Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
De még nem az étteremben. Ott meg kell állni a terasz szélén és várni, hogy akad-e hely valahol a komplexumban. Mások is várnak. Végül bebeszéljük magunkat, hárman vagyunk, a pult előtt kaptunk egy nem túl elegáns helyen lévő asztalt, de most megteszi ez is. A hely hangulata egy retro SZOT-üdülő. A terítés szolid, nem túl igényes. Elég soká jönnek felvenni a rendelést, de hát teltház van. Amikor végre megvan, akkor már nem nagyon soká meg is kapjuk. Nem nagy a választék, kifejezetten korlátozott, de igényes. A bogdányi húsleves mellé, ami marhából és csirkéből is van, velőscsont is jár pirítóssal, fokhagymával, kifejezettem gusztusos, nagyon finom! Fedőt nem kaptam a kis piros fazekamra, amit mások viszont igen, így egy kicsit elhűlt a levesem. Jól esett volna, ha bors és só van az asztalon, nem volt, de önellátó módon beszereztem máshonnan. Jól esett volna egy kis csípős kiegészítő is, de ezt nem lehet mindenkitől kérni, maguktól nem hozzák, így enélkül is megettem. A rántott csirkecomb kifejezetten átlagon felüli, ízes, porhanyós, igazi találat, a hozzáadott krumplisalátában még a tökmagolaj íze is benne ült, előnyére! Hogy még egy tonikot szerettem volna rendelni, az italos „nekem nincs táblagépem” jelszóval utasította el. Viszont szólt másnak, akinek viszont volt. Táblagép nélkül már tonik sincs. Az nem nagyon tetszett, hogy evés közben átnyúlt az arcom előtt egy tetovált kéz, és úgy vette el a túloldalra helyezett evőeszközt, holott meg is kerülhetett volna simán. De ma már nincsenek illemszabályok, az emberek úgy ülnek az éttermekben, mintha sohasem hallottak volna ilyenekről, anyuka könyököl evés közben a gyerek előtt, apuka mobilozik. más családnak meg evés közben az asztal alatt az ölében a keze, az öltözködésről meg ne is beszéljünk. Szabados kor. Nincs példa, minta. De összességében erősen ajánlható a hely! A korról nem az étterem tehet.
