A Tantinak michelin-csillagot is szerzett, kár, hogy a csillag elnyerése után elváltak útjaik. Jelenleg a tatai Platán étteremben dolgozik és kápráztatja el az ínyenc vendégeket. A nemrégiben végre ide is sikerült eljutni. Egy pincérkülsejű, fehér inges, fekete nadrágos fiatalúr egy billentyűs hangszert cipelt épp a teraszra, neki jeleztem, hogy van asztalfoglalásom. Hamar ott termett egy lezserebbül öltözött másik úr, aki felvilágosított arról, hogy ő a pincér, én pedig a bárzenészt szólítottam meg. Mondom, eléggé pincér külseje volt neki is. Mire a pincér: „igen, szintetizátorral a hóna alatt. ” Nem volt kedvem az irónia miatt sarkon fordulni, ha már eljutottam idáig, csak annyit jeleztem, hogy egy pincér is segíthet hangszerszállításban. Némi várakozás után megkaptam az asztalomat és szerencsére az új pincér is érkezett, mert az előbbivel nem lett volna nagy kedvem a továbbiakban kommunikálni. Mi több, felszolgálóbőség volt, a három fogást más-más hozta ki, de mindhárman megkülönböztetetten kedvesek, udvariasak és kommunikatívak voltak. Köztük volt, mint megtudtam, Závodi Zsolt is, akivel a Costesben találkoztam először 2009-ben, akkor még nem tudtam, hogy üzletvezető, ezt a tényt, valamint a nevét az egyik kollegája árulta el most a Platánban. Pár év múlva a Baldaszti’s Grandban is volt szerencsénk egymáshoz, az meg külön jól esett, hogy két, elég régi találkozás után megismert. Egyébként a Platánban is vezető beosztást tölt be, de jó szokása szerint besegít a pincéreknek. Első fogásként wagyu marhát kértem (3450), amit kiváló állagú spárgával és jól sikerült ponzu mártással szolgáltak fel, amint azt az étlap is rögzíti. De e „bevallott” főelemeken kívül voltak még tányéron tojásfehérjegyöngyök, turbolyalevélkék, bodzavirágok, s pár olyan hajtás, amit nem tudtam beazonosítani. Vagy saját fűszerkertjük van, vagy nagyon jó beszállítójuk, vagy mindkettő. A második fogásként kért halconsommé (1750) is vibrálóan izgalmas volt, kár, hogy halszósszal is ráerősítettek, ami elnyomta a lé természetes ízét. A tálalás ezúttal sem okozott csalódást. A desszerteket nem Pesti István jegyezte, hanem Bodonyi István cukrászmester, akinek kompozícióit a pultban lehetett megtekinteni, legmeglepőbb a páratlanul jó ár/érték arány volt. Kértem egy mákos erdei mousse-t (560) valamint egy somlói átiratot (850), ezek is kiemelkedőek voltak. Mindehhez csodálatos kilátás társult egy tóparti teraszról, kifogástalan kiszolgálás és kellemes élő zene. Elégedettségi indexem szubjektíve 100% felett volt. Mindenkinek jó szívvel ajánlom a Platánt, aki komplex élményt, a teljességet és tökéletességet keresi egy étteremben.
