Platán Restaurant & Café Tata

Gondoltam semmi gond, biztos sok a foglalás, meg tényleg nem ebédelni tértünk be, végül is érthető. Átkísértek minket a fő és igen dekoratív teremből egy külön helyiségbe, ami simán elment egy átlagos cukrászda átlagos kinézetének. Itt már kicsit furcsa volt, a két helyiség közti különbség, de végülis még oké lett volna, mások is ott ették a sütijeiket. Az újabb meglepetés akkor ért minket, amikor a mosdón túl egy "külön terembe" (igen, így külön írva! ) vezettek minket, aminek az eredeti funkcióját nehéz volna megállapítani: két 3 fős műbőr kanapé, egy kopott karfás szék, egy térd magasságú fa dohányzóasztal, ami se éttermi, se cukrászdai termék kulturált elfogyasztására nem alkalmas. Azt hiszem érzésre a pincérek pihenő-beszélgető helyisége lehetett, mivel az asztal túl alacsony volt, és semmilyen asztali terítőnek, fogasnak nyoma sem volt. A pocsék kávé és az átlagos sütemények itt kerültek felszolgálásra. Egy olyan helyiségben, ahol nem szívesen ülsz 10 percnél tovább, egy Michelin csillagos étteremben, ahol végig az volt az érzésed, ha nem eszed végig a drága menüt, akkor alacsonyabb értékű vendég vagy, és ezt éreztetik is veled. A helyzet annyira extrém meglepő és abszurd volt, h még tiltakozni sem jutott eszembe, h bocsi, ha nincs hely megyünk máshova. Van a kiszolgálásnak egy szintje, ami már igazán kifinomultan lenéző, és mát nincs lejjebb. Egy ilyen árszintű étteremben-kávézóban ez szégyen! Nem ajánlom a helyet senkinek!

) Szerettem volna olyan asztalhoz ülni, ahol nem süt a szemembe a nap. Ez lehetetlen volt a flegma úr szerint. Megértem , hogy az egy négy személyes asztal volt, de szinte üres volt az étterem. Mire megebédeltünk rajtunk kívül senki nem volt ott. Mikor a kötelező asztalunknál kértem, hogy húzzák el a függönyt dünnyögés kíséretében ment csak. Az étlap valóban csekély választékkal rendelkezik,VISZONT az ételek rendkívül finomak voltak. Én nem kifogásolom a mennyiséget, hiszen egy egészségesen étkező ember nem délben akar jól lakni egész napra egy hatalmas adag étellel. A desszertet fura volt, hogy az asztalunkat elhagyva kell a hűtőpultból kiválasztani. Elvitelre is kértünk süteményt, de a dobozban utólag vettük észre, hogy nem a kért mennyiség és milyenségű süteményeket kaptuk. Sajnos a számlát nem hoztam el, így nem tudom igazolni. A számla 11. 270 Ft volt. 13. 000et adtam a bunkó viselkedés ellenére. És akkor visszatérnék a kabátra. . . távozáskor még csak ránk sem néztek és már az egyik lábam kívül volt az ajtón mikor eszükbe jutott köszönni. Szóval a kabátom kifelé már felvehettem úgy ahogy akartam. Lehet kevés volt a szervízdíj? ? Nevetségessé tették magukat és a helyet is lenyomták, de úgy látom ezt nem csak én érzékelem. A Szakács maradjon, a többinek útilaput a talpára, de minimum egy tréning Hogyan viselkedjünk vendégekkel témakörben!

Az italkiszolgálás lassú, és ebben a szörnyű 15 percben azon kellett gondolkodni, hogy az ital elfogyasztása után inkább továbbállunk evés nélkül, mert az étlap botrányosan rövid. Már a weboldalukon is rövid volt, ami a valóságban már csak kb. 5 főételt jelentett, és a netes hasonló nevű ételhez képest jelentősen drágábban. Steak 4190 helyett 5990 Ft (+30%! ! ! ! ). Végül maradtunk. . . Sajnos. Az ital kihozása után 2 perccel megjelentek az első darazsak. A poharamban még az előző vendég koktélja utáni gyümölcscafat fel volt ragadva belülről, és ott lebegett két különböző helyen is. Bő fél óra várakozás után megkaptuk a megrendelt ételt is, igaz a kiszolgálás közben mindkét pincér az ételünket tartva lepacsizott valakivel az utcán, és beszélgettek is pár percig. A főétel kettő darab "tórúrudi" méretű jércemell csík volt, rengeteg zöld rizottóval, plusz díszítésnek egy kis növény. És ennyi. Semmi sajáta, semmi válozatosság, semmi extra. Kinézetre mintha zöld tejberizsbe véletlenül beleejtettek volna két darab vékony hússzeletet, amire ráesett volna egy csipet tyúkhúr. Hát jó. . . Ízre viszont különösen finom volt, kár, hogy az élmény nekem 5 percig, barátnőmnek 8 percig tartott, mert pikk-pakk elfogyott az adag. Szerencsére, mert addigra már 4 darázs is megkívánta az ételünket, így tulajdonképpen siettünk is, mert a darazsak különösen agresszívak voltak. Fizetéskor ismét 10 perc várakozás. Soha többet. Pozitívum a hely elhelyezkedése.

Már többször is megfordultunk az étteremben mert nagyon szép helyen van, előtte sem volt jó konyhájuk, de amióta ez a michelin csillagos szakács van azóta meg még rosszabb,amúgy sem bírom ezeket a túlsztárolt szakácsokat, akik akkora művésznek képzelik magukat, hogy közben, meg elfelejtenek főzni. Mindenféle kreálmányokat,halom pénzért adnak,ez az ő tudományuk.

Ki akartuk próbálni mint étterem, de az étlapi árakat meglátva úgy gondoltuk, ma nem nem vagyunk éhesek, „csak” kávét és süteményt kértünk. Így sem úsztuk meg 3000 alatt. De a székek kényelmesek voltak , a kilátás szinte „relax” állapotba sodort, tényleg, néhány percre el is feledtem hol vagyok, csak átéreztem a víz illatát miközben a hűs szél simogatta az arcomat. Szinte mindenkinél volt fényképezőgép, fényképezték magukat, vagy a kilátást, pedig nem is az alpokban voltunk. Mindenképpen próbálják ki, csak a kilátás miatt is, de közben igyanak egy kávét is. Nézzék meg az étlapot, talán egyenek is, ha találnak a pénztárcájuknak megfelelőt!

Kevés volt a választék, az őz, nyúl, és steak nálam eleve kiesett a lehetőségek közül. Sokat vártunk a főételre. Biztos ügyes a szakács, de nem ez volt a nekünk való étterem.

A Tantinak michelin-csillagot is szerzett, kár, hogy a csillag elnyerése után elváltak útjaik. Jelenleg a tatai Platán étteremben dolgozik és kápráztatja el az ínyenc vendégeket. A nemrégiben végre ide is sikerült eljutni. Egy pincérkülsejű, fehér inges, fekete nadrágos fiatalúr egy billentyűs hangszert cipelt épp a teraszra, neki jeleztem, hogy van asztalfoglalásom. Hamar ott termett egy lezserebbül öltözött másik úr, aki felvilágosított arról, hogy ő a pincér, én pedig a bárzenészt szólítottam meg. Mondom, eléggé pincér külseje volt neki is. Mire a pincér: „igen, szintetizátorral a hóna alatt. ” Nem volt kedvem az irónia miatt sarkon fordulni, ha már eljutottam idáig, csak annyit jeleztem, hogy egy pincér is segíthet hangszerszállításban. Némi várakozás után megkaptam az asztalomat és szerencsére az új pincér is érkezett, mert az előbbivel nem lett volna nagy kedvem a továbbiakban kommunikálni. Mi több, felszolgálóbőség volt, a három fogást más-más hozta ki, de mindhárman megkülönböztetetten kedvesek, udvariasak és kommunikatívak voltak. Köztük volt, mint megtudtam, Závodi Zsolt is, akivel a Costesben találkoztam először 2009-ben, akkor még nem tudtam, hogy üzletvezető, ezt a tényt, valamint a nevét az egyik kollegája árulta el most a Platánban. Pár év múlva a Baldaszti’s Grandban is volt szerencsénk egymáshoz, az meg külön jól esett, hogy két, elég régi találkozás után megismert. Egyébként a Platánban is vezető beosztást tölt be, de jó szokása szerint besegít a pincéreknek. Első fogásként wagyu marhát kértem (3450), amit kiváló állagú spárgával és jól sikerült ponzu mártással szolgáltak fel, amint azt az étlap is rögzíti. De e „bevallott” főelemeken kívül voltak még tányéron tojásfehérjegyöngyök, turbolyalevélkék, bodzavirágok, s pár olyan hajtás, amit nem tudtam beazonosítani. Vagy saját fűszerkertjük van, vagy nagyon jó beszállítójuk, vagy mindkettő. A második fogásként kért halconsommé (1750) is vibrálóan izgalmas volt, kár, hogy halszósszal is ráerősítettek, ami elnyomta a lé természetes ízét. A tálalás ezúttal sem okozott csalódást. A desszerteket nem Pesti István jegyezte, hanem Bodonyi István cukrászmester, akinek kompozícióit a pultban lehetett megtekinteni, legmeglepőbb a páratlanul jó ár/érték arány volt. Kértem egy mákos erdei mousse-t (560) valamint egy somlói átiratot (850), ezek is kiemelkedőek voltak. Mindehhez csodálatos kilátás társult egy tóparti teraszról, kifogástalan kiszolgálás és kellemes élő zene. Elégedettségi indexem szubjektíve 100% felett volt. Mindenkinek jó szívvel ajánlom a Platánt, aki komplex élményt, a teljességet és tökéletességet keresi egy étteremben.

Már eleve a hely adottságai is kitűnőek,középkori vár,vízpart,ízléses épület. A kiszolgálás, a pincérek figyelmessége lenyűgöző volt. Tatán töltött időnk rövidsége miatt inkább a menüsort részesítettük előnyben az egyébként remek ételválasztékból. Csodálatos gasztronómiai élményben volt részünk, kivétel nélkül mindannyiunk elő- és főétele kifogástalan volt ízvilágában,a tálalás pedig minden reményünket felülmúlta. A menüsor desszertje tette fel a pontot a nagy i-re: "pisztácia,ribizli,virágok", ennél finomabbat soha nem ettem! Szinte hihetetlen,de nem sikerült semmiféle kifogásolni valót találnunk,ezért meg kell állapítanom, hogy az étterem méltán büszke lehet remek hírnevére, no és persze
A Séfre! Köszönjük a feledhetetlen élményt, vissza fogunk térni!

. . , úgy nézett ki, mint egy megcsonkított madártetem! A párolt káposztát valószínű összekeverték a kacsacombbal, mert azt nem sikerült megpárolni, inkább sütötték. A kérésünknek eleget téve, a gyermekünknek vajas-burgonyát hoztak köretként, de párolt káposztát már neki nem adtak. . . ! "Hab a tortán" : a tányérjaink körül száguldozó zöld döglegyek (fúj! ). . . A szomszédos asztalnál a gyermek-etetőszék gyerekestől,ételestől szétesett, és a pincérek egyikének sem sikerült azonnal segíteni, sőt, sugdolózva kivonultak a teraszra, majd egy hölgy-alkalmazott jött oda -miközben az anyuka próbálta a rémült kicsit nyugtatni- és még csak annyit sem mondott senki, hogy elnézést, vagy sajnáljuk az esetet. Szóval összességében: akárki is a főszakácsuk, ahhoz nagyon-nagyon sokat kellene változni és változtatni, hogy VENDÉGLÁTÓ étterem legyen a Platán. Kerüljék el nagy ívben ! ! ! !