Csillagvár Étterem Balatonszentgyörgy

Az ételek ízvilága és a sokféleség "kárpótolt" azért, mert valóban a pincérek munkája hagy kivánnivalót maga után. . . Főleg ezen kellene változtatnia az étterem vezetőségének, mert egyébként nagyon jó helyen fekszik. Az erre autózóknak jó lehetőség a megállásra, mi is így "fedeztük fel".

Egyszerű fogásokat, főként frissensülteket kínál, amiket nem is nagyon lehet elrontani, így az étterem gyakorlatilag hozza a kötelező szintet. De pl. egy egy fogás mellé tálalt párolt zöldségköret már kevésbé jó. Az étterem nagyon népszerű a helyiek és a turisták körében egyaránt, így csúcsidőben gyakori a teltház. A pincérek is le vannak terhelve ezáltal, így a felszolgálásnál előfordul néha egy egy hiányosság, de ha a vendég megemlíti, akkor kedvesen, udvariasan korrigálják a hibát. És teltház esetén az ételre is kicsit többet kell várni. Összességében ez egy elfogadható étterem, ami az alacsony árak és a nagy adagok miatt közkedvelt. Az "átlagos" értékelés nem lehúzás, mert nincs különösebb probléma a Csillagvárral, de vannak jobb, színvonalasabb helyek is.

A miért a címnek a grillezett zöldséget adtam, az azért van, mert "epés" barátom ilyen körettel kérte a főételt. Amikor az olajtól tocsogó köretet szóvá tette, akkor a válasz annyi volt, hogy nálunk ilyen. Se egy bocs, se utalás a cserére, se. . . Akkor voltam utoljára.

A felszolgálók morózusak és feszültek, de talán a nagy tömeg és az olcsó étkekre várakozó vendégek miatt. A választék közepes szintű, és az otthoni egyszerűséget tükrözi, de az ételek hatalmas adagok, nagyon megfizethető áron. Ennek is tudható be a nagy tömeg még október eleji hétköznapon is. Az ételek minősége viszont teljesen átlagos, sőőőt nagyon átlagos. Konkrétan; nem éreztük jól magunkat. Ide randit vagy üzleti megbeszélést szervezni nem érdemes, de ha valakit csak a mennyiség érdekel, annak megfelelő lesz.

Volt, hogy már jó előre foglaltunk asztalt anyukám születésnapjára, aki mozgáskorlátozott, nehezen megy egy agyvérzés következtében. Odaértünk, és hiába volt a foglalás - húsz percet álltunk, és nem voltak képesek még egy széket sem hozni. Természetesen nem vártuk meg, átmentünk egy másik étterembe. Itt teljesen kiábrándultam, és innentől fogva sem én, sem a családom nem tesszük be a lábunkat erre a helyre. Biztosan fontos a profit, de a minőségi kiszolgálás szerintem fontosabb. Itt pedig azt nem kapni. . .

Párom fatányérost evett, mondanom sem kell, hogy az étel alatt a fatányéron szépen összegyűlt kosz volt, szerintem nem is mosogatják rendesen, illetve nem tudom, ez mennyire HACCP kompatibilis. . Pörgés az viszont van, ez látszik is a dolgozókon, érdekük, hogy minél gyorsabban cserélődjenek az asztalok, hiszen az hozza a legtöbb hasznot. Személytelen, óriási az étterem, az asztalok ragadtak az italmaradványoktól, egyáltalán nem voltak tiszták. Már ha egyáltalán talál magának helyet az ember. Összegezve lehet hogy olcsó, viszont a körülmények nem voltak megfelelőek. Szerintem pedig egy étterem esetében ez nem elhanyagolható. A vendégfogadásról nem is beszélve. Nem jövünk ide többet.

5-ből 2 pont. Akkor menjetek ide ha nem vagytok igényesek különösebben és nem zavarnak az összetákolt ételek, hanem az a cél hogy sokat egyél.

Azt hiszem erre a helyre is ez vonatkozott. A szomszéd asztalnál már várhattak egy ideje a savanyúságra (a többi már az asztalon volt), de a pincér 3x is csak annyit mondott, "elnézést, majd a kolléga. . . " (! ! ! ). Végre jött hozzánk is a pincér. Üveges tekintett, koszos ruha, mint akiben már van pár feles. . . Kérünk étlapot. Na és itt megpróbálom idézni pontosan: "Na idefigyeljenek! Van nekem egy másik ajánlatom, hátha meg tudunk egyezni! " Mi van? És mondja a mondókáját. . . Na itt köszöntük meg és felálltunk. "De tudok hozni étlapot is ha kérik! " Ezt kértem már először is nem? De hagyjuk. . . Hogy ezt a helyet nagy ívben fogom elkerülni ezek után, az holtbiztos.

A harmadik adag roston harcsa volt, zöldkörettel. A harcsa jéghideg és nagyon-nagyon sós volt. A negyedik adag rántott csirkemell, csak sajnos a vegyes köret helyett egy halom zöldséggel, egy olyan embernek, aki nem eszik zöldséget. Ezek után már hiába mosolygot kedvesen a fizetőpincér.

Először örültünk, hogy milyen jó, nekünk van helyünk. De sajnos már belépéskor kicsit elment a kedvünk a helytől, hisz hatalmas zsibongás, az asztalunk tele morzsákkal, rizs szemekkel, a padlón uborkaszeleteket kellett kerülgetni és szinte fekete volt a fehér járólap. Az asztalunkhoz érve egyből mondani kellett mit szeretnénk inni, de a pincér kétszer visszajött, hogy mit is mondtunk, mert elfelejtette. Aztán rendeltünk egy kétszemélyes tálat és egy nagy lepényt. Persze ehhez is a fiatal pincér visszajött, hogy nem tudja milyen lepényt kértünk. Mivel kis félreértés volt a pincér és köztünk (ő görög lepényt mondott végig, hogy azt kértünk-e pedig az étlapon gyros-os volt) ezért egy másik pincér jött tisztázni a félreértést és közölte, hogy elnézést, hogy a pincérünk h. . . . [moderálva - a szerk. ]. Ezután a tálat hozta egy harmadik pincér és egy negyedik vette észre, hogy nincs evőeszközünk, se tányérunk. Mondták, hogy a lepényre kicsit várni kell. A tálat Édesapám és a testvérem elkezdték enni. A minőség szörnyű volt, a sült krumpli újra lett melegítve, a rizs kemény volt, a cigány pecsenyénél rágósabbat még nem ettünk és a többi rántott hús ízetlen és valószínű újramelegített volt. A tál felénél járva megkérdeztük, hogy hol a lepény? Mondták, hogy meg van úszva a pizzaszakács, kis türelmet még kérnek. Közben vagy 3-an kaptak elvitelre pizzát, akik utánunk jöttek. . . A tál elfogyott, a lepény sehol. Közben lecserélődtek már mellettünk az asztalok, mindenki rendelt, evett és fizetett, de mi még mindig a lepényre vártunk. A helyzet már annyira kellemetlen volt, hogy mondtuk, nem is kell a lepény, szeretnénk fizetni. Kb. az 5. pincér volt a fizettetős hölgy. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a mellettünk lévő fiatalok, akik akkor jöttek, amikor mi már csak a lepényre vártunk (másfél órája), előbb fizettek mint mi. Nagy nehezen fizettünk, persze értetlenkedés volt a lepény miatt. Fizetés közben még odajöttek, hogy kész a lepény, kérjük-e. Mondtuk, hogy tartsák meg a lepényüket ezek után. Hozzáteszek annyit, hogy az ünnepelt Édesanyámmal nem tudunk enni. Nagyon jó kis szülinap volt. . . Soha többet be nem tesszük a lábunkat oda.