Bécsikapu Étterem Kőszeg

Az étlap összeállítása megfelelő és sokféle. A fantázianevek ötletesek és külön dicsérendő, hogy pontosan le van írva, mit takar, nem a pincért kell külön kérdezgetni. Az ételek mérete óriási, a tálalás ötletes. Ízeiben egy átlagos étteremnek mondanám, de a hangulata miatt egyszer érdemes kipróbálni.

A fokhagymakrémleves kritikán aluli volt. Híg, szinte ízetlen, és égett savanyú kenyérdarabkák úsztak a tetején. A főétel finom volt, csak az a kifogásom, hogy miért nincsen kisadag is? legközelebb nem ide megyünk! ! !

Van, amikor a személyzet konyhai dorbézolása a szomszéd utcába elhallatszik, miközben a vendég bosszankodik. Az étlapon kínált ételek közül- arra hivatkozva, hogy az alapanyag éppen elfogyott-, nem mindenből lehet rendelni. . . és ez csak a rendelésnél derül ki. Sajnos, az étterem elhelyezkedése, enteriőrje, a középkori hangulatú egyenruha nem elég a vendégek kiszolgálásához. Ebben az évben más helyet keresünk.

Langyos volt a leves. Az egyik főétel mellé kért uborkasalátát, elfelejtették kihozni, szólás után is csak majdnem a végére sikerült, amikor már legszívesebben visszaküldtük volna. Egyéb apró ügyetlenségek, egyik pincér elég ízléstelenül nézett ki, mint akit most szalasztottak egy való világ showból. Lovagi szerkó alatt, oldalról teljesen nyitott, gatyáig. Viszont kedvező ár, és némelyik étel kifejezetten finom volt. Nem túl nagyok az adagok. Elgondolkoztam, hogy az vajon elég e egy étteremnek, ha csak a szakács jó?

Első benyomásra szimpatikus volt számunkra az étterem középkori dekorációja, hangulata. Az asztalnál ülve és jobban körül tekintve a kerthelyiségen viszont már a kezdeti tetszés átcsapott ,,muszáj itt lenni mert éhesek vagyunk” érzésbe. Csúcsidőben érkeztünk és látszott, hogy az étterem nem rendelkezik kellő számú pincérrel és személyzettel. A szerencsétlen pincérek rohangáltak össze-vissza, mint a mérgezett egerek. A személyzetnek nem volt egyenruhája, egyszerű utcai viseletben dolgoztak. A férfi mosdó állapota egy utolsó kocsmáénál is rosszabb volt. A képek magukért beszélnek. Az étlapon igaz van allergén táblázat van, de az ételeknél ezek nincsenek feltüntetve. A rendelés felvételét követően szembesültünk az első negatívummal. A kihozott boros pohár olyan mocskos volt, hogy én még ilyennel nem, hogy étteremben, de még egy falu végi kocsmában sem találkoztam. A leveses csészéről nem mondok semmit, csak a képeket kell nézni. A szervezettségre utal, hogy a mellettünk lévő asztaltársaság utánunk érkezett de hamarabb kapták meg az ételüket. További érdekesség, hogy egy nagyobb társaság kikelve magukból reklamáltak a pincérnél, hogy 1,5 órát vártak az ételre, de rájuk sem bagóztak. Ott is hagyták az éttermet, jogosan. Szerencsére az ételek minőségével nem volt gond. Az előételnek rendelt erőleves tojással, és a húsleves nagyon finom volt. Szintén nagyon bőséges és finom volt a bécsikapu tál (hátszín, fokhagymás pácolt tarjasteak, csirkemell fűszervajjal, pirított burgonyával) és a vörösboros marhapörkölt. Zárásként jött a kávé ami ismét tartogatott meglepetést. Két espresso-t kértünk, nem kaptunk hozzá tejszínt és a kihozott csészéken látszott a kapkodás. A csészék oldalán lecsorgó kávé, csészére ragadt kávé zacc volt. A legviccesebb a kávéhoz adott szénsavas ásványvíz volt. Az egyik pohár natúr bubis ásványvizet, míg a másik pohár citromos ízesítésű bubis ásványvizet tartalmazott. Összességében, az ételek finomak voltak, de az árakat és a színvonalat tekintve az éttermet nem ajánlom senkinek.

Szarvassültet kértem vadas mártással és zsemlegombóccal, bár zsemlegombóc nem is volt már fél egykor. A gyerekek gyerek menüt kértek: húsleves, rántott hús illetve halrudacska és a desszert palacsinta volt. Férjem a marhapörkölt mellett döntött. Az enyém már első falatnál kiderült, hogy borzalmas: szarvassült száraz, a vadas mártás olyan volt, mintha csak mustárt kanalaztam volna töményen. A gyerekek tányérján a fritőzből kihalászott összeégett panírdarabok ékeskedtek, a férjem marhapörköltje is íztelen és borzasztó volt. A teljes adagok kisebbek voltak, mint a gyerekmenüben. Egyszóval borzasztó élmény volt.

A rizst ugyan a készséges pincér visszavitte, ám a szakács ugyanazt a förmedvényt visszaküldte. A limonádét csak buborékkal és cukorral tudták felszolgálni. Ez helyben készített, házias italnál eléggé elképzelhetetlen. Csak citrom, menta, jég és szénsavmentes ásványvíz kellett volna hozzá, meg némi jószándék és vendégszeretet. A citromos jeges teának szőlő, minden másnak sós íze volt. Minden esetre soha többé nem lépünk be ezen a kapun.

A rántott sajton nem nagyon van mit elrontani, a somlói viszont kritikán aluli volt. A szakács vélhetően álmodozott és odégetett valamit, mert a somlóinak - amin nem volt, csak jelzés-értékű csokoládészósz - jellegzetes odakozmált "íze" volt, bár egy jókora adag "tejszín"habbal igyekeztek a hiányosságokat eltakarni. A raguleves cipóban közepes volt, a fokhagymakrém-leves levesporízű, jellegtelen. A gombás vadragú még jó volt, a szarvashús túlsütött és ízetlen, igazából csak textúra. Az etyeki főzdében készülő Kőszegi Sör bécsi ászokját lehet palackban kóstolni. Sajnos a kapott palack koronazár-hiás lehetett, mert alig volt szénsav-tartalma, így az sem volt nagy élmény. Kiszolgálás + hangulat kellemes, a gyerekek szerették a fegyvereket, sisakokat, az ételek gyenge közepes szint környékén vannak. Az árak tűrhetőek, de nem ezért a minőségért. Őszi túránk leggyengébb helye volt.