La Maréda Étterem & Bisztró Győr

Sajnos nem hallgattam rá. . . később mögöttünk egy olasz vendég is méltatlankodott a kiszolgálás lassúsága, miatt. . . stb. A hely belső berendezésére a modern sivárság volt a jellemző, ez különösen mellbevágó volt úgy hogy tudtuk (és az étterem vezetés is tudta, mert az étlap elé egy, amúgy hangulatos történeti áttekintést is illesztett), hogy egy olyan épületben étkezünk amely már a 17. századba is állt és ahol már a 18. században is vendéglő működött! A kiszolgálás nagyon lassú volt és jól érzékelhető zűrzavar jellemezte. A főpincér, aki merev és flegmatikus volt, a fülünk hallatára ecsetelte az egyik pincérlánynak mennyire nincs a helyzet magaslatán a konyha. A konyhából többször is kihallatszott, ahogy a személyzet kiabálva latolgatta, melyik étel hiányos, és melyiket van meg minden, és lehet vinni. Ebben amúgy szemmel láthatóan nem sikerült megegyezniük, mert a pincérlány háromszor is visszafordult a nekünk szánt étellel, mire sikerült kihoznia. Az evőeszközök foltosak voltak. Az ételek minősége általában rendben volt, ugyan, de sajnos volt kivétel, és most amikor szembesültem vele, hogy Győr legjobb éttermében ebédeltem, ez még inkább megdöbbent. Iz tekintetében a probléma a körettel volt, talán a kapkodás volt volt az oka. (A főpincér elkapott szavaiból azt vettük ki hogy két új kisegítő van a konyhán, és hogy nem tudják köretek tekintetében tartania lépést a szakáccsal? ) A lényeg az, hogy a schupfnudli amit a kacsasült mellé felszolgáltak, egyszerűen rossz ízű volt. A hely árai magasak voltak, ami azután vált csak igazán súlyos ténnyé, hogy miután két fogást is elfogyasztottam, rádöbbentem és éhesen kell felállnom az asztaltól. Keresztlányom ugyanígy járt. Én úgy gondolom a vendéglőknek mit olyan helyeknek vannak alapvetően közös tulajdonságaik. Minden ilyen intézmény Gordon Ramsay-től kezdve le egészen az utolsó, megélhetési kényszerből kebabost nyitó közel keleti illegális menekültig pusztán a józan ész alapján rendelkezik néhány közös, alapvető, és rangsorolható tulajdonsággal. A legalapvetőbb feladatuk, hogy az emberek el tudják verni az éhségüket itt. Ez az 1. -es szint, ezt szerintem mindegyiknek teljesítenie kell. A 2 szint az amikor az embereknek ízlik, az amivel elverik az éhségüket, a 3. szint pedig az hogy az emberek más egyéb módon is jól érzik magukat azon a helyen ahol elverik az éhségüket. Véleményem szerint az 1. szint olyan alap, mit ha kiveszünk, minden józan elme szerint borul az egész. Sajnos itt borult. . .

Tavaly októberben ismét ellátogattam ide, ettem egy kecskesajtos zöldhagyma velouté-t (1790) és egy csokigömbben érkező desszertet (2210 ft), amit a forró öntet olvasztott meg mindkettő kiváló volt, meglepett, hogy gyengécske ipari kenyeret adtak mellé. De attól még nem vonok le pontot. A kiszolgálás udvarias, de személytelen. Az árak magasak, de értékarányosak. A beltér elegáns, különösebb intimitást, otthonosságot nem ad.

Kicsit sajnáltuk, hogy a libaételek csak pár nappal látogatásunk után jönnek, de azért kellemes őszi ételekkel vigasztalódtunk. Ízelítőnek a - mostanában szokásos - paprikás túrókrémet kaptuk, ami remek helyben sütött burgonyás kenyérrel érkezett. Kislányomnak ugyan nem volt kedve kísérletezni, de a borjú bécsi zaftos, kellemes vastagságú volt. Kisfiam már izgalmasabb kacsamellet és combot választott, ami remek volt, bár igazán izgalmas a mellé tálalt cékla és káposztás nudli volt. A bárány és puliszka / polenta mellé nagyszerűen illett a gyömbéres sütőtök. A mangalicapofa-pörkölt és a paszternákrém illetve a mellé tálalt zöldhagymás kusz-kusz és különösen a zseniálisa zaftos mangalica-szűzpecsenye volt talán a legmeggyőzőbb. A kiszolgálás kedves és figyelmes, a gyermekekkel empatikus volt. A borlap is meggyőző, elég impulzív a pohárral megkóstolható kínálat is, és figyelnek, hogy - az amúgy is kiváló - a "helyi" pannonhalmi borvidék is képviselve legyen a Pannonhalmi Apátsági Pincészet révén. Egy kis mínusz a sörlapért azért jár. Sajnos Magyarországon - a Dreher Bak miatt - sokan - még ilyen szinten is - abban a tévhitben élnek, hogy a baksör az barna sör. Ezért szerepelhet az itallapon a Staropramen egyszerű cseh barna söre "bak" ként. A kézműves söröket a balatonvilágosi Hedon képviseli 3 nem túl jellegzetes darabbal, a Balatonvilágosi Láger, a Vertigo (hopláger) és a Helmut, a búza szerepel. Önmagukban semmi baj ezekkel, csak nem túl karakteres választás a színes hazai kínálatból, főleg a borlappal összevetve, ráadásul a borok ár-érték aránya is jóval barátságosabb a kicsit túlárazott (1000 Ft Satorpramen - 1350 Ft-os Hedon sörök) sörökhöz képest. Mindent összevetve remek, magas színvonalú konyha, szép tálalás, izgalmas ízek és ennek megfelelő árak jellemzik a La Mareda-t.

Az ételek nagyon gusztán néznek ki, szinte alig mertünk hozzányúlni a szépen tálalt ételhez, az ízük pedig éppen olyan finom volt, mint amennyire azt első ránézésre vártuk tőlük. Nagyon kellemes estét töltöttünk itt el, mindenkinek ajánlom a helyet.

Az ital is pillanatok alatt az asztalunkon volt, majd rendeltünk is gyorsan (rövid, de kellemesen exclusive étlap). Mivel a teraszon se nagyon volt hely, feltételeztük, hogy a jó időre, és a vasárnap délután fél kettőre tekintettel nem lesz előttünk hamar az étel, de bizakodtunk. Aztán a pincér hozott is egy kis ételváró étket, és akkor jelezte is, hogy mivel telt ház van, ezért egy kicsit többet kell majd várakoznunk, amit el is fogadtunk. Tetszett a hely, így akkor sem álltunk volna arrébb, ha már az első találkozásnál, az ital-, vagy max az ételrendelés előtt jelzi ezt, mindenesetre még így is korrekt volt, csak lehetett volna ezt másképp is. Aztán az étel valóban nagyon sokára, kb. 1 óra múlva került elénk. Az ízvilág, a dizájn azt hozta, amit vártunk egy ilyen helytől, semmi gond nem volt vele, majd fogyasztás után meglepően gyorsan a fizetésen is átestünk, tehát a lassú szervírozás tényleg nem a személyzeten, hanem a konyha túlterheltségén múlott. Mivel több izgalmas étel is van az étlapon, így vissza fogunk még térni, remélve, hogy talán kissé gyorsabban elénk kerül legközelebb a tányér.

A többi étel is finom volt, de a várakozás kicsit hosszúra nyúlt. Érdemes betérni ide.

Mind az előétel, mind a főétel csodálatos ízeket adott, bár az adagok nem voltak túlságosan laktatóak.