Talán még hajdani rokonokkal, érdekességeket űzve voltunk bent itt, aztán olyan rémlik, hogy valami viaszosvászon abrosz, meg valami nagyon puritán, egyszerű terítés, de igazi, autentikus kaja. . . hát, most kedvet kaptam újra, de egészen más volt, mint a hitemben. Egy majdnem, hogy elegánsnak tűnő étterem, majdnem, hogy elegánsnak mutatkozó kiszolgálással. . . de kósernek kóser, az biztos. Egyébként meg hol kóserebb, ha nem itt? Szóval, a pincér érezhetően nem magyar, de nagyon jól bírja nyelvünket. Beleszimatoltam az étlapba, és hát mit kérnél egy ilyen helyen? Még jó, hogy maceszgombócos levest meg sóletet, nem? Na, én is pont ezt cselekedtem. Páran ültek még rajtam kívül, hatalmas fatányérok és húshalmok előtt, én meg maradtam a gyökereknél. Viszonylag soká meg is jött a leves, na, és itt kiderül, hogy milyen az az igazi maceszgombóc. . . nem, nem olyan, mint a magyar daragaluska, bár a legtöbb helyen olyan állagú és keménységű az adott anyag. Hát itt valami habkönnyű, nagyon puha, és egyáltalán nem hasonlít a magyar húslevesre. Azért kértem bele erőspaprikát, mert úgy látszik, vegyes identitású vagyok, és elkanalazgattam, aztán, a legnagyobb meglepetésemre leves KÖZBEN kihozták a sóletet (csólent) is. Ezt rossznéven vettem, bevallom. Leves után nekiálltam, a csólent sokféle elképzelést örökölt az évszázadok során, de ez itt a zsidó igazi. Sok gerslivel, puha hússal, gazdagon felturbózva. Ezt is jól fogadtam, érzed, ha valamibő igazit eszel, nem az utánzatot. Na, és hogy ne legyek stílustörő bunkó a végére, két deci izraeli vörösbort kortyoltam, hogy minden teljes legyen. Nagyon jól belaktam, kellemesen kemény pocakkal távoztam. De tudd, hogy ez nem olcsó büfé, ez egy eredeti, hagyományos étterem, a számlám meg 15240 forintra rúgott. Részletezve: a maceszes leves 4390 forint, a csólent 7900, a 2 deci Barkan classic cabernet sauvignon meg 2950. A srác mondta, hogy nincs szervízdíj, meg borravaló, ebben már minden benne van és kész.
