La Maréda Étterem & Bisztró Győr

Márpedig azok igen kemény versenyek, a világsikert hozó Széll Tamás is e versenyeken mutatta meg először, mire képes. A La „Mareda” izgalmas, jó konyhát visz, a teljesítményhez képest igen korrekt árakon. A berendezés elegáns, lenyűgözőnek nem mondanám, a kiszolgálás kedves, udvarias. Kevés szó esik az ínyencek egymás közötti kommunikációjában az étteremről s ez bizony igazságtalanság. Beszélünk a Mádi udvarházról, a Tiszavirágról, a Brillről, az Anyukám mondtáról, s jól is tesszük, de érdemes beszélni a „La Maredaról” is.

Az ital is pillanatok alatt az asztalunkon volt, majd rendeltünk is gyorsan (rövid, de kellemesen exclusive étlap). Mivel a teraszon se nagyon volt hely, feltételeztük, hogy a jó időre, és a vasárnap délután fél kettőre tekintettel nem lesz előttünk hamar az étel, de bizakodtunk. Aztán a pincér hozott is egy kis ételváró étket, és akkor jelezte is, hogy mivel telt ház van, ezért egy kicsit többet kell majd várakoznunk, amit el is fogadtunk. Tetszett a hely, így akkor sem álltunk volna arrébb, ha már az első találkozásnál, az ital-, vagy max az ételrendelés előtt jelzi ezt, mindenesetre még így is korrekt volt, csak lehetett volna ezt másképp is. Aztán az étel valóban nagyon sokára, kb. 1 óra múlva került elénk. Az ízvilág, a dizájn azt hozta, amit vártunk egy ilyen helytől, semmi gond nem volt vele, majd fogyasztás után meglepően gyorsan a fizetésen is átestünk, tehát a lassú szervírozás tényleg nem a személyzeten, hanem a konyha túlterheltségén múlott. Mivel több izgalmas étel is van az étlapon, így vissza fogunk még térni, remélve, hogy talán kissé gyorsabban elénk kerül legközelebb a tányér.

Ezzel szemben a pincér telibe fogta meg a poharat a bor kiöntése közben, és persze rajta maradt az összes ujjlenyomata. ez elég kiábrándító volt.

Sajnos a limonádé nem friss citromléből készült, hanem valamilyen mű szirupból. A helyet ajánlanám akár ünnepi alkalmakra is. (limonádé nélkül)

Hiába volt elkerítve az utca "többi részétől", az emberek "belemásztak" a tányérunkba, a szemközti ház ablakából mozizták a teraszt, egy részeg fazon pedig megpróbált bennünket szórakoztatni. Bár nem voltak sokan, a pincér elég későn vette észre, hogy megérkeztünk, szinte meglepődve jött az asztalunkhoz, hogy hogy is kerültünk mi ide. Az ételekre nagyon sokat kellett várni, és a minőségük. . . hmmm. . . átlagon aluli volt. A grillezett hús nem volt teljesen átsütve és ízelten volt, a borjú pedig rágós. Az ár-érték arány pocsék. Mindet összevetve keserű szájízzel, jóval könnyebb pénztárcával és óráisi csalódással távoztunk.

Sajnos nem hallgattam rá. . . később mögöttünk egy olasz vendég is méltatlankodott a kiszolgálás lassúsága, miatt. . . stb. A hely belső berendezésére a modern sivárság volt a jellemző, ez különösen mellbevágó volt úgy hogy tudtuk (és az étterem vezetés is tudta, mert az étlap elé egy, amúgy hangulatos történeti áttekintést is illesztett), hogy egy olyan épületben étkezünk amely már a 17. századba is állt és ahol már a 18. században is vendéglő működött! A kiszolgálás nagyon lassú volt és jól érzékelhető zűrzavar jellemezte. A főpincér, aki merev és flegmatikus volt, a fülünk hallatára ecsetelte az egyik pincérlánynak mennyire nincs a helyzet magaslatán a konyha. A konyhából többször is kihallatszott, ahogy a személyzet kiabálva latolgatta, melyik étel hiányos, és melyiket van meg minden, és lehet vinni. Ebben amúgy szemmel láthatóan nem sikerült megegyezniük, mert a pincérlány háromszor is visszafordult a nekünk szánt étellel, mire sikerült kihoznia. Az evőeszközök foltosak voltak. Az ételek minősége általában rendben volt, ugyan, de sajnos volt kivétel, és most amikor szembesültem vele, hogy Győr legjobb éttermében ebédeltem, ez még inkább megdöbbent. Iz tekintetében a probléma a körettel volt, talán a kapkodás volt volt az oka. (A főpincér elkapott szavaiból azt vettük ki hogy két új kisegítő van a konyhán, és hogy nem tudják köretek tekintetében tartania lépést a szakáccsal? ) A lényeg az, hogy a schupfnudli amit a kacsasült mellé felszolgáltak, egyszerűen rossz ízű volt. A hely árai magasak voltak, ami azután vált csak igazán súlyos ténnyé, hogy miután két fogást is elfogyasztottam, rádöbbentem és éhesen kell felállnom az asztaltól. Keresztlányom ugyanígy járt. Én úgy gondolom a vendéglőknek mit olyan helyeknek vannak alapvetően közös tulajdonságaik. Minden ilyen intézmény Gordon Ramsay-től kezdve le egészen az utolsó, megélhetési kényszerből kebabost nyitó közel keleti illegális menekültig pusztán a józan ész alapján rendelkezik néhány közös, alapvető, és rangsorolható tulajdonsággal. A legalapvetőbb feladatuk, hogy az emberek el tudják verni az éhségüket itt. Ez az 1. -es szint, ezt szerintem mindegyiknek teljesítenie kell. A 2 szint az amikor az embereknek ízlik, az amivel elverik az éhségüket, a 3. szint pedig az hogy az emberek más egyéb módon is jól érzik magukat azon a helyen ahol elverik az éhségüket. Véleményem szerint az 1. szint olyan alap, mit ha kiveszünk, minden józan elme szerint borul az egész. Sajnos itt borult. . .