Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Átmehetsz gyalog is, 700-800 méter és út közben megnézheted a magyar szentek szobrait is, vagy átmehetsz autóval, aztán akkor hosszabb, de kényelmesebb. Azért mentem autóval, mert ha otthagyom a kocsit, akkor majd vissza is kell gyalogolni érte,. Tehát cél az ásatás. Az Aranymonostorban megtudtad, hogy a terület tele van halottakkal, sokfelé, több rétegben fekszenek egymáson. A tatárok temetetlenül is hagytak itt a lakosságból, aki menekülés közben halt meg, az hasra esett, úgy maradt, aztán lassan befogadta a puszta, a föld. Őket így lehet megtalálni. A régészek, szimpatikus, kedves, fiatal csapat, igazán jól fogadtak, mosolyogtak, bíztattak, csak kérdezzek bármit, azért vannak itt, szívesen elmesélik, válaszolnak. Éppen sírokat bontottak ki. Az Aranymonostorban megtudhattad, hogy hihetetlenül gazdag anyagot rejt itt a föld, nagyon sok mindent csak úgy szétszórtak, maradt, ahol volt. Ez egy nagy, virágzó egyházi és kereskedelmi központ volt valaha, ma jelentéktelen külterület. Az egyik nagyon jófej régész velem jött, körbejártuk a területet, megkülönbözettünk ember és más állatok csontjait, meg kaptam arról is jó ismérveket, hogy honnan lehet megtudni, hogy ki miben halt meg. Hát egy ilyen klassz kalandot hogy lehet még jobban elmesélni? Sehogy, ezt érezni, látni kell. A jelen veled van, a múlt meg egészben vagy részben megismerhető.

Hát végül meglett mégis. És már jött is, hozta is kulcsot, mentünk a templomba. Szép, szép a templom, meg van egy bizonyos egyedi sajátossága, de éppen tatarozzák az alsó részét elől, ez sokat levon a vizuális értékéből. Reméljük, megéri, mert majd újra teljes pompájában ragyog. Szóval, most így néz ki belülről, jól elbeszélgettünk tisztelendő vezetőmmel, ő is mondott jópofa dolgokat, például azt, hogy az a fazon, aki a főoltár felett van, és Krisztus képében mutatkozik, tulajdonképpen egy református lelkész, ő volt a modellje a festő munkája során Jézusnak. Na, haha, bruhaha, református lelkész katolikus templom mennyezeti freskóján, mint Jézus. Az orgona sajnos nem funkcionál, látszólag ép, de nincs aki játsszon rajta, viszont valaki hozott és adományozott egy zongorát, na az meg itt van. Szóval, így mulattuk a napot, aztán várt az út és indultam tovább, miután megköszöntem szépen a szíveslátást.

Csak ízelitőül. . . a tetejét, a tornyát díszítő színes majolika a Zsolnay gyárban készült. Kedves ember, akivel már annyit telefonálgattunk egymásnak, ott várt előtte, nyitotta az ajtókat. . . áá, de szép! Belemerülhetsz egyedül a szakrális homályba, megérzed, milyen szándékkal, milyen indíttatásból eredt is ez. Rédl Béla báró nagyon vallásos ember volt, meg is akart felelni ennek az érzésnek a külsőségekben is, Az oltár, az oszlopok Carrara-i márványból vannak, és olasz mestert hozatott, hogy ne legyen hiba. . . az a csavart formájú vörösmárvány oszlop, ami a szószéket tartja, a báró birtokán termett egy évnyi termény ára. Kedves vezetőm cinkos jóindulatából felsurrantunk a karzatra, onnan nézte/hallgatta egykor a bárói család az istentiszteletet, aztán kimerészkedtem a szószékre is, és onnan szakráltam szanaszét. Nem tudom, mit adnak vissza ebből a képek, de egyedi, varázslatos élmény, és általában minden csak akkor az igazán, ha csak a tiéd, ha nem kell senkit kerülgetned, ha szabadon ujjonghatsz kedvedre, ha akarsz. Vagy imádkozol, elmélyülsz, amihez csak hangulatod támad. Emlékezetes élmény.

Felhívom a másik telefonszámot, ember felveszi, sajnálja, éppen dolgozik, a tisztelendő úr meg elment Tompra ebédelni. Nahát. Találok plakátot még a templomkapun, hívom azt is. Ember felveszi, persze, lehet, 5 perc és ott van. Juhhé! 5-10 percig koptatom a füvet a templomkertben, ember sehol. Aztán felhív telefonon, hogy na mi van, hol vagyok? Hol lennék? Hát Kelebián a templom előtt. Ja, de ő nem ott van, hanem a Szent Anna templomban! Az hol van? Jöjjek Csikéria felé, megtalálom. Pff, megyek Csikáriára. Ott rágom a füvet a templomkertben, ott várok. Közben fényképezgetem a templomot, mert elég látványos egy szerkezet, több karélyos kitüremkedések, fantáziadús felépítmény. Meg haverkodom is közben a fából faragott királyfival, Szent Istvánnal, ott posztol a kapu előtt. Telefonálás a pasinak, ő hol van? Hát én hol vagyok? Hol lennék, Csikérián, a templom előtt. Jaj, nem oda kellett volna menni, hanem a Szent Anna templomba, ő ott vár éppen. Az meg a kettő között van. Hajam tépem, képzelt parókám leesik, de sebaj, kaland az élet, keresem a kocsit, aztán elhajtok a Szent Anna templomba. De megérte! Istenemre mondom, megérte! !

Láthatóan közepesen népszerű, környéken dolgozók, egyetemisták szívesen járnak ide. Én ma borsós rizst kértem, meg hozzá lencsét, a currys csirkét ráadásnak kértem, külön tányérba kaptam. Közepes gasztronómiai élmény, jellegzetes gyorsétterem-ízek, de indiai is, az biztos. Két nő szolgál ki, a rövidebb és vastagabb abszolút mosolytalan, talán ilyen a szájberendezése, vagy pszichiátriai okai vannak. Elfogadható, a szükséges szinten beszél magyarul is. Amúgy rendkívül olcsó hely, A két kajáért összesen 2800 forintot fizettem, a később kért (számomra kötelező) mangós lassiért meg 600-at. Jól megebédeltem, aztán semmi különös.

Az elmúlt hétvégén a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Károlyi-palota csodás termeiben rendezték meg már nem először az iparművészeti vásárt. Mi sem először voltunk itt ezen a nagyszerű kínálatot mint egy művészeti tárlatot felvonultató rendezvényen, így lelkesen készültünk erre a látogatásra. Csakhogy nekem mostanában van némi mozgásproblémám, még ha nem is számítok kifejezetten mozgássérültnek. Szerencsére, a megtörténtek ismeretében:
A megelőző napon elővigyázatosan felhívtam a múzeum honlapján szereplő telefonszámot, hogy megtudakoljam, be lehet-e menni az épületbe hátulról, a Károlyi-kert felől, mert az nekem sokkal kényelmesebb lenne. Felvette a telefont egy férfi, és az egyértelmű, egyszerű kérdésre egyértelmű, egyszerű válasz helyett valami össze-vissza hadovába kezdett. Megkértem, hogy szíveskedjék konkrét választ adni. Így megtudtam, hogy igen, hátulról is be lehet jutni az épületbe. Megérkeztünk, és elrémültem a gyönyörű, de nekem felfelé megmászhatatlanul magas díszlépcső látványától. Semmi gond, megkérdezzük, hol van a lift. No, innentől vált súlyossá a helyzet: Kiderült, hogy a lift most nem működik! Tele volt a ház a kiállításra érkezőkkel, többen idősek, és nincs lift! ? Állítólag azért nem működött, mert valahol valamit az ajtaja elé pakoltak. . . Egy nagy, országos kulturális intézmény, amikor egy nagy látogatottságú rendezvénynek ad helyet, akkor így fogadja a vendégeket? Nem is akartam érteni, hogy mi ez az egész? ! Határozott fellépésemnek köszönhetően elárulták, hogy a másik épületszárnyban valahol van egy működő lift, de oda csak biztonsági őr kíséretében mehetünk. Először egy megtermett biztonságis pattogott velünk, hogy mit szabad és merre nem, aztán előkerült egy kis öreg, akivel zegzugos, bútorokkal bepakolt folyosón elvándoroltunk a lifthez, amit persze csak ő kezelhetett. Így jutottunk el végre a csodák termeibe. Lefelé szerencsére képes voltam lejönni a lépcsőn. . .

Ezek az elszórt éttermek vagy korán zárnák, vagy későn nyitnak, nehéz tervezni velük. Nem úgy van, mint a fővárosban, hogy mész 100 métert és ott egy másik. De itt szerencsém volt, rendesen nyitva volt és én is nyitott voltam az étteremre. Azt hiszem két alkalmazott beszélgetett a pultnál, bár ezek a viszonyok nem voltak egyértelműek. Étlapot kértem és biztonságra törekedve filézett rántott csirkecombot kértem, krumplipürével, uborkasalátával. A nő a pultban szép arcú, vonzó alakú, és teljesen mosolytalan volt, de semmi barátságtalan nem volt benne, egyszerűen ilyen visszafogott volt a természete. Bármelyik terembe bármelyik asztalt választhattam. Hülye dolog mindig egy nagy térben egyedül ücsörögni a periférián. Jött aztán a rántottcsirke is, közben bejött két nő a terembe, és a berendezést tervezték valami rendezvényre, mintha ott sem lettem volna. Mintha nem is léteznék. Közben illemtudóan ettem és próbáltam az evésemmel nem zavarni őket. Amúgy hatalmas adag volt. , Éhes voltam, de ez kifogott rajtam, Két méretes, vastag csirkecomb, a képen nem is látszik, egymás fölött vannak, az alsót már meg sem tudtam enni. Finom volt, jólesett. Coca-Colát ittam mellé, jobb híján. Számla eképp alakult: Coca-Cola 500 forint, 2 db filézett csirkecomb rántva 3000, adag burgonyapüré 800, adag uborkasaláta 650 forint. . . szerintem igazán nem drága. Ajánlom a helyet éhes vándoroknak, turistáknak, vándorköszörűsöknek, hittérítőknek, hordószónokoknak egyaránt.

Talán az írek tudnának mesélni erről, az ő nagy tragédiájuk is egy éhhalál-borzalom. Kegyetlenül bánnak az Istenek az ukrán néppel, az biztos. 1932-33-ban ez a tragédia, most meg ugyanaz a barbár hatalom gyilkolja őket korszerű fegyverekkel, a mi édesszép, "keresztény" kormányunk pedig milliárdokért kampányol éppen, hogy ne segítsünk nekik, pusztuljanak is el. Hát így voltam én itt, így hajtottam fejet, de mást nem tehettem. A képtelenségig elvékonyodó anya, a csontvázzá soványodott gyerek sokatmondóan és vádlón áll a fűben.