Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Mivel gluténmentes étkezésen vagyok én a Overnight zabot ettem, mert itt gluténmentes zabból készítik, az íze valami fantasztikus volt és a rajta lévő rengetek gyümölcs a szememnek is teljesen káprázatos volt. A kislányom avokadós toastot evett vegán verzióban gluténmentes kenyérből, neki is nagyon ízlett. A kávé világos pörkölésű ezért kicsit savanykásabb, de már több ilyen kávézóban kóstoltam ezt ezért nekem már ez az ízvilág is nagyon bejött. Mi biztosan jönni fogunk még ide. Ami még nagyon tetszett az az asztalokra kihelyezett rajzoló lapok ceruzával. Zseniális ötlet, hogy ne a telefonjukat nyomkodják az emberek beszélgetés közben, hanem rajzolgassanak. A kihelyezett táblán pedig számos rajz alkotás megtekinthető.

A költő meghalt, azt sem tudjuk, hogy hol nyugszik, a kocsmát lebontották 1945-ben, a Szamost meg szabályozták az 1800-as évek végén, hát holtág maradt ez is, mint annyi minden más. De te a helyet tiszteled, a látványt, meg a hitet, amit a fantáziád kiegészít. Egyébként meg a vetési varjak fészkeljenek annak a kloákájában, aki felveszi szerte a vidéken a nagy dohányt, sorozatba hoz létre mindenféle hangzatos látogatóközpontot, aztán amikor odamész, hát be van zárva. Miért ne lenne bezárva? Azért van, nem? A Google most is azt írja, hogy 0 órától 24. ig nyitva van. Hát egy frászt. Információ meg semmi, akárcsak sok helyen máshol. Nem csak én járok így, a neten olvasom mások háborgó véleményeit, hát azok sincsenek elragadtatva ettől a programszervezéstől. Egyébként szép a Szamos partja, vannak olvasható információs táblák, szóval megtudhatsz ezt-azt, ha még eddig nem tudtad. Az ablakon meg bekukucskálhatsz.

Na, de az út végén, pontosabban a kanyarulatánál ott terebélyesedik egy hatalmas református templom, ami nem szerepelt a terveim között, de láthatóan éppen takarították, egy férfi jött ki, beengedett, egy nő pedig tüsténtkedett bent a padsorok között, így aztán beszélgetés közben csodálhattam meg a templomot. Ez is egy középkori templom, bár nem olyan messze földre híres, mint az Árpád-koriak, szerényebb a belseje, de szép antik részletei is vannak. Ez inkább kívülről hatalmas. Miután kedvem szerint bejárhattam, hát megköszöntem szépen, és tovagurultam.

És ha eszem, növelem az ittjartamon a megevett ételeim számát és lehetek egy hónapig valami bronztáblával a nyakamban a "hónap evője" fokozatú felhasználó. Leadtam hát a rendelést a pultnál, nem voltak nagyon boldogok tőlem, enervált egy világ ez, szóval, libamájas hamburger, hagymakarikák, sültkrumpli, és egy narancsital. Ez több mint 7000 forint. Nem úgy van ám, mint szegényházaknál! Szóval, ezért kaptam fütyülőt, ami majd jelez, ha jöhetek. Ott álltam, néztem a forgalmat, elképesztően sokára lett kész, pedig nem tolongtak a pultnál, de botrányosan lassan jön ki innen az ételt, ebből a "gyors"étteremből. Érdemesebb leülni inkább várakozás közben, csak akkor meg úgy nézel ki, mint azok a paraziták, akik nem fizetős vendégek, csak a helyet foglalják, mobiloznak, laptopoznak az asztaloknál, te meg a tálcácskáddal nem is jutsz helyhez. De ilyen ez a világ. Aztán meglett végre, ostoba kajatorony hurkapálcával átszúrva, az evése elég bonyolult feladat. Nem vagyok koszos kézzel evő erdei vadember, hoztam magamnak kést meg villát, azzal farigcsáltam szét. A krumpli túl kemény, a hagymakarikák is túl kemények, alig lehet szétfűrészelni őket, a krumpli egyenetlenül van megfűszerezve, a teteje sótlan, a mélye meg kellemetlenül tömény só és fűszer. A hamburgert meg valahogy szétfaragtam, de egy hármasnál jobban ennek sem tudtam örülni. Nem baj, van egy új pontom, előre a hónap evője cím felé!

Mindent megtettek hogy jól érezzük magunkat, amit hálás szívvel köszönünk. Legközelebb is Önöket választjuk, s meleg szívvel ajánljuk a szállodát mindenkinek!

Mászkálhatsz a harangtorony ódon gerendái között, a belső tér meg egyedülálló módon őrzi az múlt épített darabkáit, nézz fel a plafonra, mi van ott, a szerkezet mesterkézzel szabott elemei ma is láthatók. Több időt is eltölthettem volna ott magányosan magányosan üldögélve a karzaton, de az embert mindig viszi a lába tovább, a végteleneben rejlő cél mindig elérhetetlen.