Az egyik legjobb dolog mégis az a mediterrán szoborkert, ami a lenti szintről nyílik, tiszta Toszkána, ott érzel ilyeneket, bizonyos dombokon a villák kertjében. Itt meg nesze, itt van, aztán még közben Budapestre is kikukucskálhatsz fentről. (Érdekes, hogy Varga Imre milyen sok ilyen esernyővel ácsorgó örömlányt alkotott, Óbudán is áll egy csoport, meg Siófokon is, aztán még itt is áll kettő, egy kint a ház előtt, egy meg bent az udvarban. . . ) Na jó, nem sorolom el az összes látnivalót, festményt és szobrot, itt vannak képek is mutatóban szép számmal, de azért Amerigo Tot legyen még megemlítve, övé a legfelső szint, egy emlékszoba, és onnan még fantasztikusabb kilátás nyílik a Dunára, a városra. . . csupa hála vagyok, hogy itt lehettem.