Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

" Hát, ez egy félszáz éves szonettből van, de voltam én valaha Orgoványban? Nem. S miért nem? Mert egy lusta suttyó voltam. De ennek vége. Fúú, öcsém, az innen vagy 50 kilométer! Na és, van autód, nem? De van ott étterem egyáltalán? Van, ide van írva, hogy Regős Vendéglő. . . és nyitva van? Mint a pinty! Ide van írva, hogy szombaton 10-től 21-ig! Na, hajrá! Így aztán egyszer csak odaértem ante portas! Mennék is befelé, egy kedélyes bennszülött rámkérdez, hogy hová megy? Hát oda az étterembe! Nincs az nyitva! De itt a főnök, beszéljen azzal! Bemegyek a kis vidám pavilonba, ami tulajdonképpen egy lottózó meg büfé is egyben, mindenkinek köszönök, hogy jó napot öreganyám, jó napot öregapám, mint a mesékben. A pultba a szép szál nagydarab ember, meg a pulton rakottkrumplit kajáló nő megnyugtatott, hogy igen, tényleg ők azok, de nincs nyitva, nem is szokott az ilyenkor nyitva lenni, csak rendezvény esetén. Ááá, a franca. Ezért pörköltem végig a futóhomokon. . . de akkor legalább kérek egy üdítőt, mondtam nyomorultul, és magamba roskadtam. Ó, hát ha ilyen szerencsétlenül járt a garabonciás úr, akkor ne búslakodjon neki, mint a bujdosó kurucok, hanem a vendégem egy italra, ls így is lett. Azért nem írtam árat. Aztán szépen tanácsokat kaptam, hogy hogyan menjek tovább Izsákra, és ott mit keressek és hol. Még 10 km. Ennyi történt.

Azaz csak néhány. Hát igyunk ott. A pultban több lány volt, mint vendég a térben, jó ez, ennél nagyobb társaság nem is hiányzott. A lányok picit barátságtalanok, később minden jobb lesz, megnyílnak, mosolyognak is. Hideg vagy meleg tejet? Hideget. És még mit szabad? Miért, mit ajánl, na igaz is, rá vagyok beszélve, akkor már legyen süti is. Keres a szemem, ezt a lilapöttyöst. . . az egyébként egy vaníliás gyümölcsös, a három deci tej volt 480 forint, a süti meg 790. Kicsit száraznak éreztem, de békés elmajszolás volt. Régen voltam itt bent, mintha átrendezték volna a belső teret. Amúgy rendben van az egész.

Az emeleten van egy terem, ahol családi vagy más összejöveteleket lehet tartani. Az ehhez tartozó mellékhelyiség független az étteremhez tartozótól. Ide az étterem kikerülésével fel lehet jutni. Az egyetlen hátrány (már ha annak nevezhető), hogy a bejárathoz vezető (külső) lépcső kekeny, nem való ittas embereknek. . . :-)

Jellegtelen ház a sínekhez és a centrumhoz közel, látszik a kiállítás egy része a kapuból, kapu zárva, csengő van, nyomom. Semmi. Valaki arra jön, mondja, hogy de, ez a kocsija, itthon van az, csak próbálja keresni. Próbálom, semmi. Elmegyek, elautózom pár órát, visszajövök, nyomom a csengőt, semmi. Valamelyik szomszéd megszán, odajön, szól, hogy ááá, hiába nyomja, nem hall az semmit! ! Ááá, hát akkor ez a magyarázat! Ezért nincs telefonszám, ezért van e-mail cím megadva, ez a megoldás, így kell idejönni. Bár. . . ismerve egy-két siketet, azért tudom, hogy olyan csengőjük van, hogy világit, ahová csak felszerették bent, egyébként nem lenne semmi értelme. Néhány érdekes koreográfiát eltáncoltam az ablak előtt, mondjuk az egérkirályt a Diótörőből, hátha kinéz. . . de hiába, semmi. Akkor ennyit tudj erről előzetesen!

Ebből a szempontból vacak egy dolog a bolyongás faluról falura, ha ilyen fura, esetleges a nyitvatartás. De nyilván ezt hozta a gyakorlat, a tapasztalat, én meg nem készültem fel erre. Kora délután van, de legalább ihatok valamit? Ok, azt lehet. Hát ilyen szerencsém volt. Az éhhaláltól nem, de a szomjanhalástól megmentett a bolt. A hölgy amúgy kedves volt, barátságos, bár közben szorgosan tette a dolgát, a zárás közeli tevékenységet. Beszélgettünk, például Ásotthalomról is. Egy Top Joyt ittam, 690 forintért, és ehhez a kiadáshoz még szervízdíj is csatlakozik, 69 forint képében.

. . mert egy oldalról lassan hozzászoktunk, hogy gyalázatos antiszemitákat rehabilitálunk, talapzatra emelünk, iskolát nevezünk el róluk, meg bizonyos egyházi inkvizítoroknak, meg ÁVH-s verőlegényeknek is kultusza van, népnyúzó, boszorkányt égető, karlevágó, felnégyelő királyoknak glóriája fénylik, de amit Prónayék csináltak, azt csak tátott szájjal hallgathatja Dario Argento, Mario Bava vagy más horror-rendezők, mert a nyomába sem érnek. Aztán itt áll, süt rá a nap, megnézheti mindenki, mi meg megyünk tovább, mintha mi sem történt volna.

Átmehetsz gyalog is, 700-800 méter és út közben megnézheted a magyar szentek szobrait is, vagy átmehetsz autóval, aztán akkor hosszabb, de kényelmesebb. Azért mentem autóval, mert ha otthagyom a kocsit, akkor majd vissza is kell gyalogolni érte,. Tehát cél az ásatás. Az Aranymonostorban megtudtad, hogy a terület tele van halottakkal, sokfelé, több rétegben fekszenek egymáson. A tatárok temetetlenül is hagytak itt a lakosságból, aki menekülés közben halt meg, az hasra esett, úgy maradt, aztán lassan befogadta a puszta, a föld. Őket így lehet megtalálni. A régészek, szimpatikus, kedves, fiatal csapat, igazán jól fogadtak, mosolyogtak, bíztattak, csak kérdezzek bármit, azért vannak itt, szívesen elmesélik, válaszolnak. Éppen sírokat bontottak ki. Az Aranymonostorban megtudhattad, hogy hihetetlenül gazdag anyagot rejt itt a föld, nagyon sok mindent csak úgy szétszórtak, maradt, ahol volt. Ez egy nagy, virágzó egyházi és kereskedelmi központ volt valaha, ma jelentéktelen külterület. Az egyik nagyon jófej régész velem jött, körbejártuk a területet, megkülönbözettünk ember és más állatok csontjait, meg kaptam arról is jó ismérveket, hogy honnan lehet megtudni, hogy ki miben halt meg. Hát egy ilyen klassz kalandot hogy lehet még jobban elmesélni? Sehogy, ezt érezni, látni kell. A jelen veled van, a múlt meg egészben vagy részben megismerhető.

Hát végül meglett mégis. És már jött is, hozta is kulcsot, mentünk a templomba. Szép, szép a templom, meg van egy bizonyos egyedi sajátossága, de éppen tatarozzák az alsó részét elől, ez sokat levon a vizuális értékéből. Reméljük, megéri, mert majd újra teljes pompájában ragyog. Szóval, most így néz ki belülről, jól elbeszélgettünk tisztelendő vezetőmmel, ő is mondott jópofa dolgokat, például azt, hogy az a fazon, aki a főoltár felett van, és Krisztus képében mutatkozik, tulajdonképpen egy református lelkész, ő volt a modellje a festő munkája során Jézusnak. Na, haha, bruhaha, református lelkész katolikus templom mennyezeti freskóján, mint Jézus. Az orgona sajnos nem funkcionál, látszólag ép, de nincs aki játsszon rajta, viszont valaki hozott és adományozott egy zongorát, na az meg itt van. Szóval, így mulattuk a napot, aztán várt az út és indultam tovább, miután megköszöntem szépen a szíveslátást.