközi ételek, valamint 4 féle Corvin burger szerepelt. Az étlapon külön feltüntették a glutén-, laktózmentes, illetve vegetáriánus ételeket. Egyetlen negatívum, amit említhetek, hogy csak bárszékes asztalnál volt szabad hely előzetes foglalás nélkül, de még ez is úgy lett kialakítva, hogy kényelmesnek bizonyult. 5 féle sör volt a csapon, a hazai vonalon a Monyó 2 söre: Flying Rabbit East Coast IPA és Crying Rabbit NEIPA (2000 Ft/4 dl korsó), a német Augustiner Helles Lagerbier (1950 Ft), a belga Blanche de Namur búzasör és a cseh Postrizinske barna lager. Az üveges sörök között is számos további tételre bukkanhatunk, a hazai kézműves sörházakból a Monyó mellett a Horizont és a Mad Scientist főzdétől is, de vannak külföldiek is. Különlegességként említhetőek a Barrel Aged Specials Gueuze sörök Belgiumból, ezek 0,75 literes kiszerelésűek 7200-21500 Ft közötti meglehetős árfekvésben. Kitűnő és nagyon intenzív volt a csokoládé soufflée (2700 Ft), mellé jól passzolt a Hugo Spritz (2500 Ft) és az Aperol Sour is (2400 Ft). A +15%-os szervizdíj magas szerintem a nem éppen olcsó árakra. Összességében egy kétségtelenül 5 pontos hely az én kategorizálásomban.

Jó ideig zárva voltak, majd egy időszakban csak zárt körű rendezvényeket tartottak, de most újra visszatért az élet náluk, hogy-a a régi kerékvágásba-e, az majd elválik. Leérkezve a lépcső aljára (nem akadálymentesített! ) egy amerikai westernfilm forgatási helyszínére érkezünk. A megvilágítás elégtelen, de a dekor szerintem kitűnő, bár már kissé megkopott, nem újszerű, de mégis igazán hangulatos. A fő terem hosszúkás kialakítású, a bárpult mögött kezdődnek az asztaluk, innen nyílik egy különterem, illetve a folyosó másik végén, a mosdók után van egy western kocsma egy másik bárpulttal, amit ottjártunkkor egyáltalán nem használtak. Az étlap és az itallap többszörösen, átragasztott, átírt, ez nem valami igényes megoldás! Az árak nincsenek irreálisan elszállva, a koktélok 2000-2500 Ft között mozognak. A sörkínálat nem tűnt túl izgalmasnak, a csapon Soproni, Soproni IPA, Krusovice, Heneken, Edelweiss, Mort Subite meggyes. A DEndre által évekkel ezelőtt jelzett kézműves sörök már nincsenek a kínálatban. Az étlap is lecserélődött, de alapvetően amerikai stílusú BBQ, Tex-mex fogások, kézműves burgerek vannak, de a tipikus magyaros fogás, a gulyásleves sem maradhatott ki. Az általam választott bükkfa parázson sült padlizsánkrém salátával és pirítóssal (1990 Ft) középszerű volt. A kenyér sima bolti toast kenyér, méltatlan egy magára valamennyire is adó étteremben. A saláta jellegtelen és íztelen volt. A padlizsánkrém szolid ízesítésű, de kellemes volt. A többiek által evett rántott hús, Cactus burger, Buffalo csirkeszárnyak hozták a szintet, de egyik sem volt kiemelkedő. Véleményem szerint ide a többség nem az ételek vagy italok miatt jár, sokkal inkább a westernes hangulat miatt. A kötelező szervizdíj +10%. A kiszolgáló pincér tapasztalatlan és ismerethiányos volt. Ajánlottra tettem, de csak a hangulat miatt.

Ha elfogynak a helyek az asztaloknál, a bárpult előtti bárszékeken még meg lehet pihenni 1-1 italra. A pultban dolgozó baristával és a rendelést felvevő egzotikus szépségű fiatal hölggyel is angolul lehetett csak kommunikálni. A bárpult dzsungel hangulatú, zöld növényzettel és déligyümölcsös tállal próbáltak egy kis afrikai/mediterrán hangulatot varázsolni ide a pesti télbe. A járdára telepített teraszuk télen is működik. A helyhiány miatt egy db koedukált WC-jük van, a mosdó/kézmosó kint található a folyosó beugrójában. A vizesblokk tisztasága javítható, a vendégtér e tekintetben patent. A padlón és a falon perzsaszőnyeg borítás. Az egy lapnyi brunch étlap árai meglepően magasak, bőven a budapesti átlagárat meghaladó, 5000 Ft feletti tartományban, amelyet még +15% kötelező szervizdíjjal fejeltek meg. Nem reális! Az ételkínálat meglepetésektől mentes, modern, trendy nemzetközi brunch fogásokból áll, tojásételek, granola, csirkés wrap tekercs, Texas pulled pork szendvics, Eggs Benedict, avokádós toast, példaképpen. A cappuccino korrekt volt, mondjuk, 1350 Ft-ért ez el is várható szerintem. Mellé semmi nem érkezett, gondolok itt akár egy pohár vízre, csokiszeletre, kis kekszre vagy bármi apróságra. Az italok is borzasztóan túlárazottak, az Ice Tea 1700 Ft, a limonádé 1900 Ft, a mangó shake 2500 Ft. Mindazonáltal a hely hangulata kellemes, ezért össz-élményként 4 pontot megérdemel.