Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Jellegtelen ház a sínekhez és a centrumhoz közel, látszik a kiállítás egy része a kapuból, kapu zárva, csengő van, nyomom. Semmi. Valaki arra jön, mondja, hogy de, ez a kocsija, itthon van az, csak próbálja keresni. Próbálom, semmi. Elmegyek, elautózom pár órát, visszajövök, nyomom a csengőt, semmi. Valamelyik szomszéd megszán, odajön, szól, hogy ááá, hiába nyomja, nem hall az semmit! ! Ááá, hát akkor ez a magyarázat! Ezért nincs telefonszám, ezért van e-mail cím megadva, ez a megoldás, így kell idejönni. Bár. . . ismerve egy-két siketet, azért tudom, hogy olyan csengőjük van, hogy világit, ahová csak felszerették bent, egyébként nem lenne semmi értelme. Néhány érdekes koreográfiát eltáncoltam az ablak előtt, mondjuk az egérkirályt a Diótörőből, hátha kinéz. . . de hiába, semmi. Akkor ennyit tudj erről előzetesen!

Ebből a szempontból vacak egy dolog a bolyongás faluról falura, ha ilyen fura, esetleges a nyitvatartás. De nyilván ezt hozta a gyakorlat, a tapasztalat, én meg nem készültem fel erre. Kora délután van, de legalább ihatok valamit? Ok, azt lehet. Hát ilyen szerencsém volt. Az éhhaláltól nem, de a szomjanhalástól megmentett a bolt. A hölgy amúgy kedves volt, barátságos, bár közben szorgosan tette a dolgát, a zárás közeli tevékenységet. Beszélgettünk, például Ásotthalomról is. Egy Top Joyt ittam, 690 forintért, és ehhez a kiadáshoz még szervízdíj is csatlakozik, 69 forint képében.

. . mert egy oldalról lassan hozzászoktunk, hogy gyalázatos antiszemitákat rehabilitálunk, talapzatra emelünk, iskolát nevezünk el róluk, meg bizonyos egyházi inkvizítoroknak, meg ÁVH-s verőlegényeknek is kultusza van, népnyúzó, boszorkányt égető, karlevágó, felnégyelő királyoknak glóriája fénylik, de amit Prónayék csináltak, azt csak tátott szájjal hallgathatja Dario Argento, Mario Bava vagy más horror-rendezők, mert a nyomába sem érnek. Aztán itt áll, süt rá a nap, megnézheti mindenki, mi meg megyünk tovább, mintha mi sem történt volna.

Átmehetsz gyalog is, 700-800 méter és út közben megnézheted a magyar szentek szobrait is, vagy átmehetsz autóval, aztán akkor hosszabb, de kényelmesebb. Azért mentem autóval, mert ha otthagyom a kocsit, akkor majd vissza is kell gyalogolni érte,. Tehát cél az ásatás. Az Aranymonostorban megtudtad, hogy a terület tele van halottakkal, sokfelé, több rétegben fekszenek egymáson. A tatárok temetetlenül is hagytak itt a lakosságból, aki menekülés közben halt meg, az hasra esett, úgy maradt, aztán lassan befogadta a puszta, a föld. Őket így lehet megtalálni. A régészek, szimpatikus, kedves, fiatal csapat, igazán jól fogadtak, mosolyogtak, bíztattak, csak kérdezzek bármit, azért vannak itt, szívesen elmesélik, válaszolnak. Éppen sírokat bontottak ki. Az Aranymonostorban megtudhattad, hogy hihetetlenül gazdag anyagot rejt itt a föld, nagyon sok mindent csak úgy szétszórtak, maradt, ahol volt. Ez egy nagy, virágzó egyházi és kereskedelmi központ volt valaha, ma jelentéktelen külterület. Az egyik nagyon jófej régész velem jött, körbejártuk a területet, megkülönbözettünk ember és más állatok csontjait, meg kaptam arról is jó ismérveket, hogy honnan lehet megtudni, hogy ki miben halt meg. Hát egy ilyen klassz kalandot hogy lehet még jobban elmesélni? Sehogy, ezt érezni, látni kell. A jelen veled van, a múlt meg egészben vagy részben megismerhető.

Hát végül meglett mégis. És már jött is, hozta is kulcsot, mentünk a templomba. Szép, szép a templom, meg van egy bizonyos egyedi sajátossága, de éppen tatarozzák az alsó részét elől, ez sokat levon a vizuális értékéből. Reméljük, megéri, mert majd újra teljes pompájában ragyog. Szóval, most így néz ki belülről, jól elbeszélgettünk tisztelendő vezetőmmel, ő is mondott jópofa dolgokat, például azt, hogy az a fazon, aki a főoltár felett van, és Krisztus képében mutatkozik, tulajdonképpen egy református lelkész, ő volt a modellje a festő munkája során Jézusnak. Na, haha, bruhaha, református lelkész katolikus templom mennyezeti freskóján, mint Jézus. Az orgona sajnos nem funkcionál, látszólag ép, de nincs aki játsszon rajta, viszont valaki hozott és adományozott egy zongorát, na az meg itt van. Szóval, így mulattuk a napot, aztán várt az út és indultam tovább, miután megköszöntem szépen a szíveslátást.

Csak ízelitőül. . . a tetejét, a tornyát díszítő színes majolika a Zsolnay gyárban készült. Kedves ember, akivel már annyit telefonálgattunk egymásnak, ott várt előtte, nyitotta az ajtókat. . . áá, de szép! Belemerülhetsz egyedül a szakrális homályba, megérzed, milyen szándékkal, milyen indíttatásból eredt is ez. Rédl Béla báró nagyon vallásos ember volt, meg is akart felelni ennek az érzésnek a külsőségekben is, Az oltár, az oszlopok Carrara-i márványból vannak, és olasz mestert hozatott, hogy ne legyen hiba. . . az a csavart formájú vörösmárvány oszlop, ami a szószéket tartja, a báró birtokán termett egy évnyi termény ára. Kedves vezetőm cinkos jóindulatából felsurrantunk a karzatra, onnan nézte/hallgatta egykor a bárói család az istentiszteletet, aztán kimerészkedtem a szószékre is, és onnan szakráltam szanaszét. Nem tudom, mit adnak vissza ebből a képek, de egyedi, varázslatos élmény, és általában minden csak akkor az igazán, ha csak a tiéd, ha nem kell senkit kerülgetned, ha szabadon ujjonghatsz kedvedre, ha akarsz. Vagy imádkozol, elmélyülsz, amihez csak hangulatod támad. Emlékezetes élmény.

Felhívom a másik telefonszámot, ember felveszi, sajnálja, éppen dolgozik, a tisztelendő úr meg elment Tompra ebédelni. Nahát. Találok plakátot még a templomkapun, hívom azt is. Ember felveszi, persze, lehet, 5 perc és ott van. Juhhé! 5-10 percig koptatom a füvet a templomkertben, ember sehol. Aztán felhív telefonon, hogy na mi van, hol vagyok? Hol lennék? Hát Kelebián a templom előtt. Ja, de ő nem ott van, hanem a Szent Anna templomban! Az hol van? Jöjjek Csikéria felé, megtalálom. Pff, megyek Csikáriára. Ott rágom a füvet a templomkertben, ott várok. Közben fényképezgetem a templomot, mert elég látványos egy szerkezet, több karélyos kitüremkedések, fantáziadús felépítmény. Meg haverkodom is közben a fából faragott királyfival, Szent Istvánnal, ott posztol a kapu előtt. Telefonálás a pasinak, ő hol van? Hát én hol vagyok? Hol lennék, Csikérián, a templom előtt. Jaj, nem oda kellett volna menni, hanem a Szent Anna templomba, ő ott vár éppen. Az meg a kettő között van. Hajam tépem, képzelt parókám leesik, de sebaj, kaland az élet, keresem a kocsit, aztán elhajtok a Szent Anna templomba. De megérte! Istenemre mondom, megérte! !

Láthatóan közepesen népszerű, környéken dolgozók, egyetemisták szívesen járnak ide. Én ma borsós rizst kértem, meg hozzá lencsét, a currys csirkét ráadásnak kértem, külön tányérba kaptam. Közepes gasztronómiai élmény, jellegzetes gyorsétterem-ízek, de indiai is, az biztos. Két nő szolgál ki, a rövidebb és vastagabb abszolút mosolytalan, talán ilyen a szájberendezése, vagy pszichiátriai okai vannak. Elfogadható, a szükséges szinten beszél magyarul is. Amúgy rendkívül olcsó hely, A két kajáért összesen 2800 forintot fizettem, a később kért (számomra kötelező) mangós lassiért meg 600-at. Jól megebédeltem, aztán semmi különös.