Mindenképpen kinn a teraszon szerettünk volna leülni (mivel egy kutya is volt velünk), de minden asztal foglalt volt, ám szerencsénkre 2 asztalnál is fizettek éppen, így nem is kellett várakoznunk, lett gyorsan helyünk. A pincér úr nagyon el volt havazódva, jött-ment az asztalok között, folyamatosan hívták valamiért, de fél szemmel lekövette az érkezésünket, természetesen köszönt, és hamarosan megérkeztek az étlapok is. Igazából nem kellett sokat várni a rendelés felvételére, és a társaságunkban is voltak, akik nehezen tudtak dönteni. Azt egyből megállapítottam, hogy a Benevár árfekvése nagyon kedvező, levesek és desszertek 500 Ft körüli árakon, míg a főételek 1300-2000 Ft között, meg is lepődtem. Én egy májgaluskalevest és egy Gundel palacsintát kértem, a barátok közül többen is sztrapacskát rendeltek, de volt mátrai húsleves, Jókai bableves, palócleves, halászlé, szarvascomb korkettel, rántott sajt és 2 személyes Benevár-tál. Ahhoz képest, hogy mennyi vendég volt, nem kellett sokat várnunk az ételekre, bár érthetően a levesek hamar érkeztek. A levesek nagy tányérban ill. bográcsban érkeztek, mindegyik kiadós adag volt, sok tartalommal. A sztrapacskák is nagyon jól néztek ki, kóstoltam és finomak voltak (vegetáriánus társunkra külön figyeltek, hogy az övére ne kerüljön szalonna). A Gundel palacsinta is rendben volt, bár a dió az szerintem részben ki volt váltva dejóval. (ez az olcsóság átka). Nekünk a frissességgel semmi problémánk nem volt, és a húsok sem voltak rágósak vagy állottak. A krokett persze mélyhűtött volt, és a köretként kínált sült hasábburgonya is, de erre számítottam. A fizetéskor csak annyit kértek, hogy lehetőleg ne egyenként akarjunk fizetni, de ezt megoldottuk asztalonként, és összedobtuk a pénzt. A pincér úgy gondolom, eléggé régóta lehet a szakmában, és profi benyomását keltette, 8 ember fogyasztását simán összeírta fejből, csak az árakat és egyrészt pontosan emlékezett, ki mit kért, másrészt az árakat is tudta fejből. Nekem bejött a hely, azt kaptuk, amit vártunk, nem csúcsgasztro élményeket, de szép környezetben kiadós ebédet, jó hangulatban. A mosdó kissé retró volt (amolyan 70-es évekbeli), de elfogadható volt, a beltér tágas, az a típusú hely, ahová vidéki lagzikra szoktál járni (volt cserépkályha is köcsögökkel).